Horkai-rezümé, két 4. hely után

A máltai U17-es vízilabda Európa-bajnokságon válogatottunk a negyedik helyen végzett, a szombathelyi junior vb-n is ugyanilyen pozícióban zártunk. Horkai György, aki mindkét együttest szövetségi kapitányként vezette, korábban azt nyilatkozta, hogy öt év hátrányban vagyunk a világgal szemben. Kíváncsiak voltunk, hogy most hogy látja pólós utánpótlásunk helyzetét?

Szegő Tibor Hazai rendezésű világversenyen mindig nehéz dolga van a szövetségi kapitánynak, mert akkor is aranyérmet vár tőle a közvélemény, amikor a realitások mást diktálnak. Horkai György a szombathelyi junior világbajnokság után azt mondta, hogy öt év a lemaradásunk riválisainkkal szemben. Röviddel ezután Máltán is ő dirigált, ezúttal az U17-es válogatottat irányította és ismét negyedik helyen zárt a csapata.

– Tartja még, hogy öt év a hátrányunk? – Eddig is azt mondtam, hogy összességében vagyunk ekkora hátrányban, de ez nem azt jelenti, hogy minden korosztályban. Ezzel kapcsolatban azt említeném, hogy az U17-es fiúk két évvel ezelőtt nyolc-tíz góllal kaptak ki mindenkitől. Azóta a klubokban nagyon komoly munka folyik, melyhez hozzátehetjük, hogy Kis Istvánnal is sokat dolgoztak a megbeszéltek szerint, s e kettő együtt azt eredményezte azt, hogy Máltán mindenkivel pariban voltunk. Óriási könnyebbség volt nekem, hogy a klubedzők sokat tettek hozzá a fiúk teljesítményéhez, tudásához. – Málta után elvesztett bronzéremről, vagy megszerzett negyedik helyről beszélhetünk? – Mindenképpen utóbbiként kell értékelni. Hozzátenném, hogy, bár én nem szoktam a bírókkal foglalkozni, de a döntőért zajló meccs után komoly nemzetközi visszhangja volt a német játékvezető tevékenységének. Egyértelmű hibákat vétett, melynek az lett a következménye, hogy nem vezetett több mérkőzést, mi meg csak a harmadik helyért mérkőzhettünk... – Csak felvetés, de kötelező ennek a korosztálynak mindig nyerni, vagy elég, ha tapasztalatot, rutint szereznek a gyerekek? – Igaza van. Meg kell tapasztalniuk, hogy vannak sikerek és vannak pofonok. Ennek ellenére én azt tartanám fontosnak, hogy minden korosztályos csapatunk legyen a négy között! Ott már nagyon kicsi a különbség. Ha Máltát nézzük, akkor látni kell, hogy nagyon magas színvonalú volt az Európa-bajnokság. Hét olyan csapat is volt, amelyek közül bármelyik nyerhetett volna. Apróságokon múlnak dolgok, ahogy a mi esetünkben a horvát elleni győzelem, vagy az olaszoktól elszenvedett vereség. Ráadásul ha egy tizenöt éves gyerek ront a döntő pillanatban a tizenhét évesek ellen, akkor még csak le sem lehet szúrni, s nem is érdemes.

– Korábban arról beszélt, hogy a világversenyek egyik célja, hogy olyan játékosok bukkanjanak fel, akikkel később is lehet számolni. Voltak ilyenek? – Természetesen. Manhercz Krisztián ilyen, aki már a juniorválogatottban is megmutatta, hogy rendkívül tehetséges. Máltán abba a helyzetbe került, hogy mint legrutinosabb játékos, vigye a hátán a csapatot és ennek meg is felelt. Csodálkoztam is, hogy nem őt választották a torna legjobb játékosának. – Sokszor dicsérte Vogel Somát is. – Nekem is meglepetés volt, hogy kapusunk milyen zseniálisan produkált. Gyakorlatilag végigvédte a mérkőzéseket és fantasztikus volt, amit nyújtott. Ha így folytatja, akkor a magyar kapushagyományok méltó őrzője lehet.

A magyar válogatott tagjai: Molnár Benedek, Vadovics Viktor, Kiss Kristóf, Szatmári Kristóf, Pellei Frank, Hornyák Olivér, Hulmann Kristóf, Csacsovszky Erik, Manhercz Krisztián, Vogel Simon, Vogel Soma, Tóth Kristóf, Sélley Domonkos. Szövetségi kapitány: Horkai György Vezetőedző: Kis István.

– A juniorválogatott, szemben a legutóbbival, nem indul az élvonalbeli bajnokságban. Nem fognak hiányozni ezek a meccsek? – Nehéz kérdés. Mindenki azt kérte, hogy ne nevezzünk és végül beadtam a derekam. A KSI SE ott van a legjobbak között, így a játékosok egy része szerepel majd a felnőttek ellen. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy hiányozni fog a bajnokság, de az a megállapodás, hogy heti két alkalommal megkapom a gyerekeket és OB I-es csapatokkal játszhatunk edzőmeccseket. Remélem ez a tervem össze is jön. – Két egymást követő világversenyen, két korosztálynak volt a szövetségi kapitánya. Ha röviden kellene értékelnie, akkor mit mondana? Elégedett, többet várt, vagy elérték a fiúk, amiben bízott? – Elérték a kitűzött célt és köszönet jár azoknak, akik tettek ezért. A klubokban nevelkednek a játékosok, ahol az edzők mindent megtesznek a sikerért és ez a világversenyeken fényesen visszaigazolódott.