Nyaki sérüléssel lépett jégre a 17 éves angol Saffron Allen a Kína elleni női olimpiai selejtezőn. Hirtelen nagy fájdalmat érzett és mozdulni sem tudott. A 72-szeres korosztályos és felnőtt válogatott hokis pokoli féléven van túl, de akaratereje újra jégre segítette: nemrég még lépni sem tudott, most ismét korcsolyázik, lassan ütőt ragad és már a következő idényt tervezi.
Craig Simpson (IIHF.com), eFBé A felejthetetlen tavalyi nyár emlékei: IIHF-tábor Vierumakiben és a futás az olimpiai lánggal Angliában, ezekre gondol most vissza Saffron Allen, a Telford játékosa. A remek nyár után ködös ősz köszöntött Allenre, akinek azon az ominózus novemberi napon nem azon járt az esze, hogy mikor jégkorongozhat újra, hanem azon, hogy egyáltalán lábra állhasson, s megtehessen néhány lépést.
Az ifjúsági válogatottal játszott Dumfriesban, hatcsapatos tornán szerepeltek Olaszország, Franciaország, Kazahsztán, Kína és Szlovákia társaságában. A csapat alkapitánya volt, hét ponttal segítette a briteket a 3. helyhez. Ekkor már voltak fájdalmai, a korábban elszenvedett nyaksérülése ellenére lépett jégre.
A torna után mégis elutazott a felnőtt válogatottal Sanghajba, az olimpiai kvalifikációs tornára.
– A Kína elleni meccsen az ötödik váltásnál jártunk, amikor pokoli fájdalmat éreztem először a nyakamban, aztán a hátamban. Mozdulni sem bírtam – emlékszik vissza a fiatal lány. – Visszavittek az öltözőbe, onnan egyenesen a kórházba, mert nem tudtam mozgatni a lábam. Több volt, mint ijedtség, amit akkor éreztem.
Kilenc napot töltött a sanghaji kórházban, vele volt a csapatvezető, Anna Walters. Ő így idézi fel az ázsiai bő egy hét eseményeit:
– Megvizsgálták és megállapították, hogy két gerinclemez összecsúszott a 4-5. csigolyánál. Átszállítottak minket egy nemzetközi kórházba, de azon kívül, hogy a kínai mellett hallottunk más nyelven is megszólalni embereket, semmire nem mondhattam azt, hogy „európai”.
– Mindenki nagyon kedves volt és a helyi sportvezetők, akik hallottak az esetről, meg is látogattak – tette hozzá Saffron Allen. – Jártak ott a kínai szövetségből, az IIHF-től, a helyi konzulátus brit munkatársai is eljöttek. Mégis rettenetesen hiányzott a családom, nem beszélhettem a barátaimmal sem, a telefonjaink nem működtek, a közösségi portálokat pedig Kínában nem lehet elérni. Napokig bizonytalanságban voltunk, mert bár szállítható lettem volna, a kínai hatóságok nehezen engedélyezték a hazautazást. Anna éjjel-nappal telefonált, üzeneteket küldött, tartotta a kapcsolatot a kínai és a brit hatóságokkal.
Végül sikeresen vívták meg a csatát egy orvos segítségével, aki vállalta, hogy végig Allen mellett lesz, így hazaengedték a játékost. Huszonnégyórás út, két repülőgép, hat mentőautó, az orvos és négy betegszállító, akik a hordágyat vitték, mert Saffronnak mozdulnia sem volt szabad, így nézett ki a soha véget nem érőnek tűnő hazaút a Liverpooltól 90 km-re lévő Much Wenlockba.
– Elkezdődött a rehabilitáció, de hetekig nem tudtam lábra állni. Ideges voltam, gyűlöltem ezt a helyzetet, ólomlábakon járt az idő. Olyan lassan, ahogy aztán én is újra megtanultam járni. Tudtam, hogy minden orvosi utasítást be kell tartanom. Kemény voltam magammal, de sikerült, még nem mondom, hogy teljesen, mert ez attól még messze van, de azért felépültem.
Saffron Allen újra korcsolyázik, konditeremben erősít. Tizenegyévnyi hokizással, sok-sok korosztályos és felnőtt válogatottsággal és bajnoki címmel a háta mögött Saffron Allen a lányokkal a Solihull, a fiúkkal a Telford csapatában szeretne az új idényben minél hamarabb jégre lépni. S ha ő ezt mondja, ezt akarja, akkor az úgy is lesz, mert számára nem létezik lehetetlen…
