Immáron több mint egy éve tart Ungvári Attila Európa-bajnoki bronzérmes cselgáncsozónk kálváriája, aki bár elismeri, hogy pozitív doppingtesztet produkált, továbbra is ártatlannak vallja magát és harcol az igazáért – na meg Londonért.
A. Á. Kiváló utánpótlás- és felnőtt eredményekkel robbant a magyar dzsúdóba Ungvári Attila, a világbajnoki bronzérmes és többszörös Európa-bajnok Ungvári Miklós öccse. A fiatal sportoló karrierje egészen 2011 teléig felfelé ívelt, amikor – bár ezen talán ő lepődött meg leginkább – doppingvétség miatt két évre eltiltották. Mint ismeretes, a 73 kilogrammosok között versenyző magyar dzsúdós tavaly januárban a bakui Mesterek Tornáján majd rá egy hónapra a Budapesti Világ Kupán produkált pozitív doppingteszteket. A dzsúdós az eset után elismerte, hogy tesztjei pozitívak, azt azonban nem, hogy bármiféle felelősség terheli, ugyanis állítása szerint sem szándékosan, sem véletlenül nem vett magához tiltott szert, viszont nagy a gyanú, hogy valaki szándékosan „mérgezte meg” tiltólistás anyagokkal.
A Nemzetközi Judo Szövetséget (IJF) nem hatotta, talán nem is hathatta meg az olimpiára készülő fiatal cselgáncsozó verziója, az érveit figyelmen kívül hagyta, és doppingvétség miatt két évre eltiltotta. Csakhogy a botrány előtt kiváló formát produkáló sportoló és ügyvédje, Ruttner György nem hagyta annyiban a dolgot: nem csak a magyar hatóságoknál tett feljelentést, hanem a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) elé vitte az ügyet. Mindez azért volt logikus lépés, mert a sportoló úgy érzi, észérvekkel tudja alátámasztani ártatlanságát, a Sportdöntőbíróság pedig már a korábbiakban is hozott méltányos döntéseket.
Ungvári Attila állítása szerint ugyanis sohasem doppingolt. A szándékos dopping kérdése viszonylag könnyen tisztázható, hiszen Attila szervezetében meszterolont, furoszemidet és sztanozolt találtak, amelyek már a hetvenes évek óta könnyen kimutatható, elavult szerek, ráadásul a cselgáncs sajátosságai okán teljesen fölösleges is lenne ilyen szereket magához vennie. A Doppingellenes Világszervezet (WADA) korábban már több ilyen esetben is a sportolók védelmére kelt, emlékezhetünk például a kínai és dél-amerikai edzőtáborokból, versenyekről hazatérő sportolók pozitív doppingtesztjeire, akik az egzotikus országokban, a hivatalos étkeztetés során elfogyasztott hústól produkáltak pozitív mintákat, egy, a sportágukban egyáltalán nem hasznosítható szerről.
A „vétlen”, gondatlanságból elkövetett doppingvétség kérdése már nehezebben tisztázható. Ungvári Attila állítja, hogy mint profi, olimpiára készülő sportoló az étrendjére, az esetlegesen beszedett gyógyszerek összetételére is „kórosan” ügyelt. A fiatal versenyző szerint éppen ezért még csak a gondatlanság sem állapítható meg az esetében, hiszen bár ő felel a szervezetébe kerülő esetleges doppingszerekért, véleménye szerint nem járhatott volna el körültekintőbben. Arra viszont komoly az esély, hogy valaki szándékosan tett tiltott szereket az ételébe vagy az italába…
Ezt a verziót viszont csak úgy lehetne bizonyítani, ha a tettes, vagy legalább a tettesre utaló bizonyíték felmutatható lenne. Korábban annyit lehetett tudni, hogy a doppingszerek nagy dózisban, egy alkalommal kerültek a sportoló szervezetébe, tehát nem kúraszerűen szedte őket, ahogy az ilyen szereket alkalmazni szokták. A vizsgálatok során állítólag azt is sikerült megállapítani, hogy egy dózis a budapesti Világ Kupa napján, vagy az előtt egy nappal került a Ceglédi VSE dzsúdósának szervezetébe, ami megint csak a szándékosság ellen és a mérgezés mellett szóló érv. Most azonban úgy tűnik, komoly előrelépés történt az ügyben, ugyanis Ábrahám Attila, korábbi sportállamtitkár, a Magyar Kajak-kenu Szövetség főtitkára egy sajtótájékoztatón utalásokat tett arra vonatkozólag, hogy immáron ismert a mérgező vagy mérgezők kiléte. Ruttner György, a sportoló ügyvédje sem árult el többet, azt viszont elmondta, a korábbi sportállamtitkár „nem beszélt a levegőbe”, részleteket azonban nem akar közölni addig, amíg a Nemzetközi Sportdöntőbíróság ki nem tűzi a tárgyalás időpontját. Azt az időpontot, ami meghatározhatja Ungvári olimpiai szereplését.
