Ugorhattam volna határozottabban - mondta Gondos Flóra, amikor az Utánpótlássport arról kérdezte, mi hiányzott a vágyott cél eléréséhez, a középdöntőbe jutáshoz Londonban. A húszéves műugró a 22. helyen végzett az olimpián, de nem csalódott: megtette, ami tőle telt, és rengeteg tapasztalatot gyűjtött.Horn Andrea– Mit gondolsz a londoni eredményről?
– Bár nem voltak tökéletesek az ugrásaim, nem rontottam nagyot. Talán határozottabbnak kellett volna lennem. Kicsit izgultam a verseny előtt - hiszen mégis csak olimpia volt -, de nem ezen múlott a továbbjutás. Összességében elégedett vagyok.
– Ez volt az első olimpiád, először szerepeltél ennyi néző előtt. Hogy hatott rád?
– Augusztus 3-án ugrottam, de a műugróversenyek korábban elkezdődtek. Amikor először beültem az uszodába, hogy megnézzem a többieket, nagyon izgultam, sokkal jobban, mint a saját versenynapomon. Rengetegen voltak a helyszínen és nyilván a tévék előtt is. Magyar szurkolókat nem láttam, de a szüleim eljöttek, aminek nagyon örültem.
– Milyen volt a magyar olimpiai csapat tagjának lenni? Köttettek barátságok?
– Mi, műugrók még a világversenyekre is kis csapattal utazunk, most pedig csaknem százhatvan fős társaság tagja lehettem. Hihetetlen, de sokukat egyáltalán nem ismertem - az olimpia alatt mindez megváltozott. Nem is nagyon mentünk ki a városba, főleg a faluban, együtt töltöttük az időt. Remek volt a hangulat, és nagyon feldobott. Többekkel azóta is tartjuk a kapcsolatot.
– Elkezdődött már a felkészülés a következő szezonra?
– Még nem. Az olimpia előtti utolsó időszakban nagy volt a hajtás, kicsit muszáj pihennem. Októbertől járok majd újra edzésre, hetente nyolcra, kilencre. Hamarosan kezdődik az iskola is, ott is folyamatosan hajtani kell, nem lesz könnyű.
– Készen állnak a közelebbi és a távolabbi tervek?
– Az edzőmmel egy évet részletesen megbeszéltünk, de nagy vonalakban a további hármat is Rióig.
