2013-11-20 19:59
Martinek éles harcot remél
Októbertől programigazgatóként dolgozik a szövetségben a kétszeres olimpiai bajnok öttusázó, Martinek János, aki a kiemelt állami támogatás felhasználását felügyeli. Szerinte kulcskérdés a tömegesítés, mert előre visz, ha minél többen tudják itthon is megszorítani a legjobbakat.
reb Az elmúlt években kicsit távolabbról, versenybíróként szemlélte sportágát Martinek János, az 1988-as szöuli olimpia kétszeres bajnoka, október elsejétől azonban programigazgatóként visszatért a sportág vérkeringésébe. Felelősségteljes feladat lett az övé: a kiemelt állami támogatás felhasználását felügyeli, középpontban az utánpótlás-neveléssel. A program első részeként 23 egyesülettel írtak alá támogatási szerződést, ennek részleteiről kérdeztük.
Elmondása szerint legutóbb négyszáz utánpótláskorú indult a Magyar Kupában, ami a felső határ: ha ennél többen lesznek, már megyei bajnokságokat is szervezhetnek. Persze tudja, hogy a rendkívül edzésigényes és munkás öttusának nem könnyű megnyerni a fiatalokat, de a nehézségek mellett ellenére igenis vonzó lehet, hiszen színes, érdekes, változatos sportág.
Ahogy minden sportág és szövetség, az öttusa esetében is nagy távlatokat nyit az augusztusi információk szerint 305 millió forintos kiemelt állami támogatás, a felelősök pedig igyekeznek élni a történelmi lehetőséggel. A programigazgató elmondta, folyamatosan keresi a kapcsolatot azokkal a városokkal, ahol adott az infrastruktúra, elsősorban az uszoda. Veresegyházán új klub alakult, ahogy Miskolcon is, ráadásul már zajlanak az egyeztetések Budakeszivel. Békéscsabán és Hódmezővásárhelyen is felvette a kapcsolatot az illetékesekkel, utóbbi helyen annyira lelkesen reagáltak, hogy már januárban indulnának. – Nem harcot akarunk harcot vívni a többi sportággal, célunk a szoros együttműködés, hiszen nem egy példát említhetnénk arra, amikor úszóból lett kiváló öttusázó. Most is remek versenyzőink vannak, akik a világ élvonalához tartoznak, ám míg régen sokkal nagyobb volt a hazai vetélytársak száma, ma már nagyon vékony a versenyzői réteg. Pedig szükség volna arra, hogy itthon is nagy harc legyen, hogy többiek a legjobbak sarkát tapossák. Ennek első lépése lehet az újonnan létrejövő egyesületekkel minél több gyermek bevonása.