A salzburgi filozófia

Lovagolt, teniszezett és úszott, de labdarúgó lett. Nemrég leigazolta a Red Bull Salzburg. A tizenhat éves Patik Márton más játékfilozófiával ismerkedik, mint amilyen a Fradié. Angliában szeretne játszani, mert "ott a foci nem csupán sport, hanem vallás."

Nagy-Pál Tamás A Ferencváros és az U16-os válogatott középső védője nagyot lépett előre a télen: a Salzburg játékosa lett. Aki elsőre csak legyintene, lapozzon vissza a múlt heti Európa-liga eredményekhez, amikor is a Gulácsi Pétert is soraiban tudó gárda 6-1-es összesítéssel búcsúztatta az Ajax gárdáját. Igen, a legnagyobb múltú, négyszeres BEK-, illetve BL-győztes holland klubot. Patik Mártonnal beszélgettünk, előbb az eddigi pályafutásáról. Elmesélte, hogy került Salzburgba. Érdekes dolgokat mondott arról is, hogy bár képességei megvannak hozzá, nem tud egyik pillanatról a másikra az U16-os gárda alapembere lenni, mert kinn mást várnak el tőle az edzők, mint annak idején a Fradiban. – Hol kezdődött az a karrier, amely most Salzburgban folytatódik? – Érden kezdtem el focizni hétévesen, először még csak hobbiból. Egy idő után azonban kezdett kitűnni, hogy van érzékem hozzá, és tízéves koromban apukám átvitt a Fradiba. Akkoriban kezdett el tudatosulni bennem, hogy focista szeretnék lenni. – Mással nem is próbálkoztál? – Dehogynem! Eleinte több mindent kipróbáltam: lovagoltam, teniszeztem és úsztam is, de egyik sem jött be igazán. Apukám focizott kiskorában, ő mondta, hogy próbáljam ki én is. Nagy szülői nyomás nem volt, de nekem rögtön megtetszett. – A Ferencvárosban gyorsan jöttek a sikerek? – Nehen indult, akkoriban nagy volt a vándorlás. Előfordult, hogy csak heten jártunk edzésre a korosztályban. Onnan kezdtük az építkezést. Aztán jöttek az eredmények, a legjobb a harmadik hely volt, nagy versenyben a Honvéddal és az MTK-val. – És közben válogatott is lettél. – Szerencsére, már a program kezdete óta a korosztályos válogatottak tagja vagyok. Fél éve csapatkapitány lettem. Valóban nagy felelősség, de egyben hatalmas megtiszteltetés is, úgyhogy örülök, hogy az edző engem választott. Szép eredményeket értünk el: legyőztük Ausztriát, a törököket kétszer is, Moszkvában tornát nyertünk.

– Az Ausztria elleni győzelem viszont nem csak a válogatott szempontjából volt értékes… – Igen, akkor figyelt fel rám a Salzburg. Lőw Zsolt is sokat segített, aki ugye a klub utánpótlásában dolgozik. Ö volt az összekötő, intézte a próbajátékot. Kétszer voltam kinn, és elég jól ment. – És rögtön hátrahagytad az eddigi életed? – Valahogy úgy. Még küszködöm honvággyal, de remélem, szép lassan elmúlik. Sokat segít ebben odakint mindenki, de természetesen hiányzik a család és a barátok. – Viszont a jelek szerint hétvégén hazajárhatsz, hiszen most is Budapesten beszélgetünk. – Ha pénteken van meccs, akkor egész hétvégére haza tudok jönni, de egy napra még akkor is, ha szombaton. – Mi a helyzet a tanulással? – Itthon folytatom , magántanulóként. Augusztusban lesznek a vizsgáim. Ha van időm, akkor pótolok, tanulok folyamatosan. Nyáron pedig felkészülök a vizsgákra. – És a német? – Nagyon kicsit ismertem már, amennyi a családi síelések során rám ragadt. De angolul kommunikálunk főleg, abból pedig van nyelvvizsgám. Elkezdtem tanulni a németet is, jól haladok. Remélem, minél hamarabb elsajátítom. Már most is sok mindent megértek, szerintem három-négy hónap elég lesz. – Melyik korosztályban számítanak rád most? – Az U16-ban szerepelek. Ezután már csak az U18 van és a felnőttcsapat. Most amolyan felkészítés zajlik, hogy egy év múlva bekerülhessünk az idősebbek közé. – Március közepén kezdődik a tavaszi szezon. Hogy érzed, alapember lehetsz? – A képességeim megvannak hozzá. Viszont ez nem ilyen egyszerű. – Merthogy? – Teljesen más filozófia szerint dolgozunk, mint a Fradiban, ami egyelőre még furcsa. Mást várnak el tőlem belső védőként. Mint az Ajax elleni EL-meccsen is látszott, az abszolút letámadást erőltetik. Ha sikerül felvennem a ritmust, akkor szerintem meghatározó ember leszek. – Milyen különbségeket tapasztaltál még ebben a pár hétben? – Nagyobb a tempó. Ez abból is adódik, hogy tizenhatan vagyunk egy csapatban, és nagyjából mindenki azonos képességekkel rendelkezik. Szóval, az edzéseken is élet-halál harc megy a kezdőbe kerülésért. – Hová lehet ugródeszka az osztrák bajnokság? – Innen szerintem a német Bundesligába lehet legkönnyebben eljutni. De egyelőre nem gondolkozom ezen. Arra koncentrálok, hogy az U16-ban jusson vezető szerep, utána pedig bekerüljek az U18-ba. Lépcsőfokonként kell haladni. – De biztosan vannak merészebb álmaid! – Mindig Angliában szerettem volna játszani, mert ott a foci nem csupán sport, hanem vallás. Különleges élmény lehet, de természetesen német vagy spanyol lehetőségre sem mondanák nemet. És az egyik legnagyobb álmom az, hogy a válogatottal egyszer világversenyen szerepelhessek.