Nem új ötletek után kapkod, hanem régen kitaposott, sikeres utakat kíván folytatni a birkózás a kiemelt sportági státussal együtt járó, minden korábbi állami támogatást felülmúló pénzek hátterével.
Szekeres István A honlapunk által szervezett utánpótlás-konferencián fejtette ki Borkai Zsolt, a MOB elnöke: „A több pénz nem önmagától hozza meg a sikert, és már most láthatók minőségi különbségek az egyes sportági programok között.” Hivatalos értékelés nem volt, és nem is várható, hiszen almát kellene körtével összehasonlítani, lévén, hogy minden sportágban más az elérni kívánt, eszményi állapot.
A birkózás sportágfejlesztési programja több fórumon és több részletéért kapott elismerő szót, amiből általánosan jó fogadtatás olvasható ki. Egy: a sportág adja a kiemelt támogatás legmagasabb százalékát az egyesületeknek, elsősorban utánpótlás-nevelésre (az egész évre jutó, több mint kilencszázmillió forint hatvan százalékát). Kettő: megalapozott, világszínvonalú edzéstervvel (sportiskolai tantervvel) segíti a szakembereket. Három: nem csupán akadémiákat kíván létrehozni az országban, hanem egyben azok egymásra épülő, országos rendszerét is.
A többit most mellőzöm.
Történetek mutatják meg a lényeget, egyikük-másikuk sztorinak is megteszi. De ezek a régebbi történetek nagyon is a máról szólnak.
Dr. Hegedüs Csaba, a szövetség elnöke 2001-ben megalapította a Mr. Tus-sportiskolát. Azt felkarolta a Héraklész-program, amellett – bár erről nem szokott beszélni – az alapító is mélyen a zsebébe nyúlt.
Mintegy negyven fiatal tehetséget iskoláztak be az ország minden részéből a Csanádi-iskolába, kollégiumi ellátással, és láttak a legkorszerűbb felkészítésükhöz, napi két edzéslehetőséggel, heti nyolc-tíz edzéssel. Köztük volt Lőrincz Tamás Ceglédről és Módos Péter Szigetvárról. Sokan sipítoztak, hogy a túlzott terheléssel tönkreteszik a gyerekeket. Dr. Szabó Tamás, az utánpótlás-nevelés kiemelkedő szakembere állt az ügy mellé. „Az a sportoló, aki junior korára fizikai felkészültségben nem jut el a legmagasabb nemzetközi szintre, a hátrányát soha nem tudja ledolgozni” – mondta.
Lőrincz Tamás (főoldali képünkön) öt év alatt, már 2006-ban felnőtt-kontinensbajnokságot nyert Moszkvában, ő a magyar birkózás legfiatalabb Európa-bajnoka. Lőrincz a londoni olimpián ezüst-, Módos bronzérmes lett, a két kiválóság, illetve általuk a Mr. Tus olyan birkózó-nagyhatalmakat előzött meg, mint Bulgária, Mongólia, Svédország, Törökország és Ukrajna.
Lényeges, hogy a Mr. Tus-sportiskola nem önálló klubként működik: Lőrincz, Módos és az őket követő, mintegy három tucat fiatal kiválóság az anyaegyesületének viszi haza mind a sikereket, mind az azokkal járó anyagi elismerést.
Mr. Tus – a legfiatalabbak kedvéért – maga Hegedüs Csaba. 1971-ben újonc volt a szófiai világbajnokságon a kötöttfogás 82 kg-os súlycsoportjában, és úgy nyert aranyérmet, hogy minden ellenfelét két vállra fektette. Amikor a harmadik látványos győzelme után szőnyegre szólították, a Vaszil Levszki futballstadionban összegyűlt harminc-negyvenezer (!) néző a „hegedus-tus!” rigmussal köszöntötte. A nemzetközi sajtó akkor adta neki a Mr. Tus nevet. Hegedüs nyerte a magyar sport századik olimpiai aranyérmét (1972), világ- és Európa-bajnok is. Szövetségi kapitányságának tíz éve alatt 83 érmet, köztük 24 aranyat nyertek birkózóink a felnőtt-világversenyeken. Az egyik legnagyobb birkózóból a világ egyik legtekintélyesebb szakembere lett.
