A fele sem tréfa: április elsejétől Törös Károly utánpótlás-kapitány lesz a kecskeméti klub trénere. Vajon bírja-e a többszörös terhelést, hiszen a grandiózus Jövő Bajnokai-programban szintén ellátja feladatait. Az ügyben legilletékesebbet, a külföldről évtizedek után hazatért szakembert kérdeztük a felkérés és a hogyan tovább részleteiről.
reb „Már hosszabb ideje zajlanak az egyeztetések arról, hogy a kecskemétiek vezetője, Budavári István más klubban folytatja – magyarázza a kapitány. – Ennek tudatában Kiss László felnőtt szövetségi kapitány és Gyárfás Tamás elnök úr arra gondolt: tapasztalt, világlátott edző kerüljön a kecskemétiekhez. A sportágnak fontos, hogy az ország legszebb uszodáinak egyikében pezsgő és sikeres élet folyjék. Természetesen kikérték a véleményemet, én pedig a legnagyobb örömmel vállaltam a feladatot. Sokszor elmondtam már: engem a víz, a medenceparti munka éltet, az iroda nem nekem való.”
toros_karoly01_musz
Amikor október elejétől Törös és a szakfelügyelői teendőkkel megbízott Selmeci Attila alkotta páros átvette a munkát a korábban a feladatköröket egyszemélyben ellátó Güttler Károlytól, viszonylag egyértelmű volt a felosztás. A kapitány járja az uszodákat, figyeli és segíti a tehetségeket és edzőket, míg kollégája alapvetően az irodai munkáért felel. Törösnek ekkor is akadtak adminisztratív teendői, de ezek jócskán megnőttek, amikor december végén Selmeci és a szövetség útjai elváltak.
Ehhez adódott hozzá, hogy a negyedéve zajló Jövő Bajnokai-program rengeteg szervező- és papírmunkát igényelt, amiből a kapitány sem maradhatott ki. Márpedig nem négy fal közé tervezte életét, és luxus is lenne a sportágnak olimpiai bajnokot adó edzőt íróasztal mögé szorítani.
„Már amikor hazatértem, kijelentettem, hogy nagy álmom még egy olimpiai elsőt nevelni. Ez azóta sem változott. És lássuk be, ezért a legtöbbet úgy tehetek, ha ténylegesen a medenceparton dolgozom. Kezdetben úgy gondoltam, hogy az utánpótlás-válogatott mellett edző leszek, ám ez a gyakorlatban kicsit másként működött. Az utóbbi hónapban azonban már többet utaztam, látogattam a klubokat. Nagy örömmel töltött el, hogy előadásokat tarthattam, és az edzők partnerek voltak, néha még a tanácsomat is kikérték.”
Az uszodában többen is úgy tudják, Törösre már a jelenlegi munkaköre is sok feladatot rótt, a szövetség elnökéről pedig köztudomású, maximalizmust követel kollégáitól a munkában (nem is véletlen, hogy olyan lehetőségeket kapott a sportág, amilyeneket még soha). Akkor miképpen képes összeegyeztetni eddigi teendőit az újabbal, a kecskeméti beosztással? Hiszen a vezetőedző napja hajnalban, edzéssel kezdődik, és a délutánja is azzal zárul. Emellett hogyan fér bele az országjárás?
„Egyelőre nagyon az elején járunk, ráadásul egy hónap múlva, áprilisban kezdődik csak a valódi kecskeméti munka. Azt gondolom, képes leszek egyszerre ellátni a feladatokat. Az pedig biztos: a szövetség részéről megvan a jó szándék, amit az is mutat, hogy egyáltalán szóbakerült a vezetőedzői poszt.”
Amivel persze újabb költözés jár. Ahogy mondja, Budapestet mindig nehéz elhagyni, ám Kecskeméten élnek a családtagjai – például Törös Olga, aki az 1936-os berlini olimpián bronzérmes szerzett a tornászcsapattal. Örül annak, hogy a közelükben lehet. Ráadásul úgy látja, minden körülmény adott a termékeny munkához.
„Még szó sem volt a vezetőedzőségről, amikor kapitányi minőségemben Kecskeméten jártam, és nagyon jó benyomásokat szereztem. Szép, modern uszodában készülhetnek a versenyzők, ráadásul a klub élvezi az önkormányzat támogatását. Az viszont probléma, hogy kevés a lány, az ő létszámukat mindenképpen növelni kell. Ezt leszámítva minden ideális az alkotó munkához.”
