Merre tovább a felnőtt Eb-bronz után?

Első magyar tollaslabdázóként szerzett felnőtt Európa-bajnoki érmet a harmadikként záró Sándorházi Vivien idén áprilisban. Lendíthet-e a történelmi siker a sportág hazai népszerűségén?

Szomorú, de igaz: ha az utca emberét megkérdeznék, tudja-e, kicsoda Sándorházi Vivien, nagy valószínűséggel nemleges választ kapunk, pedig a 24 éves tollaslabdázó első magyarként szerzett felnőtt Európa-bajnoki érmet idén áprilisban, a Dániában megrendezett kontinensviadalon. A „tudatlanságot” könnyedén magyarázhatjuk, a tollaslabda ugyanis finoman szólva sem tartozik a legnépszerűbb sportágak közé hazánkban, a médiamegjelenése visszafogott, így nem csoda, hogy Sándorházi nevével a sporttörténelmi siker ellenére kevesen találkozhattak az említett ütős sportág iránt érdeklődőkön kívül. Hozzátesszük, ez nem egyedi eset, hosszan sorolhatnánk a sportmédiában alulreprezentált, a tollasnál nemzetközi szinten jóval eredményesebb sportágakat, hasonló kérdés például az utánpótláskorúként, pontosabban 19 évesként felnőtt birkózó Európa-bajnoki címet szerző Lévai Leventével is felvetődött nemrég a közösségi médiában.

A magyar tollaslabda-utánpótlás sem tartozik a legnépesebb sportági bázisok közé, azonban a koronavírus-járvány után sikerült talpra állnia, ami a legjobban a korosztályos eseményeken résztvevő fiatalok számából szűrhető le. Igaz, a szövetség azzal továbbra is küzd, hogy a hobbisták közül minél többeket átcsábítson a versenyzők közé.

„Szerencsére a diákolimpia létszámában hatalmas növekedést látunk, a koronavírus után elindultunk kilencszáz-ezer fő körüli mezőnnyel, míg legutóbb ezerötszázan neveztek az eseményre – mondja Joó Melinda, a Magyar Tollaslabda Szövetség főtitkára. – Örömteli, hogy ennyi gyerek ismeri a sportágat, a szabályokat és ütőt is ragad, a legnagyobb kihívás viszont az, hogy közülük mekkora réteget tudunk integrálni az igazolt versenyzők közé. A szabadidős események népszerűek, a szövetségi cél viszont az, hogy a ranglistaversenyeken is minél többen megméressék magukat. Az országos bajnokságok az U13-as és az U15-ösök esetében viszonylag népes mezőnnyel zajlottak le idén tavasszal, az U17-es és az U19-es ob résztvevőinek a száma viszont stagnál; utóbbi korosztályokban már nehéz megtartani azokat a fiatalokat, akiket nem ér annyi sikerélmény.

így történt ez korábban is, amikor kijutott játékosunk az olimpiára. Tokióban Krausz Gergely első magyar férfi tollaslabdázóként szerepelt az ötkarikás játékokon, ilyenkor a médiában a kommunikációnkban népszerűsítési programokat indítottunk, Geri ráadásul az esemény után országjárásra indult, számos egyesületnél tartott edzést gyerekeknek. Vivi esetében sincs ez másképp, a felnőtt Eb-bronzérmét ilyen szempontból meg kell ragadni, legyen szó a közösségi médiáról vagy sajtótájékoztatókról. Jövőre ráadásul mi rendezzük az U19-es Európa-bajnokságot, a tatabányai kontinensviadal miatt is fontos ez.”

A főtitkár elismeri, amit korábban említettünk, a hazai sportmédiában nincs könnyű helyzetben a tollaslabda.

„Törjük a fejünket, a legutóbbi Tollaslabda Bálon is erről volt szó, pedig akkor még meg sem született az emlegetett bronzérem. Rengeteg energiát fektettünk abba, hogy ez a hír eljusson a sportoldalakhoz, de így sem került ki a siker minden olyan felületre, amely esetében számítottunk rá.