Nos, Mr. Tus, alias Hegedüs Csaba azzal alapította meg a sportiskolát: „Én az életben mindent a birkózástól kaptam. Kötelességemnek érzem, hogy a lehető legtöbbet visszaadjam neki.”
A Mr. Tus szakmai vezetését rábízta Bacsa Ferencre, a kor legkiválóbb utánpótlás-szakemberére, aki a kis Komárom-Esztergom megyei településen, Táton valóságos szakmai csodát tett. A lehető legegyszerűbben fogalmazva: a saját korosztályaival elverte az országot. Nemcsak a gyakorlatban alkotott nagyot, hanem az elméleti felkészültsége is kiemelkedő.
Hegedüs és Bacsa hosszú hetek folyamatos megbeszélése és gyakorlati foglalkozása során tisztázta egyrészt a felkészítés hosszú távú folyamatának, másrészt az egyes fogások végrehajtásának legapróbb részleteit is. Bacsa Ferenc ma is meghatottan emlékezik arra az időszakra: „Igazi professzortól tanulhattam sokat még vén fejjel is. Csaba később is állandó vendége volt az edzéseinknek, és változatlanul figyelt minden apróságra. Volt, amikor rám szólt: figyelj oda, X már megint lábujjhegyről indította a hátraesést! Igen, mert tele talpról kell. Ennek a jelentőségét mindenki pontosan tudja, aki járatos a sportágban…”
Bacsa Ferenc ezt követően megírta a birkózás sportiskolai tantervét (ha úgy tetszik: tankönyvét), amelyet használnak a közoktatási típusú (vagyis iskolákra épített) sportiskolákban, és alkalmas arra is, hogy testnevelő tanárok kézikönyve legyen, ha a birkózás az iskolai tantervbe kerül. De erre kell támaszkodniuk a majdani egyesületi akadémiák edzőinek is.
Idő közben, tavaly Orosházán létre jött a Mr. Tus II, vagyis az első regionális sportiskola, a másik hasonlót Kaposvárra tervezik. Tavaly megszületett az első kistérségi Mr. Tus is, Abaújszántó központtal. Tehát megvannak az alapjai a majdani országos birkózó-akadémiai hálózatnak. A klasszikus küzdősportokban (birkózás, cselgáncs, ökölvívás, vívás) a felkészítés csakis edzőtársakkal képzelhető el. Ha mondjuk a faluban egyetlen legény (vagy leány) szeretne birkózni, az nem megy. Legalább egyvalaki kell még, akivel szőnyegre léphet. A birkózás akadémiai rendszerének nagyon fontos eleme, hogy a kis szakosztályok néhány versenyzője, akinek helyben csak heti két-három edzést tudnak tartani, legalább további három napon eljuthasson valamelyik nagyobbhoz, ahol a több a partner, és ahol – az új lehetőségeknek megfelelően – főállású szakember is dolgozik. Nem véletlen, hogy a kiemelt támogatás összegeinek ismeretében több helyen terveznek mikrobuszt vásárolni.
Az utánpótlás-képzés csúcsára az ős Mr. Tus kerül, a korosztályos válogatottak műhelye lesz.
Bízom abban, hogy a sok-sok évre visszanyúló történetekkel sikerült igazolni az írás elején felsorolt állításokat…
Egy: a birkózás megalapozott, világszínvonalú edzéstervvel (sportiskolai tantervvel) segíti a szakembereket.
Kettő: a sportág nem csupán akadémiákat kíván létrehozni az országban, hanem egyben azok egymásra épülő, országos rendszerét is.
Így aztán kellő súlya van annak is, hogy a birkózás adja a kiemelt támogatás legmagasabb százalékát az egyesületeknek, elsősorban az utánpótlás-nevelés céljaira.
