Olimpiai bajnokok az iskolapadban

Kemény Dénes, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke elhatározta, hogy új alapokra helyezi az edzőképzést és „házon belül” indítja el az oktatást. A Kásás Zoltán által irányított iskolába negyvennél több hallgató irakozott be, köztük olimpiai bajnokok is. Óralátogatáson jártunk a margitszigeti Hajós Alfréd Uszodában.

Szegő Tibor Azért, hogy az újdonsült trénereknek a szakmai ismeretek elsajátítása előtt ne kelljen előbb testnevelői oklevelet is szerezniük, a sikerkapitányból lett prezident felkérte a játékosként olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok, edzőként klubcsapataival (a szerb Bečej, a görög Olimpiakosz Pireusz, illetve a Szeged) két BL és egy LEN Kupa-győzelmet szerző szakembert, hogy szervezze meg és fogja össze a nemzetközi szövetség által akkreditált oktatást. Október 7-én volt a tanévnyitó, így az „osztályfőnöknek" már van némi tapasztalata az újdonsággal kapcsolatban. – Ott tartanak, ahol a tanterv szerint kell? – Soha nem fogunk ott tartani, mert ami nem megy, azt nem lehet átugrani, ott kicsit tovább kell időzni – kezdi a szakember. – Miután az alapoknál kezdjük, ezért elengedhetetlen, hogy mindenki értse a lényeget, mert ha már az elemi dolgokat sem tudja megtanítani a gyerekeknek, akkor soha nem lesznek a játékosaik klasszisok, pedig nekünk ez a célunk. Lehet belőlük jó OB I-es játékos, de kiemelkedő pólós soha. A tananyag egymásra épülése, mint mindenben, itt is érvényesül.

Beszélgetésünk közben Katics László mutatja be a hallgatóknak a bemelegítés, a nyújtás, a lazítás legfontosabb gyakorlatait. Interaktív a kommunikáció, mert a résztvevők rendre közbekérdeznek. Szeretnék tudni, hogy bizonyos feladatokat meddig – hány másodpercig – kell végeztetni, mi a helyes testtartás, milyen visszajelzésekre kell figyelni? A bemutató rendkívül látványos, hiszen négy fiatal pólós teljesíti készségesen az utasításokat, ügyesek, együttműködőek, értik a „csíziót". Laci bácsi show-elemekkel tarkítja a prezentációt, bevonja a résztvevőket, akik mosolyogva veszik a lapot. Felhívja a figyelmet a leggyakoribb hibákra és előadásában nem ritka az olyan kifejezés, hogy „marhaság", vagy „ne dőljetek be annak a hülyeségnek, hogy…". Az edzőjelöltek közül többen telefonnal, vagy tablettel videózzák a mozgásokat, hogy később vissza tudják nézni. Feltűnik, hogy nem látunk unatkozó, figyemetlen résztvevőt.

– Állandó időhiánnyal küzdünk – folytatja Kásás –, most megyünk az edzéselmélet órára. Dubecz József tartja, aki évekig volt a felnőtt válogatott kondicionáló edzője, maga is pólózott, tehát igencsak közel áll a sportághoz. Ezt követi még ma este a sportélettani óra Dr. Pavlik Gáborral, akit senkinek nem kell bemutatni, hiszen emblematikus figurája a sportorvoslásnak épp úgy, mint a vízilabdázásnak, ő is ült több szövetségi kapitány mellett a kispadon. Délelőtt Dr. Lénárt Ágota tartott előadást, aki a MOB vezető pszichológusa. Ebből is kiderül, hogy professzorok, egyetemi tanárok, docensek dolgoznak Kásással, akik egyrészt benne élnek a sportágban, másrészt a vízilabdát olyan mélységekben ismerik, hogy újat nem lehet nekik mondani. – Látok itt olimpiai bajnokokat, akik akár be is tudnák mutatni a gyakorlatokat. – Lesznek bonyolultabb feladatok, amikor egyet-kettőt be is csalok majd a medencébe is.

Közben megkezdődik a gyakorlati bemutató, a Széchy Tamás Uszodában. Kásás vízbe száll és amint labdát kap a kezébe, emlékeztet régi önmagára, arra a balkezes zsenire, aki annak idején a kapusok réme volt. Mindent megmutat, amire szüksége lehet a jövő edzőinek. Miközben a vízben irányt vált, passzol, lő, védekezik, ki nem fogy a sztorikból. Most éppen arról mesél, hogy annak idején mitől volt olyan zseniális Rusorán, Görgényi, vagy éppenséggel a kapus Molnár Endre. Kiderül a kiadós gyakorlás során, hogy van olyan olimpiai bajnokunk, aki nem ismeri a bukófordulót, de akad olyan is, aki a száz métert úgy úszta, hogy a feje kint volt a vízből…

A tanítványok között ott van négy olimpiai bajnok is: Dr. Molnár Tamás, Varga Tamás, Varga Zsolt és Fodor Rajmund szeretne edzői képesítést szerezni. Közben Kásás azt fejtegeti, hogy arra is összpontosítani kell, jönnek az órákra Szombathelyről is, tehát reggel kilencnél korábban nem lehet kezdeni a tanítást és  este fél hatnál tovább nem tarthat, mert haza is kell érni valamikor. Fontos tudni, hogy négy féléves a szemeszter, így végül minden fontos elem belefér majd. Amikor elindulnak a tanítványok a következő órára, épp csak annyi időnk van, hogy az egyik olimpiai bajnok, Fodor Rajmund véleményét kikérjük eddigi tapasztalatairól:

– Sok hasznos dolgot tanulunk. Nyilván mindenkinek más a pedigréje, de gondolom, hogy a felnőtt válogatottban megfordult játékosok sok mindent tudnak már abból, ami itt alaptananyag. Nincs ezzel semmi gond. Akik úgy jelentkeztek ide, hogy nincs játékosmúltjuk, azoknak minden perc gyémánt, amit úgy dobálnak feléjük, hogy csak el kell kapni, ami egy pólósnak nem nagy feladat... – Hogy tetszenek a sztorizások, az egyik színes történetben ön is benne volt? – Ez uszoda, itt azonnal sztorival kezdődik minden, s ha éppen nincs, akkor az aznapi történet válik legendává. Ezért szeretik sokan a sportágat, és ezért fogjuk szeretni mi is az életünk végéig… Lassan besötétedik, a novemberi délután már-már a közelgő tél hangulatát idézi. Sétálok a Margitszigeten a villamos felé, és azon gondolkodom, hogy ha ezzel a mentalitással, lendülettel, elhivatottsággal dolgoznak majd a következő edzőgeneráció tagjai az utánpótlásban, ahogy most igyekeznek elsajátítani a tudnivalókat, akkor nem kell aggódni, várhatjuk az újabb olimpiai bajnoki aranyakat… Galéria ITT.