Ami biztató a jövőre nézve, hogy a magyar utánpótlás szép eredményeket ér el a korosztályos nemzetközi eseményeken. Az európai körversenyek alapján összeállított rangsorban az U17-esek között Pető Balázs és Ágai Zénó a közvetlen élmezőnyhöz tartozik, előbbi vezette is egy ideig a listát, míg az U19-eseknél Mesterházy Milán készülhet a korosztály legjobb európai fiataljait meghívó nyári edzőtáborba, míg a fiatalabbaknál a 15 esztendős Liang Eliza kap lehetőséget a bizonyításra.

„Az idei U17-es Eb-n reményeim szerint egyesben lesz negyeddöntősünk, az óriási öröm lenne, a következő lépcső pedig a 2026-os hazai U19-es kontinensviadal lesz, bízom benne, hogy a lehető legerősebb csapattal állunk majd fel.”

De vajon mit gondol a helyzetről Sándorházi Vivien? Hogyan lett a korosztályos reménységből felnőtt Eb-bronzérmes játékos?

„Egy évvel azután, hogy elkezdtem tollaslabdázni, emlékszem, hogy már az olimpiai indulásról beszéltem, hamar nagy célokat állítottam magam elé – emlékszik vissza a kezdetekre Sándorházi. – Ha a nyolcéves énemnek a mostani megmondaná, hogy 2025-ben összejött a felnőtt Eb-bronz, valószínű a »nagyon jó, így terveztem!« lenne a válasz. Bár akkoriban nagyot álmodtam, megmondanám magamnak, hogy nem annyira lehetetlen ez a siker, mint amennyire tűnik.

Pedig az elsőszámú női játékosunk utánpótláskorúként is remek eredményeket ért el, az U19-es, az U17-es és az U15-ös Európa-bajnokságon is dobogóra állhatott.

„Az utánpótlás-korosztályok között nincs nagy különbség, az erő és a testi fejlettség sokat számít, de az igazi kihívás a felnőttek közé való fellépés. Taktika, tapasztalat, technika, fizikum, mindennek működni kell, viszont egy megfelelően megalapozott utánpótlás-karrier tudja a későbbi éveket megalapozni, elengedhetetlen a tudatos munka. A korosztályos Eb-érmek folyamatos motivációt adtak a folytatásra, így a lemorzsolódás veszélye elkerült. A legfontosabbnak talán azt tartom, hogy minél több versenyen induljon el a fiatal játékos, és próbáljon meg csak arra fókuszálni, azt megélni, ne a holnapon vagy a jövő éven gondolkodjon. Bár mondtam, hogy az utánpótlás- és a felnőttmezőny között magas a lépcsőfok,

Abban Sándorházi is egyetért, hogy a sportmédiában alig jut tér a tollaslabdának, így az áprilisi sikerét ki kell használni.

„Az Európa-bajnokság az egyik legfontosabb esemény a sportágban, a kontinens legjobbjai mind részt vesznek rajta; kvóták nincsenek, mindenkinek kvalifikálnia kell magát az induláshoz. Az összképhez hozzátartozik, hogy a sorsolásnál szerencsém volt, mert a második kiemelttel kezdtem volna, aki viszont sérülés miatt visszalépett, a harmadik fordulóban és a negyeddöntőben viszont már a pályán jutottam tovább, végül az elődöntőben állítottak meg. Utána

Érzem emiatt a felelősséget, de azt is tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, ettől az eredménytől még nem változik meg alapjaiban a magyar tollaslabda, de ami tőlem telik, azt megteszem, és bízom benne, hogy megmutattam, hazánkból is oda lehet érni Európa legjobbjai közé!”

(Kiemelt képünkön: Sándorházi Vivien Forrás: BWF)