Joó Abigél csütörtökön megmutatta, hogy a cselgáncstudáson túl mit ad a dzsúdó egy sportolónak: erőt, kitartást és küzdeni akarást. Na meg egy olimpiai ötödik helyet.
A. Á. A 22. születésnapját az olimpia idején ünneplő Joó Abigél élete első olimpiájára készült, de regnáló Európa-bajnokként éremmel szeretett volna hazatérni Londonból. Tudta, hogy ez nem lesz könnyű, hiszen súlycsoportjának legjobbjai nem az öreg kontinensről érkeztek, végül mégsem a riválisok akadályozták meg célja elérésében.
Abigél ötödik kiemeltként érkezett az olimpiára, ennek megfelelően csak a legjobb tizenhat között kezdett. Első meccse ráadásul nem is sikerült túl nehézre, ugyanis a gaboni Audrey Koumba 38 másodperc alatt megismerhette, hogy milyen Abigél rettegett belső combdobása. Ippon, továbbjutás.
A következő körben az idén még veretlen Kayla Harrison következett, aki nem csak a meccs, de az olimpia esélyese is volt. Ennek ellenére a mérkőzés egészen hasonlóan alakult: kis ismerkedés, majd Abigél kezdeményez, Harrison repül. Csakhogy az amerikai lány annyiban tapasztaltabb volt, hogy az oldalára tudott fordulni, így „csak” vazarit ért a magyar lány védjegyének számító gyönyörű mozdulat. Harrisont azonban olyannyira nem ijesztette meg a komoly hátrány, hogy ezután sem csinált semmi értékelhetőt, Abigél kényelmesen tartotta előnyét. Akkor is fiatal reménységünk kezdeményezett, amikor az amerikait megint sikerült a földre kényszeríteni, csakhogy Harrison ráfogott Abigél lábára, és magyar lány olyan szerencsétlenül esett, hogy aláfordult a térde. Dzsúdóban itt az olimpián is megtapasztalhattuk, hogy sokszor jár leléptetés lábra fogásért vagy sérülésveszélyes technikáért, de ebben az esetben csak egyszerű szerencsétlenségről volt szó. Abigél hiába volt nagy előnyben, állni is alig tudott, nem hogy járni vagy dzsúdózni. Sokan talán ott maradtak volna fekve, a magyar lány azonban felállt, és vállalta a folytatást – Harrison gyorsan csinált is rajta egy jukót, majd egy ippont a vigaszágra küldve ezzel a KSI tehetségét.
Csernoviczki Éva elájult amikor egy fojtással vereséget szenvedett, Karakas Hedvig combja pedig újra szétszakadt a legjobb nyolc között, így akár megszokottnak is tekinthettük volna a magyar lány szerencsétlenségét, de Abigélt látszólag nem csak a dzsúdóban akadályozta a sérülés, szinte megmozdulni is alig tudott. Mivel a fiatal judokának eddig még soha nem volt sérülése, nem igazán tudta segíteni az orvosi stáb munkáját, így senki sem tudta, képes lesz-e még talpra állni a vigaszágas küzdelmekig. Egy óra jegelés és vizsgálgatás után kiderült: ficam és porcleválás hátráltatja a magyar lányt, Pánczél Gábor mesteredző pedig jelezte: ő nem lépne tatamira, de Abigélre bízta a döntést. Abigél pedig döntött: folytatja.
Féllábú óriásként állt ki a lengyel Pogorzelec ellen, akit látszólag megzavart, hogy sérült versenyző ellen kellett küzdenie. A lengyel lány rendkívül sportszerűen nem támadta Abigél fájós lábát, pedig ilyenkor le kell csapni a gyenge pontokra, de így is talált magának lehetőséget a pontszerzésre. Előbb egy dobással jukót jegyzett, majd Abigél passzivitása okán megduplázta előnyét. Mivel reménységünk csak sántikált a tatamin, úgy tűnt, esélye sincs a fordításra, de ő máshogy gondolta: bement a lengyelnek és a nap leglátványosabb ipponjával a hátára csapta. Gyönyörű mozdulat, gyönyörű győzelem, az olimpia eddigi talán leghősiesebb pillanata!
A bronzmeccs már csak hab lett volna a tortán, de a világbajnok Audrey Tcheumeo nassolt. A francia lány nem volt sportszerűtlen, de tudta mit kell csinálni, ráment Abigél lábára és egyfolytában próbált rajta technikát csinálni. Reménységünk az Európa-bajnokságon ipponnal verte a franciát és tudta, most is csak úgy van esélye, ha támad. Éppen ezért megkísérelte felszedni Tcheumeot, csakhogy – Pánczél Gábor elmondása szerint – riválisának vékonyabb volt a ruhája a megszokottnál, Abigél keze lecsúszott róla, a francia pedig nem késlekedett a kontrával. Utolsó női cselgáncsozónk ipponnal kikapott, így az ötödik helyen végzett, miközben Harrison olimpiai bajnok lett. Egy sérülés, egy vékony ruha – néha egészen apró dolgok döntenek a dzsúdóban is.
Joó Abigél így is a nap hőse lett, ha nem az olimpia hőse. A britek talán nem fognak róla megemlékezni, ugyanis nekik is megvan a saját csodájuk: a világranglista 104. Gemma Gibbons ezüstérmes lett ebben a súlycsoportban, de mi egészen biztosan nem felejtjük el Abigél küzdeni akarását. Mint ahogy azt sem, hogy élete eddigi talán legnehezebb napja után mosolyogva tudott nyilatkozni a sajtónak: „A testsúlyomat nem bírta el a jobb lábam, pedig ez elég fontos a dobásaimnál. Amikor megkérdezték, hogy kiállok-e, mondtam persze, hogy kiállok, pedig akkor még annyira fájt a lábam, hogy megmozdítani sem tudtam. Az orvos azt mondta, hogy a porc sérült, s ha küzdök, akkor se lesz rosszabb. Kaptam rá egy szép kötést, meg fájdalomcsillapítót. Más is küzdött már így, Hédinek is szét van szakadva a combja. Már az előző mérkőzés is egy csoda volt, most ugyanúgy álltunk oda. Volt egy apró taktikai oka, hogy nem sikerült eldobni a franciát, vékonyabb volt ugyanis a ruhája, így lecsúszott róla a fogás. De a dzsúdó ilyen, egészséges emberek is a hátukra esnek.”