Ha ugyanis a meghallgatás időpontját úgy állapítják meg, hogy a CAS még július 5-e előtt felmenti a sportolót, akkor Ungvárinak egy év kihagyással is annyi pontja van, hogy kvóta illeti meg, és elindulhat az olimpián. Ha később születik meg az ítélet, teljesen mindegy milyen, a dzsúdós lemarad a játékokról. Ruttner György éppen ezért a sajtón keresztül már régóta próbálja presszionálni az elkövetőket, hogy valljanak színt most, amíg nem a hatóságok állítják elő őket, mert ez egyrészről számukra is enyhítő körülmény lehet, másrészről ez talán gyorsabb munkára sarkallja az illetékes nemzetközi szervezeteket. Természetesen senki sem jelentkezett, hiszen köztudottan nem állt rendelkezésre közvetlen bizonyíték, most viszont lehetséges, hogy végre történik valamiféle előrelépés az ügyben, akkor pedig már csakis a Nemzetközi Sportdöntőbíróság méltányosságán múlik minden.
Ungvári Attila esete igencsak speciális, de komoly tanulságokkal szolgálhat minden sportoló számára. A Ceglédi VSE versenyzője 1996 óta a dzsúdónak szentelte az életét, bátyja nyomában mindent megtanulhatott a profi sportolói életmódról. Már fiatalon kiváló eredményeket produkált, utánpótláskorúként szinte mindent megnyert, amit lehetett. Még bőven az U23-as között lett volna a helye, amikor már felnőttversenyeken halmozta az érmeket, többek között azokon a versenyeken is, ahol a pozitív mintákat produkálta. Ranglistás helyezése már ekkor olyan előkelő volt, hogy szinte biztos olimpiai résztvevőnek mondhatta magát, jelenleg is megilletné a kvóta. Elmondható tehát, hogy a pozitív mintákat leszámítva minden az ellen szól, hogy a sportoló valaha is – akár szándékosan, akár gondatlanságból – doppingvétséget követett volna el. Csakhogy az A és a B minta már elég egy karrier félbetöréséhez…
Merthogy ahogy a Magyar Antidopping Csoport is rendre hangoztatja: a rendszer továbbra sem tökéletes, csak törekszik a tökéletességre. Könnyen lehet, hogy vannak, akik a felsorolt érvek ellenére is kételkednek Ungvári Attila szavában, azt viszont beláthatják: a jelenlegi szabályozás és ellenőrzési rendszer mellett nagyon könnyű a sportolót doppinggyanúba keverni. Nem kell hozzá James Bond-filmekbe illő kiképzés, hogy valakinek az italába, ételébe tiltott szert csempésszenek, hiszen mint tudjuk, partidrogokkal és különböző kábító hatású szerekkel ez sajnos nap mint nap megtörténik egyes szórakozóhelyeken. A londoni olimpián már egy bőröndben vagy szobában talált üres fecskendő, előre be nem jelentett tabletta is elég lehet a doppingvétséghez, amennyiben arra az olimpiai faluban bukkannak az ellenőrök. Nem számít, ki tette oda, miért van ott, a Doppingellenes Világszervezet álláspontja szerint egyszerűen nincs más lehetőség. Éppen ezért a sportolóknak sincs más lehetőségük, mint az átlagosnál is körültekintőbb viselkedés és az óvatosság.
Ungvári Attila, a saját állítása szerint, körültekintő és óvatos volt, már ami a saját maga által bevitt ételt, italt és egyéb készítményeket illeti, azért pedig véleménye szerint nem kell felelnie, ami a tudta nélkül, rosszhiszeműségből került a szervezetébe. Hogy erről a Nemzetközi Sportdöntőbíróság mit gondol, az kiderül, és így lezáródhat a lassan másfél éve húzódó ügy. Attila amúgy az eltiltása ideje alatt nem is dzsúdózhatott, így még ha fel is mentenék – hiába igyekezett legalább a kondícióját megtartani más sportokkal – erősen kérdéses, hogy milyen formában tudna Londonban versenyezni. Persze, ez az eset már régóta nem olimpiai éremről vagy helyezésről szól, hanem egy talán igazságtalanul félbetört karrierről és egy olyan rendszerről, amely – amellett, hogy nagyon sokat tett és tesz a mai napig a tisztább élsporttért – kénytelen pozitív és negatív mintákban gondolkozni.
