Az angol utánpótlás vesszőfutása

Érdekes elemzés jelent meg a Sport Géza-oldalon, melyben a szerző arra keresi a választ: mi lehet a baj az angol utánpótlással? Az összes korosztályos válogatottja leszerepelt az idei világeseményeken, miközben a világ egyik legerősebb bajnokságát tudhatja magáénak.

UP-info Az U17-es Európa-bajnokság elitkörébe bejutott az angol válogatott, de csak csoportmásodik lett az oroszok mögött, így nem jutott el a szlovákiai Eb-re. Mivel nem lehetett ott a legjobb nyolc között, így annak lehetőségét is elveszítette, hogy az U17-es világbajnokságon részt vegyen (akárcsak a mieink). Az angolok legutóbb, 2010-ben megnyerték az Eb-t. Az U19-esek között kilenc Európa-bajnoki címmel Anglia  a csúcstartó, Spanyolországgal együtt. Ehhez képest a válogatott nem lesz ott a litvániai, július végi tornán. Ahogy a két évvel fiatalabbak között, itt is az elitkörben búcsúztak, Grúziát nem sikerült megelőzniük. A U20-as világbajnokságra még a tavaly elért Eb-elődöntővel kvalifikálta magát a csapat, de három – egyáltalán nem veretes  – válogatott, Irak, Chile és Egyiptom ellen egyetlen győzelem sem jött össze, a két döntetlen pedig a csoport utolsó helyét és a búcsút jelentette. Hihetetlen, de igaz: az angol válogatott az U20-as világbajnokságokon 1997 óta nem tudott meccset nyerni, pedig azóta 16-ot játszott (7 döntetlen és 9 vereség a mérleg). Az U21-es válogatott borzasztó teljesítménye verte ki leginkább a biztosítékot. A még zajló, izraeli Eb-ről úgy ment haza a csapat, hogy az olaszok, a norvégok és a házigazdák elleni meccset is elbukta, 1-5-ös gólkülönbséggel zárt. Az angol sajtó és a közvélemény továbbra is a régen hangoztatott tényben látja a probléma okát: túl sok az idegenlégiós a Premier League-ben, konkrétan 64,6 %. Még mielőtt párhuzamot vonnánk az NB I-gyel ebben a kérdésben, azt szögezzük le, hogy szinte kivétel nélkül minőségi külföldiek kerülnek be az angol bajnokságba, ezért is oly nehéz „megtisztítani”, hiszen a klubtulajdonosoknak ez egyáltalán nem érdeke. Nem beszélve az újonnan felbukkant orosz milliárdosokról, akiket végképp nem izgat az angol futball jövője. Ebből adódik, hogy az U20-as vébén az angol válogatottban olyanok léptek pályára, akik néhány PL-, vagy Championship-meccs rutinjával a hátuk mögött érkeztek a vb-re, addig az ellenfelek, fiatal koruk ellenére is már sokat megélt futballistákkal. Az egyiptomi válogatottban volt olyan, aki már hétszer szerepelt a felnőttek között, vagy olyanok is, akik az afrikai BL-ben, vagy vb-selejtezőn mutathatták meg tehetségüket. De ez a tény az U21-es Eb-re és a többi ellenfélre is igaz. Persze az angoloknak is vannak azért „tinisztárjaik”, elég, ha csak Alex Oxlade-Chamberlaint, Danny Welbecket vagy Jack Wilshere-t említjük, de őket klubjuk nem engedte el a sérülésveszély miatt a tornára. Ezért aztán a szövetségi edzők olyanokkal igyekeznek feltölteni a keretet, akiknek az akadémiai múltjuk vagy legalább a másod- vagy alacsonyabb osztályban lejátszott meccseiknek a száma erre okot adhat. Ami a szurkolók többségének a legjobban fájhat, hogy nem érezhető – főleg a fiatal koruk ellenére már sztárjátékosokon –, hogy megszakadnának a címeres mezért, legalábbis ilyen tornákon. Bár többféle kutatás van, melyik a világ legjobb tíz akadémiája, az angol klubok ebben a tekintetben az élmezőnyhöz tartoznak. A futballgyárak ontják is az angol tehetségeket, az utánpótlás felemelkedéséhez azonban összefogás kell, ezt sürgeti a közvélemény is.