Falember Amerikában

A Super Bowl a világ legnézettebb sporteseményeinek egyike. Fiatalok millióinak álma, hogy győztes touchdownt szerezzenek az NFL döntőjében. Nem valószínű, hogy Kovács Ádámnak ez valaha sikerül. Ő támadó falember, azaz labdát viszonylag ritkán vesz a kezébe. De Amerikában tanul, és az érettségi után az egyetemet is ott végezné. Onnan pedig könnyebb eljutni a sportág Mekkájába, a profi amerikaifutball-ligába.

Molnár AttilaA 17 éves sportoló Idahóból válaszolt kérdéseinkre. – Miért választottad pont ezt a sportágat, mely itthon azért még gyerekcipőben jár? – Az amerikai foci előtt nem volt egyesületi szintű sport az életemben. apukám vitt le az első edzésemre a Budapest Cowboyshoz, akkor lehettem tizennégy éves, két nap múlva a legjobb barátom is követett. Úgy voltam vele, hogy el akarok valamit kezdeni, valamit alkotni. Elhittem, hogy belőlem akár amerikai focista is válhat, más sportág szinte szóba sem jött a mérlegelésnél. Élveztem, amit csinálok. – Meddig maradhatsz az Egyesült Államokban? Van-e sansz rá, hogy nem is jössz haza? – Cserediákként vagyok kint. Nemrég kezdtem el egyetemet keresni, egyelőre ezt a módját látom annak, hogy kint tovább focizhassak. A programnak júniusban vége, akkor majd biztosan hazamegyek, hogy meglátogassam a családomat és a barátaimat, valamint csapatomat, a visszatérés még a jövő kérdése. – Hogyan fogadják a családok a külföldi gyerekeket, akik kint élnek náluk? – A fogadó családok választják ki a diákokat, egy pároldalas bemutatkozó papír alapján. A diákok megkapják a fogadócsaládjukat, és dönthetnek, elfogadják-e vagy sem. Ők nem kapnak ezért pénzt, csupán azért csinálják, hogy ezzel is még több dolgot megismerjenek. A profituk az élmény, amit mi nyújtunk. Nekünk emiatt nyitottnak kell lenni, és annyit adni magunkból, amennyit csak tudunk. Ez így működik, csak így működhet jól. Én nagyon élvezem az ittlétemet, persze vannak rosszabb napjaim is, mint mindenki másnak, de nem ez a jellemző. – Meskó Zoltán az egyetlen magyar származású sportoló jelenleg az NFL-ben, de más nagy ligákban sincsenek honfitársaink a közvetlen elitben. Ilyen nehéz bekerülni abba az elszigetelt, profi világba, vagy csak nem azok a sportok divatosak ott, amelyekben mi jók vagyunk? – Mindkettő igaz. Abba a bizonyos "profi rendszerbe" nem kizárólag a magyaroknak nehéz bekerülni, hanem az egész világnak. Az elit krémjének, a legjobbnak kell lenni, ha be akarsz kerülni, amihez sok éves edzés és kitartás kell. Az is igaz, ezek itt nagy múltú amerikai sportágak. Itt nem BL- vagy egy jó vízilabda-, netán kézilabdameccs van műsoron, hanem az NFL, az NBA, az NHL, az MLB. – Látsz-e rá lehetőséget, hogy kint ragadj, és előbb-utóbb NFL meccsen lássunk? – Ehhez a következő lépés az egyetem, ha ez sikerül, akkor is még hosszú évek kemény munkáján múlik minden. – Ha végül hazajössz, akkor sok újat mutathatsz majd az itthoniaknak? – Én úgy érzem, hogy annyit kaptam ettől a sporttól, amennyit nehéz lesz valaha is visszaadni. Nem tervezem abbahagyni sem itt, sem otthon. Amíg lesz csapatom, addig játszom. Ha úgy alakul, hogy hazamegyek, akkor biztosan folytatom. De még fiatal vagyok, csupán tovább akarom élvezni, amit csinálok. Valamint szeretném buzdítani a fiatalokat, hogy csupán próbálják ki, ahogy én tettem, merjenek álmodni, később nem fogják tudni azt mondani, hogy elég volt. Majd egyszer talán átadom én is, amit tudok, mint edző, de majd csak akkor, ha szakállas öregember leszek. Hozzáteszem, egy magyar válogatott alapítása tenne a legtöbbet a magyar amerikai futball életének véleményem szerint.