Anna már Rióra gondol...

Sztankovics Anna a magyar úszóküldöttség egyik legfiatalabb reménységeként utazott a londoni ötkarikás játékokra, ahol 100 és 200 méteres mellúszásban állt rajtkőre, viszont nem sikerült a selejtezőnél tovább jutnia. A 16 esztendős úszó ennek ellenére nem csalódott, mint mondja, ez még csak a tanuló olimpiája volt.

K. A. Anna az antwerpeni ifjúsági Európa-bajnoksággal hangolódott élete legrangosabb versenyére: a kontinensviadalon 100 méteren bajnokká avatták, 200-on ezüstös érmet akasztottak a nyakába, és hogy teljes legyen a repertoár, az 50 méterről bronzérmet is haza hozhatott. A Jövő SC úszója nem csak ezért tekint szép emlékként a belgiumi napokra: – A kétszáz mell nemcsak ezüstöt, de egyéni rekordot is hozott, két másodpercet javítottam. Ezen kívül sikerült vb A-szintet úszni, amivel a jövő évi barcelonai világbajnokságra is kvalifikáltam magam, s ez az olimpia előtt óriási megkönnyebbülés volt. Londonba nem csak rutinos társakkal, hanem bizony a még nála is fiatalabb, szintén első olimpiáján résztvevő Szilágyi Liliánával együtt repült, akivel előtte sokszor folyt a csevej az előttük álló „kalandról”. – Csapaton belül is rengetegszer volt róla szó, de főleg Szilágyi Liluval beszélgettünk az olimpiáról, és még az ifi Eb-n előjött a téma, hogy már három-négy éve is azt tervezgettük, hogy milyen jó lesz, amikor együtt megyünk az olimpiára. És most mintha egy álom vált volna valóra. Amikor megérkeztek az olimpiai faluba, a látvány, a hangulat és a forgatag, amely körülvette őket, ámulatba ejtő volt, jó ideig nem is tudtak feleszmélni. – Csodálatos élmény volt. Leginkább rajtunk, fiatalokon uralkodott el az olimpiai láz. Miután megérkeztünk, több napig tátott szájjal járkáltunk, és alig hittük el, hogy tényleg ott lehetünk. A végén az edzőknek kellett ránk szólni: nem ártana a versenyre is koncentrálnunk – mesélte mosolygósan Anna a Magyar Televízió Balatoni nyár című műsorában, s azt is megosztotta, volt még egy szobatársa a brit fővárosban, aki sok erőt adott a verseny előtt. Ő Morzsi, a kabala kutyusa, aki két és fél éves kora óta vigyáz rá. – Azóta minden versenyre velem jön. Mindig, amikor ott hagyom a szálláson, arra gondolok, hogy amikor újból viszontlátom, már túl leszek mindenen, és kiderül, mit úsztam, mit értem el. Jó érzés, hogy ott vár. De nemcsak ő segít a tinédzsernek a rohanós mindennapokon, hanem a családja is mindenben támogatja. Édesanyja mindig ébreszti reggel, amikor nem könnyű felkelnie, reggelit is készít, majd elindulnak az edzésre. – Hattól már a tornateremben vagyunk, aztán nyolctól jön az úszás, egészen tízig, negyed tizenegyig. Ráadásul, amikor iskola van, akkor egyből lehet rohanni tanulni, majd fél ötre vissza az uszodába. Úgyhogy szabadidőnk nagyon nincs, de amikor egy nagy versenyen sikerül az embernek felállni a dobogóra, az kárpótol mindenért. Az ifjúsági Európa-bajnok először 100 méteres mellúszásban bizonyíthatott a londoni női mezőnyben, akkor a 31. helyen végzett, míg 200 mellen a 29. helyre ért fel. – Úszni csodálatos érzés volt. Amikor kimentünk a medencetérbe, elkapott a lelkesedés, hogy annyi ember előtt mutathatom meg, mire vagyok képes. A 100 mell előtt nagyon izgultam, mert még ismeretlen volt a dolog, de 200-ra már tudtam, mi vár rám, amit saját előnyömre tudtam fordítani. Anna már itthon van, és csakúgy, mint a többiek, pihenéssel tölti a kis szünetet, gondolatban viszont nem állt meg. – Nagyon sok felejthetetlen élménnyel gazdagodtam, de nekem a mostani tanuló olimpia volt. Én már Rióra készülök…