Maximumot nyújtottak

Szép hete volt a magyar utánpótlás-focinak október végén, hiszen az U17-es fiú gárda után az U19-es lány válogatott is bejutott a tavaszi Európa-bajnoki elitkörbe. A csajok ráadásul a lengyelek elleni utolsó mérkőzésen a 89. percben még 2-2-es döntetlenre álltak, amely a kiesésüket jelentette. A végén aztán megszületett a győzelmet és továbbjutást érő gól. Turtóczki Sándor szövetségi edzővel beszélgettünk a lányok remek sikeréről.

Nagy-Pál Tamás - A szünet után nem sokkal még egygólos hátrányban voltak, vagyis két találatra a továbbjutástól. Gondolta, hogy sikerül? - A csapat már az észak-írek ellen is bizonyította, hogy van mentális tartása. Tudtam, hogy nem adjuk fel, és rúghatunk még gólt. Végül igazam lett. Persze, az ellenkezője is megtörténhetett volna, mert a lengyelek picit fölénk kerekedtek, de aztán a vezetés tudata megnyugtatta őket. A gyönyörű szabadrúgásgólunk után meg érezni lehetett, hogy van még bennünk tartalék. - És tényleg volt. A 90. percben továbbjutást érő gólt szerezni óriási fegyvertény. Ilyenkor az utolsó pillanatokban mit tud egy edző hozzátenni a csapat játékához a partvonal mellől? - Mindnyájan együtt éltünk a játékkal, még a cserék is. Persze, én próbáltam nem szurkolóként viselkedni, mert az volt a feladatom, hogy valahogy veszélyesebbé tegyem a támadójátékot. Cserélgettem a posztokat. Nagy Dóra például a bal oldalon kezdett, aztán középre került, majd visszament eredeti helyére, ki is alakított két helyzetet, az egyikből gól lett. A cserékkel is úgy voltam már, hogy mindenképpen előre kell beküldeni játékost, így amikor hátul Nagy Alexandra megsérült, a helyére vezéreltem egy középpályást, és támadót küldtem be, a pályára. Ezek csak apró dolgok, de szerencsére bejöttek, amihez persze a lányok is kellettek. - Mosdóczi Evelin sérülése bemelegítés közben nagy érvágás lehetett. - Nagyon sajnáltam, hiszen szükség lett volna a gyorsaságára elől. Ártatlan kapura lövéstől szenvedett részleges izomszakadást. Öt nap alatt három meccset játszottunk, amihez nyilván hozzá kellene szoknunk, de ez a lányainknak nem egyszerű feladat, így izomfáradtság miatt történhetett a baj. - Mennyire volt reális egyébként a torna előtt, hogy bejuthat a csapat az elitkörbe? - Semennyire. A lengyeleknek és az észak-íreknek is előttünk kellett volna végezniük. Amellett, hogy papíron is a harmadik kalapból kerültünk a csoportba, nagyon rögös volt az út. Korosztályváltás volt, nyolcan kiöregedtek a csapatból. Az 1994-es korosztály viszont lyukas, sajnos, gyakorlatilag nincsen védőjátékos, csak támadók. Így nehezen ment az építkezés. - De sikerült! - Pedig ahogy kezdtük!… Az első hét meccsen vereséget szenvedtünk. Aztán jött a jobb időszak, és akkor éreztem először azt, hogy meglepetést is okozhatunk. - Mi lett a csapat legnagyobb erőssége? - A közösség, ami kialakult. A lányok tudnak egymásért küzdeni, együtt dolgozni, örülni, sírni. Segítik egymást. Van néhány értékes játékosunk, akik nagyon jól futballoznak, ők hozták is magukat, és volt, aki még valami pluszt is hozzárakott. De külön nem emelnék ki senkit. Inkább még azt mondanám el, hogy az edzéseken is nagyon fogékonyak voltak, mindig maximálisan koncentráltak és végül meglett a munka gyümölcse. - Volt idő megünnepelni a továbbjutást, vagy mindenki ment vissza a klubjába? - Egy pohár pezsgőt megittunk közösen, de aztán buszra ültünk, hiszen hétvégén már bajnoki forduló van. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy mostantól nagyon büszkék lehetnek magukra a lányok és remélem, meg is kapják a kellő elismerést. - Egyébként ez a továbbjutás mit jelenthet az egész magyar női focinak? - Minden apró eredmény plusz pontot jelent az UEFA-rangsorban, aminek a sorsolásokra van közvetett hatása. Minden kis diadalra szüksége van a magyar női labdarúgásnak. - Az elitkörben mire lehet képes a csapat? - Őszinte leszek: kihoztuk magunkból a maximumot. Már ez is bravúr volt, nem hiszem, hogy felül tudnánk múlni. Európa 24 legjobb csapata közé kerültünk a korosztályban. Sorsolás ide vagy oda, itt már gyenge ellenfelet nem kaphatunk. Természetesen nem felemelt kézzel megyünk a csatába, de nem várható el tőlünk a továbbjutás. - Lehet már tudni, mi lesz az elitkörig a program? - Egyelőre a sorsolást várjuk. Ha már meglesznek az ellenfeleink, akkor lehetséges, hogy megpályázzuk a rendezési jogot, és a programot is akkor állítjuk össze.