A balatonfüredi Európa Kupán szerzett második helyével megváltotta jegyét a világbajnokságra Olasz Anna, a Szegedi Úszó Egylet kiválósága. A húszéves hosszútávúszó szeretne pontszerző lenni Barcelonában, aztán egyetemi hallgató lesz az Egyesült Államokban.
reb Éppen délutáni edzése előtt értük el Olasz Annát, aki az elmúlt hét végén a Magyar Úszás Napján rendezett balatonfüredi Európa Kupa-futamon mindössze hattized másodperccel kapott ki az olimpiai bajnok Risztov Évától. A táv 10 km volt, a különbséget legfeljebb centikben lehet mérni... A sorrend nem újdonság, a sorozat szinte napra pontosan egy hónappal ezelőtti első, izraeli állomásán ugyanígy álltak a dobogón. Kérdésünkre Anna is innen kezdi a felkészülés elemzését:
– Az idei legfontosabb célom az volt, hogy kijussak a barcelonai világbajnokságra. Első állomásként Izraelben kezdtünk, arra még külön nem készültünk. Nagyon örültem az akkori eredménynek, de tudtam, hogy sok munka van még a kvalifikáció megszerzéséig. A balatonfüredi versenyre már jobban hangoltunk, hiszen ez egyben országos bajnokság is volt. Viszonylag nyugodtan álltam rajthoz, mert két versenyző utazhat, és Évivel mi ketten vagyunk most azok a felnőttek között, akik már nemzetközi versenyeken is eredményesek. Viszont nagyon jók a nálam is fiatalabbak, így azért semmit sem akartam a véletlenre bízni. Amikor beértem a célba, nagyon-nagyon boldog voltam: sikerült, amit elterveztem, jól ment a hajrá. Másrészt tudtam, hogy tagja vagyok a barcelonai csapatnak.
Ahogy mondja, később kicsit már bosszankodott azon, hogy ilyen kevéssel maradt le az első helyről, ám – tette gyorsan hozzá – mivel a fő célt sikerült elérni, kár is ezen morfondírozni. Az elkövetkező időszakban az edzéseké a főszerep, a debreceni medencés bajnokságon is csak felkészülés jegyében áll rajthoz 1500 gyorson. Utána pedig a szegedi uszodában és a Maty-éren tréningeznek, edzőtáborba már nem utaznak.
Bizony, a Maty-éren... A kajak-kenusokkal kapcsolatban jóval többször halljuk a korszerű és világszerte ismert versenypálya nevét, de a vb-re Anna is ott készül.
– Most ugyan rossz az idő, de amúgy heti egyszer-kétszer dél körül szoktam ott edzeni: a kajakosok akkor nincsenek a pályán, és Barcelonában is ebben az időpontban indítják a versenyt. A munka nagy részét persze medencében kell elvégezni, de itt fontos dolgokat gyakorolhatunk. Nincs forduló, amikor pihenhetnénk, viszont felkészülhetünk arra, hogyan kell tájékozódni, milyen az, amikor nem látunk a vízben. Ezek kívülről apróságnak látszanak, de nagy jelentőségük van.
Persze azt nem lehet modellezni, hogyan küzdjenek meg a harcosabb vetélytársakkal. Illetve: próbálkoznak ezzel is. A szintén remek hosszútávúszó csapattárssal, a nála is fiatalabb Szilágyi Nikolett-tel utánozzák a verekedős szituációkat. De – mondja nevetve – egymást mégsem üthetik olyan agresszívan.
Már harmadik éve szokhatja a harcos-karmolós úszás világát. Korábban, 2009-ben még 800 és 1500 gyorson volt egyaránt hatodik az ifjúsági Európa-bajnokságon, és a 2010-es ifjúsági olimpián is indult. Már előtte is állt rajthoz medencés hosszútávúszó bajnokságon, és olyan jól ment, hogy 2011-ben komolyabban is belekóstolt a hosszabb távba. Rögtön ifjúsági Eb-bronzzal nyitott, így eldőlt: a nyílt vízen ragad.
– Nem tudtam elképzelni, mit várjak egy ilyen versenytől, de a fiúk, Gercsák Csabiék mondták, vigyázzak, a lányok verekedősebbek. Aztán az első alkalommal, rögtön a rajtnál kaptam két ütést a gyomorszájamra, utána már tudtam, mire számíthatok. Tavaly az Eb-n például beszakadt a dobhártyám. A természetem és az alkatom miatt igyekszem nem belemenni a verekedésekbe, inkább elkerülöm, s előre úszom. Meg aztán sokkal több erőmet is vinné el harc, és úgysem tudok olyat odaütni egy nyolcvan kilós lánynak, mint ő nekem.
Minden nehézség ellenére sokkal izgalmasabb számára a nyíltvízi viadal, mint a medencei versenyek voltak, hiszen minden másodpercben történik valami. Persze a felkészülésben lényegesen több a fárasztó, hosszú úszás, ám a verseny és a siker kárpótol.
A munka dandárját augusztustól viszont már nem Szegeden, hanem az Egyesült Államokban, az Arizona State Universityn végzi el. Nővére – igaz civilként – kint él, ráadásul két unokatestvére is kapott korábban sportösztöndíjat a tengerentúlon, így hosszú ideje ő szintén hasonlóra vágyott. Már múlt nyáron biztossá vált: odakint tanul tovább, de a tavalyi érettségi után ezt az évet még itthon szentelte az úszásnak.
– Először 2010-ben keresett meg amerikai egyetem, de csak egy éve dőlt el, hova megyek. Az olimpiai válogató után találkoztam az egyik ottani edzővel, akkor beszéltünk először komolyabban. Fontos szempont volt, hogy az Arizona State Universityn erős a hosszútávúszás, így lesz lehetőségem fejlődni. Bár az iskola nekem mindig legalább annyira fontos volt, mint az úszás, három év múlva mégiscsak olimpiát rendeznek Rióban.
Márpedig ez lebeg a szeme előtt: kijutni az ötkarikás játékokra (tavaly lemaradt Londonról, de nem sokáig bánkódott: nem is tehette, mert az érettségire kellett készülnie, ráadásul szívből szurkolt Risztov Évának). Előbb azonban még Barcelona vár rá és a világbajnokság, ahol pontszerző szeretne lenni tíz kilométeren...
