Minden más kizárva

Hatalmas sikert ért el az ausztriai utánpótlás Európa-bajnokságon a magyar lovassport díjugrató szakága, hiszen gyermek korosztályban Weinhardt Virág ezüstérmet szerzett. A 13 éves lovas edzőjével, Füzér Gáborral már beszélgettünk, most következzen maga Virág, akinek az egész pályafutását végigtekintjük picit.

Nagy-Pál Tamás – Milyen érzés Európa második legjobb díjugratójának lenni? – Nagyon jó. Főleg, hogy mindenki gratulál. – Számítottál erre? – Nem igazán. Szerettem volna benne lenni az első tízben, de erre nem gondoltam. – Emellett ötödik helyet értetek el csapatban, ilyen egy tökéletes versenyhétvége? – Igen, nekünk gyerekeknek ez valóban az volt, hiszen csak a mi korosztályunkban sikerült döntőbe jutnia magyar lovasnak. – Akkor a társak is örültek a sikerednek? – Mindenki szívből gratulált, örültek, hogy legalább egy magyarnak sikerült érmet szereznie. – Mennyire izgultál a két döntős lovaglás előtt? – Hát, nagyon. Hárman vetettünk össze, és ugye ott bármi lehetett volna, az aranyérem sem volt messze. – Mi a recepted, hogy az izgalom ne menjen a lovaglás rovására? – Ilyenkor kizárok magam körül mindent, csak a pályára figyelek. A külső dolgok egyáltalán nem érdekelnek. – Akkor ez segített az ezüstérem megszerzésében? – Igen. Már régebben is sokan mondták, látják rajtam, hogy milyen jól koncentrálok, így tényleg ezért lehettem második. – Az edződ, Füzér Gábor kicsit féltett téged a rendkívül magas akadályok miatt. – Én is nagyon meglepődtem, hogy akkorák volta. Alapból 1.30 méter volt kiírva, és nekem így is 1.25 volt a legmagasabb ugrásom, erre a versenyen még magasabban voltak. Szerencsére, én is és a lovam is le tudta küzdeni őket. – Mesélj kicsit az Eb hangulatáról! – Nagyon jól éreztük magunkat, elvoltunk. Egyik este játékot is szerveztek az országoknak, remek szórakozás volt. – Nem pihentél sokat az Eb után, már újabb versenyen is túl vagy. – A Championátus második fordulóján vettem részt, de egy másik lovammal. Sajnos, nem értem el helyezést, mert utolsó nap ütöttem egyet, és így az összevetésbe sem tudtam bekerülni. – Mikor kezdtél lovagolni? – Nagyon kicsi koromban. Már az elején is Füzér Gábor volt az edzőm, aztán elmentem tőle, és csak úgy lovagolgattam, nem volt komoly. Három éve kerültem vissza hozzá. Egy évig csak háziversenyekre jártunk, aztán letettem a rajtengedély-vizsgát, majd kaptam egy komolyabb lovat, akivel most is indultam az Eb-n. Az első nagy eredményem az volt vele, amikor tavaly megnyertük a Championátus gyermek-korosztályát, utána kerültem be a válogatottba is. – Akkor az elmúlt három évben nem lehetett sok szabadidőd. – Reggel iskola, utána lovaglás, este tanulás, hétvégén meg ugye versenyek. Tényleg nincs túl sok. – De a jelek szerint megérte. – De meg ám!