A lányok dícsérete

Négyrészesre tervezett elemző sorozatunk harmadik „felvonásaként” – mint a fiúk esetében is tettük, felhasználva az MLSZ honlapjának összeállítását – a leány utánpótlás válogatottak 2013-as eredményei kerülnek terítékre.

Nagy-Pál Tamás A női futball speciális helyzetben van nálunk, hiszen míg Nyugat- és Észak-Európában már óriási népszerűségnek örvend, s világsztárokat termel, addig itthon még nem vívott ki magának méltó elismerést. A világtrendet követve hirdeti azonban már egy ideje az MLSZ is, hogy mindent el kell követni a felzárkóztatásért, úgy szakmailag, mind népszerűsítésben. Ennek ismeretében némi meglepetést okozott számunkra, hogy az U19-es és U17-es gárda 2013-as szereplését másfél(!) bekezdésben „intézte el” a szövetség év végi összegző írásában, pedig említésre méltó eredményeket is értek el szép számmal ezeknek a korosztályoknak a válogatottjai. Az U19-es együttes még 2012 őszén, hatalmas bravúrt produkálva, sikerrel vette az Eb-selejtező első szakaszát, így tavasszal az elitkörben szerepelhetett, ahonnan már közvetlenül az Eb-döntőbe lehetett jutni. Két felkészülési találkozó szerepelt előtte a programban, Turtóczki Sándor együttese előbb 3-2-re legyőzte a szlovénokat, majd a visszavágón 2-2-es döntetlen született. A norvégiai elitkör első mérkőzésén azonban rögtön érvényesült a papírforma, a közvetlen világelithez tartozó házigazdák fiataljai 7-0-ra nyertek, majd az angolok elleni 3-0-s vereség következett. Az utolsó körben viszont sikerült helyt állni, mi több, a szerbek elleni 4-3-as győzelemmel búcsúztak a lányok, pedig már kétgólos hátrányban is voltak. A találkozó után a felnőttek szövetségi kapitánya, Vágó Attila elmondta: többen bizonyították, hogy helyük van a csapatában. Igaza lett, azóta Zeller Dóra, Fenyvesi Evelin, Csiszár Henrietta és Palkovics Nóra is rendszeresen meghívót kap a női A-válogatottba. Az U17-esek Lévay Andrea irányításával az őszi Eb-selejtezőkre készültek tavasszal, Szlovénia könnyed legyőzésével nyitottak (3-0), majd a portugáliai edzőtáborban bravúros, 2-2-es döntetlennel kezdtek a házigazdák ellen, a visszavágón viszont már nem kegyelmeztek a vendéglátók (1-6). Azért nem sokkal később Telkiben a bolgárok ellen megmutatták a mieink, hogy ők is tudnak hat gólt lőni egy meccsen, ráadásul a folytatásban Szlovéniát és Svájcot is verték, így tornagyőzelemnek örülhettek. Ukrajnában tartotta főpróbáját a csapat, ahol a skótoktól 3-2-re kikapott, de hazaiak ellen háromgólos győzelmet aratott. Az előjelek tehát inkább kedvezőek voltak az Eb-selejtező előtt. A lányok pedig bizonyították tétmeccsen is, hogy nem véletlenül érték el korábbi szép eredményeiket: Moldovát 5-0-ra, Lettországot 8-0-ra gázolták el, s már két forduló után kiharcolták az elitkörbe jutást. Az igazi bravúr azonban csak ezután jött: Izland ellen, kétszer is hátrányból felállva, 2-2-es döntetlent játszottak és jobb gólkülönbségüknek köszönhetően elsők is lettek a kvartettből. Az öröm tovább fokozódott, amikor nem sokkal később kiderült: Magyarországon rendezik meg az elitkört, amelyből – tudtuk előre – még így is hihetetlen nagy csodának számított volna kiharcolni az Eb-döntőbe jutást. A főpróba nem sikerült rosszul – döntetlen Görögországban – és az előadás első felvonására sem lehetett még panasz: hiába vezettek a skótok 22 perc elteltével már 2-0-ra Sopronban, a lányok nem adták fel és Kaján három góljának, valamint gólpasszának köszönhetően 4-3-ra győztek. Bár a második fordulóban a finnek 3-0-ás sikerrel igazolták, hogy az észak-európai női foci még mérföldekkel a magyar előtt jár, a skótok hatalmas meglepetésre legyőzték a norvégokat, így a befejező két meccs előtt még mind a négy csapatnak volt esélye a továbbjutásra. A „vikingek” azonban még egyszer nem lazsáltak el, 7-0-ra ütötték ki a hazaiakat, akik így nem jutottak ki a kontinenstornára. Ennek ellenére szép évet zárt a csapat, főleg, ha azt is hozzátesszük, hogy Kaján Zsanett és Szabó Viktória is meghatározó tagjává vált a felnőtt válogatottnak, vagyis az U19-esekkel kiegészülve egészen fiatalok adják az A-csapatunk gerincét, ez pedig nagyon pozitív előjel a jövőre nézve. (Sorozatunk utolsó részben szubjektív véleményünket olvashatják majd arról, hogy a 2013-as esztendő utánpótlás-teljesítményét hogyan látjuk mi, illetve mire tudunk következtetni belőle a jövőt illetően?)