Pofonok? Állnak elébe!

Az OB I-ben 15 mérkőzése közül négyet megnyert a KSI, tizenegyszer vereséget szenvedett, s a 11. helyen áll, megelőzve a Ferencvárost, a Szentest és az Ybl Waterpolo Clubot. Horváth János vezetőedzővel beszélgettünk.

Szegő Tibor Nagyjából a felénél tart az alapszakasz, így időszerű leszűrni a tanulságokat, hiszen minden csapat ellen játszott már a KSI legalább egyszer, van olyan, amelyikkel már kétszer is találkozott. Például a ZF Eger szeptemberben 20-5-re, januárban 13-7-re verte a „sportiskolásokat”, amit akár felfoghatunk úgy is, hogy a második alkalommal héttel kevesebbet kaptak, kettővel többet dobtak Gerendás György csapatának, tehát jó úton haladnak. A kérdés tehát adott:

– Vegyük úgy, hogy ennyit fejlődött a KSI szeptember óta? – Nem – zárta rövidre Horváth János vezetőedző. – A fejlődés nem így mérhető, hanem a mutatott játékban. Teljesen mindegy, hogy mennyire kapunk ki az Egertől, a Szolnoktól, a Szegedtől, mert azok ellen fontos, hogy miként teljesítenek a játékosaim, akikkel szemben van keresnivalónk. Az egriek elleni meccs semmit nem fog érni, ha a hétvégén hat góllal kikapunk a Ferencvárostól. – Kik ellen van esélye a KSI-nek? – A PVSK, az OSC, a Szentes és az Ybl  ellen. Pillanatnyilag a tabellán ugyan mögöttünk áll a Fradi, de ez nem tükrözi a valós erőviszonyokat, mert Varga Zsolt rengeteget dolgozott a játékosaival. Jó csapata van, és miután én is a munkában hiszek, tudom, hogy előbb-utóbb ez majd meg is látszik, s tavasszal sokkal jobban fognak szerepelni. – A csapatában megfér egymás mellett az 1969-es(!) születésű Kardos István, a 38 éves olimpiai bajnok Székely Bulcsú, de a 21 esztendős Marnitz Márk, vagy a 18 éves Kalanovics Balázs. Sőt, az OB I-be benevezett még fiatalabb játékost is. Hogy csiszolja össze őket?

– Kardos Pista akkor segített, amikor a legnagyobb bajban voltunk, mert mindkét kapusom, köztük a fia is beteg volt és szükségem volt olyasvalakire, aki hátulról irányítja a védelmünket. Becsületére legyen mondva, hogy negyven felett beszállt, remekül védett és úgy dirigált a kapuból, ahogy az igazi nagyok. Azt azonban a vezetőedző mosolyogva szögezte le, hogy a jövő nem az idősebb Kardosban van, hanem a fiában, Gergőben. – Székely Bulcsú más ügy – térünk vissza a kérdéshez. – Ő a KSI-ben nevelkedett, és már tavaly is játszott a csapatomban. A parton és a medencében is igazi példakép, a gyerekeknek nagyon nagy szerencséjük van, hogy együtt játszhatnak vele. Sokat jelent, amikor bent van a vízben, mert a többiek magabiztosabbak lesznek. Mindig tud olyat mutatni nekik, amiket még én sem. „Csucsu” rendkívül fontos láncszeme a gépezetnek. A Hangody testvérek (György 28, László 30 éves) kapcsán, akik sebészi munkájuk mellett vállalták a pólózást, Horváth János elmondta: jó ha testközelből látják a gyerekek, hogy miután a sportolói karrier véges, tanulni kell, élsportolóként is lehet egyetemet végezni, felelősségteljes hivatást vállasztani. Nem mellesleg mindketten KSI-sek voltak, ráadásul „Jani bá" keze alatt.

Horváth edzéseire egyébként jellemző, hogy korábbi játékosai visszajárnak, jó viszonyt ápolnak a fiatalabbakkal, így összességében zökkenőmentes volt a nemzedékek összecsiszolása, hiszen mindenki ismerte egymást, a célok pedig közösek. – Az 1995-96-os korosztály játékosai idén világversenyekre készülnek és a válogatottakban több KSI-s is érintett. Hogyan hangolják össze a munkát Horkai Györggyel? – Nekem és a játékosaimnak is nagy megtiszteltetés, hogy számol velük a kapitány. Egyelőre zökkenőmentesen harmonizálnak a válogatott edzések a mi tréningeinkkel, remélem, hogy minél többen lesznek a mieink közül a végső, utazó keretekben is. – Mindig azt mondta, hogy nincs konkrét célkitűzés az OB I-es helyezéssel kapcsolatban, hanem azt szeretné, ha játékban fejlődnének tanítványai. Hol tartanak? – Fejlődünk, és ezt nemcsak én mondom, hanem az ellenfeleink is így vélekednek. Lényeges a változás akár a fél évvel ezelőtt tudásszinthez képest is. Maximálisan elérte a célját, hogy elindultunk az OB I-ben.

– Ebben a bajnokságban tizenegy vereség és négy győzelem az eddigi mérleg. Ön hogy viseli, hogy miután tavaly – egy osztállyal lejjebb – szinte minden meccset megnyertek, mostanában viszont zömmel vesztesként gratulál az ellenfél trénerének? – Már ősszel számolgattuk, hogy fél szezon alatt többször kaptunk ki, mint előtte három évig összesen. Ezt is meg kellett szoknom, de a kijelölt utat végig kell járni, a játékosoknak is, nekem is. Nem akarunk profi csapatot építeni, hanem azon vagyunk, hogy ezek a gyerekek minél jobb vízilabdázók és értékes emberek legyenek. Ha ennek az az ára, hogy a világ egyik legerősebb bajnokságában, profi csapatok, urambocsá' világklasszisok ellen odaálljunk szinte teljes egészében ifikkel és kapjunk nagy pofonokat, akkor mi ezt vállaljuk, mert ez is a fejlődésüket szolgálja. A szerző felvételei.