Értékes korosztály

Elégedett a világbajnoki ötödik hellyel, mégsem folytatja a munkát a magyar női ifjúsági kézilabda-válogatott élén Danyi Gábor. A szakvezető az Utánpótlássport.hu-nak adott interjúban beszélt a kiválasztási nehézségekről, a tehetségek útjáról és a hiányposztokról is.  K. D. – Örül az ötödik helynek? – Maximálisan elégedett vagyok a helyezéssel, és a mutatott játék is megfelelt az elvárásoknak. A lebonyolítási rendszer miatt egy vereséggel lettünk ötödikek, miközben az előttünk végző románok háromszor kaptak ki.

Danyi Gábor

– Maradt önben hiányérzet? – A románok elleni meccset sajnáltam, de el kellett ismerni: akkor jobb volt az ellenfél. Büszke vagyok a lányokra, hogy kihozták magukból a maximumot, és olyanokat előztek meg, akik jobb feltételek mellett készülhettek. Elég csak a németekre, horvátokra, franciákra, svédekre gondolni. Összességében 85 százalékban pozitívak az élményeim a vb-ről, 15 százalékot tesz ki a hiányérzet. – Mi volt a legfontosabb teendő a negyeddöntős vereség után? – Rendet kellett rakni a fejekben. Volt még hátra két találkozó, a hitet kellett visszaadni. Sikerült megértetni a játékosokkal, hogy egy vereség még nem teszi semmissé a korábbi jó meccseket, és sajnos nem mindig jön össze a siker. Be is bizonyosodott, hogy nem lettünk rosszabbak egy vesztes meccstől, és két sikerrel, az elvárásokat teljesítve zártuk a tornát. – A japán válogatott idegen stílusával hogyan sikerült megbirkózni? – Idegesen kezdtünk, de a második félidő közepétől már irányítottuk a meccset, és öt góllal nyertünk. Kiderült, hogy az ázsiai stílust és mentalitást nem lehet modellezni az edzéseken, hihetetlenül gyorsan játszanak.

  – A svédek ellen már simább volt a helyosztó? – Igen, jól kezdtünk, 10-1-re elhúztunk. Végig kézben tartottuk a meccset, másodszor is magabiztosan győztük le az északiakat. – A románok elleni vereség után azt említette, hogy fizikálisan maradtunk alul. – Ezt hosszabb távon ki lehet küszöbölni, azonban a két döntőstől, a dánoktól és az oroszoktól nem ezen a téren a legnagyobb a lemaradásunk. Gyorsabban döntenek és reagálnak, a gondolkodásban, a mozgás- és mozdulatsebességben járnak előttünk. Ebben kell sokat fejlődnünk, még ha ez nehezebb is. Sok múlik a kiválasztáson is: itthon a magasabb játékosokat keresik, külföldön pedig az a legfontosabb eleme a válogatásnak, hogy a döntési helyzetekben, stressz alatt hogyan reagál a kézis. Sokat segíthet, ha felfelé versenyeztetik a játékosokat, és nehezebb körülmények között bizonyíthatnak. Jó példa, hogy a győri juniorok veszprémi színekben, az NB I-ben indulnak idén. Kinőtték magukat, a juniorbajnokságban minden meccset 10-12 góllal nyertek meg, de aztán egy nemzetközi tornán azzal szembesülhetnek, hogy a világelit más szinten van. – Kikkel volt leginkább elégedett? – A beálló, Sirián Szederke az egyik legnagyobb ígéret. Húzóember volt Korsós Dorina, Kurucz Ivett, Szekerczés Luca és a kapus, Szeremey Zsófi is, de hangsúlyozni szeretném, hogy 14 ember kellett a jó eredményhez. A csapat egységes volt, a kevesebbet játszók is jól helyettesítették a többieket. – Korábban még arra panaszkodott, hogy csak egy kezdőcsapatnyi játékos éri el a nemzetközi szintet. – Azt tartom, hogy két egyforma együttest nem tudok kiállítani a keretből, de örömmel láttam, hogy a cserék tudtak segíteni, hozzátették a magukét és tartották a szintet. – Van hiányposzt a keretben? – Szekerczés Luca mögött nincs megfelelő balkezes jobbátlövő, de még a 14-15 évesek között sem. Bárány Krisztina mellől pedig nemzetközi szintű balátlövő hiányzik. Azon dolgozunk, hogy találjunk ilyen játékosokat, és fejlesszük őket.  – Régóta foglalkozik fiatalokkal. Hova helyezhető a mostani generáció? – Értékes korosztályról van szó. A játékosok zöme már NB I-ben játszik, vagy ott játszhat. Vannak reményt keltő kézisek, akik a felnőtt válogatottba is bekerülhetnek. – A mostani 18 és 20 évesek Rióra berobbanhatnak? – Az utánpótlás-nevelés értékmérője, hogy hányan tudnak bekerülni a felnőttek közé. Fokozatosan kell beépíteni a fiatalokat. Fontos, hogy legyenek 30 év felettiek, 25-27 év közöttiek és a legjobb juniorok is kapjanak lehetőséget, hogy aztán később ne megszeppent újoncként viselkedjenek. – Nem nehezíti a helyzetet, hogy külföldi a szövetségi kapitány? – Karl Erik Bøhnnel napi kapcsolatban állok, a világbajnoki eredményekkel is képben volt, és gratulált az ötödik helyhez, ismeri tehát a fiatalokat. – Mi a jobb a 18 éves játékosoknak: nevelkedjenek topcsapatban, ahol kevesebb lehetőséget kap a külföldiek mellett, vagy inkább menjen kisebb klubba, ahol sokat játszhat? – Sirián Szederkét már említettem. A beálló Győrben most együtt készülhet a világklasszis Heidi Løkével, ami hatalmas pluszt ad neki. A norvég olimpiai és világbajnok ugyan, de rendkívül szerény, és szívesen segíti a fiatalokat, vagyis az ifjúsági játékos jó kezekbe került. Egyébként az előrelépéshez 18 évesen már az NB I-ben kell játszani rendszeresen, ha valaki csak padozik, és csak biztos előny birtokában áll be a meccsek végén, az nem segíti a fejlődését. – Fura helyzetben van most a kézilabda. A férfiak jutottak ki az olimpiára, de az idei korosztályos tornákon nem voltak jelen, míg a női utánpótlás folyamatosan jól teljesít, de Londonról lemaradt. Mi lehet ennek az oka? – 2001 óta látom testközelből a fiatalokat, a női szakág végig a világ élvonalában szerepel, és értékes helyezéseket szerzett, bár győzni nem tudott. A fiúknál is jók az edzők, megvannak a nevelő klubok, de valami hiányzik, és az elit is erősebb, kiegyenlítettebb. – Hogyan alakul a válogatott jövője, folytatja a munkát a lányokkal? – Felkértek, hogy maradjak a juniorkorba lépő lányok edzője, de már csak főállású kapitányok dolgozhatnak az utánpótlás-válogatottak mellett. A győri munkámat nem hagyhatom ott, ezért vissza kellett utasítanom a válogatott kispadját, bármennyire is élveztem az eddigi időszakot.