Ma is a sikerek Kovácsa?

A magyaros stílus egyenlő a rövid passzos támadójátékkal – egyes huszadik századi históriás könyvek legalábbis ezt állítják. Kovács Ferenc szerint ez visszacsempészhető még ma is a hazai labdarúgásba. Segítségünkre lehet a modern német utánpótlás felépítése. Most ültetik a magokat, a munkát már az óvodákban megkezdenék. Az ad hoc bizottság elnöke türelmet kér.

Nagy-Pál Tamás Megkezdte munkáját az utánpótlásképzés irányításának és az utánpótlás-válogatottak vezetésének átalakítására létrehozott ad hoc bizottság. Honlapunk számolt be elsőként arról, hogy elnöknek Kovács Ferencet kérte fel a szövetség, s a heterogén összetételű bizottság tagjai lett Dárdai Pál, Garami József, Herczeg András, Kovács Zoltán, Fehér Csaba, Lőw Zsolt, Szabics Imre és Tamási Zsolt is. A Videotonnal a mostanáig utolsó magyar klubsikert  (UEFA-kupa döntőt) elérő elnököt kértük meg, ismertesse a grémium munkáját. „Az MLSZ vezetői körültekintően válogatták össze a tagokat, hiszen idősebb szakemberek és fiatalabb, nemzetközi rutinnal büszkélkedő, nemrég kiöregedett játékosokat is találni közöttük” – kezdte a 80. születésnapját az idén ünneplő Kovács, aki jelenleg a Puskás Akadémia szakmai tanácsadó testületének is tagja. „Óriási a felelősségünk, de legalább ekkora az ambíciója is mindenkinek.” Mint elmondta, a felelősség ellenére egy pillanatig sem gondolkodott azon, hogy elfogadja-e a szövetség felkérését. „Tizenkét éves korom óta a labdarúgás az életem. Minden olyan dolgot szívesen csinálok, amivel segíthetem kedvenc sportágamat. Garami Józseffel mi átéltük a magyar futballnak azt a korszakát is, amikor még működött. Hosszú ideig dolgoztunk az utánpótlásban és a felnőtt labdarúgásban is. Olyan játékosok kerültek ki a kezeink közül, akik később rengeteg NB I-es meccset játszottak. De szükség van a fiatalok lendületére is, főleg, hogy külföldön játszottak, így jelentős mennyiségű tapasztalatot halmoztak fel. Természetesen nem mindenben egyeznek a vélemények. Olyanok vagyunk most, mint egy nagy család. A fiatalok sok mindent másképp látnak, mint Garami és én.” Tisztességes elődök A munka megkezdődött, a bizottság két, egész napos ülésen van már túl. „Áttekintettük a hosszú távú stratégiai terveket. Az elődeink által összeállított koncepcióba viszont csak akkor szeretnénk belenyúlni, ha az valóban javító szándékú és felgyorsítja a fejlődés ütemét. A korábbi tervek ugyanis nagyszerű munkáról tesznek tanúbizonyságot, tényleg kevés helyen kell módosítanunk. Szeretném ezt megköszönni minden kollégának, aki korábban ellátta ezt a feladatkört. El kell ismernünk: jól láttak meg sok mindent. Amiben hiba van, az a célok megvalósításának a folyamata. Az akadémiáknál és a kluboknál ezek elsikkadtak. Sajnos.” Ezután Kovács bemutatta nekünk, milyen irányvonalon szeretnének továbbhaladni. „El kívánjuk érni, hogy az utánpótlásképzés magában hordozza azt a magyaros játékstílust, ami ma már kihalófélben van. A rövid passzos támadójátékra gondolok első sorban, amelyet más futballkultúrákban bátran és eredményesen alkalmaznak.” Óvoda, iskola, akadémia Szép szavak, de vajon mi a módja a megvalósításnak? Hiszen, ha körülnézünk itthon, ennek a fajta stílusnak még csak a kezdetleges jegyeit sem véljük felfedezni sehol. Sokan már csak emlékként tartjuk számon, hogy egyáltalán létezett valaha. „A bizottság teljes mélységében vizsgálja az óvodák, iskolák és akadémiák ügyét. Ahhoz, hogy eredményesen és hatékonyan működjünk, ezeknek az intézményeknek  egymásra kell épülniük.” A szakember úgy látja, hogy a labdarúgáshoz közel álló gyakorlatokat és magát a játékot is be kell csempészni az óvodák falai közé. Ehhez segédeszközöket biztosítanának az intézmények számára, és a pedagógusokat is továbbképeznék. „Ezután következik az iskolai labdarúgás, aminek szintén kulcsszerepet szánunk. A játékterek építését az MLSZ már két éve megkezdte, a munkát folytatni kell. Nagyon fontos, hogy az általános iskolákban az akadémiákba kerülés előtt megismerkedjenek a gyerekek a labdarúgás versenyszerű gyakorlásával. De erre akár már óvodában is szükség lehet. Küzdjenek a gyerekek, hiszen a futball arról szól, hogy mindenki le akarja győzni a másikat. Emellett a fő szempontnak továbbra is az önfeledt játéknak kell maradnia. Az iskolai foci a kiválasztás szempontjából is nagyon fontos. Az a cél, hogy a gyerekek ne csak napi két órát játszanak az egyesületeknél, hanem intézményi keretek között is minél több versenyen vehessenek részt. Így alakul ki bennük az önálló játékstílus, a labdával való mozgás készsége. Elsajátítják a fordulást, a labdamegállítást. És nem utolsó sorban közben versengenek, amivel egymás fejlődését segítik elő.” Ezután következik a kiválasztás az elitműhelyek, vagyis az akadémiák, a klubok számára. „A magyarok ösztönszerűen, a génjeikben hordozzák a futballt. A szakembereknek olyan tulajdonságokra kell felfigyelniük a gyerekeknél, amelyek nem taníthatók. Ez csak úgy megy, ha hagyjuk őket játszani, és közben árgus szemmel figyelünk.” Magokat ültetnek

Kovács elárulta, hogy a berlini Hertha korosztályos csapatainál dolgozó  Dárdai Pál óriási segítséget nyújt azzal: rendelkezésre bocsátotta a modern német utánpótlás felépítésének teljes szakmai anyagát, melyet jelenleg éppen magyarra fordítanak. „Megnézzük, mi az, amit adaptálni lehet a hazai futballkultúrába.” Az ad hoc bizottságnak emellett más feladata is van: javaslatokat kell tennie az egyelőre még betöltetlen szövetségi edzői és sportigazgatói posztra. „Koncepciót állítunk fel, amely alapján jelentkezni lehet a pozíciókra, majd következhet a körültekintő kiválasztás. A szempontok nagyjából már megvannak, de ezt még át kell beszélnünk. Az biztos, hogy a pedagógiai képességeknek óriási jelentőséget kell tulajdonítanunk.” Az üléseken egyébként más szakemberek is megfordulnak. Ilyen például az edzőképzés vezetője, Szalai László. Kovács Pintér Attila szövetségi kapitánnyal is személyes beszélgetést folytatott, hogy ne legyen ellentmondás a kirakatcsapat és az utánpótlásban folyó munka között. „Rengeteg akadálya volt annak, hogy elődeink nem tudtak mindent megvalósítani. Most ott tartunk, hogy a földet már megműveltük, de a magokat még csak most vetjük el. Ezekből lesz majd a termés. De ez nem egyik napról a másikra történik. Kitartás, hozzáértés kell ahhoz, hogy utolérjük magunkat. A magyar labdarúgók képesek játékosan nyerni, s nekünk ezt a tulajdonságukat kell valahogyan visszacsempésznünk a futballba. Szeretnénk olyan anyagot letenni az asztalra, amely mindenképpen lehetőséget nyújt a fejlődésre. Az első határidőnk áprilisban van, de mire a teljes munka végére érünk, akár egy év is eltelhet” – zárta mondandóját Kovács. Az eredmény értelemszerűen a távolabbi jövőben, akár egy-másfél évtizedek múlva mutatkozhat csak meg, hiszen az új stratégia kidolgozása az óvodában kezdődik. Bár az némi bizakodásra adhat okot, hogy a szakember meglátása szerint az elődök sem végeztek haszontalan munkát, így az  egész rendszert nem kell újraépíteni.