Fernández, aki Zidane

Édesapja Aranylabdát, világ- és Európa-bajnokságot, Bajnokok Ligáját nyert. Felvette anyja családnevét, hogy kitörhessen az apa árnyékából. Jó után halad a 19 éves Enzo Zidane (azaz Fernández), aki akár már ősszel bemutatkozhat a Real Madrid felnőtt csapatában. Ahol egyébként Zinedine Zidane a másodedző.

Nagy-Pál Tamás Sokan gondolhatjuk úgy, hogy Zinedine Zidane fiának lenni óriási előnyökkel járhat annak a srácnak, aki nemzetközileg is elismert profi labdarúgóvá akar válni. Pedig az igazság távol áll ettől. Nehéz kitörni az aranylabdás apa nyomdokaiból, és erről a legidősebb fia, Enzo Zidane tudna mesélni.

Minden idők egyik legjobb játékosa a Real Madridban fejezte be karrierjét, a spanyol fővárosban telepedett le. Kézenfekvő volt tehát, hogy ha bármelyik gyermeke a labdarúgásra adja a fejét, akkor a „királyi gárdában” kezdi pályafutását. És így történt. Enzo lett az első „fecske”. Hárman követték még, de erről majd később. A spanyol-francia állampolgársággal rendelkező fiú tizenkét évesen került a figyelem középpontjába, amikor is a Real Madrid–Barcelona korosztályos derbin nyújtott teljesítményét csodálta a világ. Már ennyi idősen meg kellett tanulnia kezelni a médiát, ugyanis francia és spanyol lapok, televíziók és rádiók kedvenc témája és interjúalanya volt. Az újabb nagy lépés az volt, amikor az első csapat akkori trénere, José Mourinho elhívta pár edzésre a még csak 16 éves Enzót. Ekkor jött a következő hullám, mellyel a palántának meg kell küzdeni: ismét elárasztották a médiát az őt és édesapját összehasonlító cikkek és videók. Nem teljesen alaptalanul: ugyanúgy középpályás és játékintelligenciája kísértetiesen hasonlít „Zizouéhoz”. (Nem, nem a fejelésre gondolunk.) Apja kijelentései sem segítettek rajta sokat: „Amikor a pályán van, olyan, mintha magamat látnám.” José Luis Diezma, aki a klub B csapatának volt az edzője, ennél sokkal meggondoltabb nyilatkozatokkal próbálta meg levenni válláról a terhet. „Nagyon rossz hatással lesz rá, ha állandóan az apjához hasonlítgatjuk. Sokkal szerencsésebb lett volna, ha anonimitásban tud maradni, amire már nincs esélye. Enzo egyébként remek kis játékos, jól lát a pályán, mintha előre tudná, mi fog történni a gyepen. Ráadásul az élet egyetlen területén sem érezteti senkivel, hogy mekkora sztár is az édesapja, ugyanolyan bánásmódot követel meg, mint amit a többiek is kapnak. A korához képest nagyon érett a gondolkodása. Van gyengepontja is: szereti túlbonyolítani a dolgokat, a pályán és az életben sem mindig a legegyszerűbb megoldásokat választja. De ez idővel finomulni fog.” Éppen emiatt dönthetett úgy Enzo, hogy nem a Zidane, hanem édesanyja után a Fernández vezetéknevet íratja mezei hátuljára. A névcsere egyébként is egybecsengett pályafutása akkori alakulásával: a francia helyett ugyanis a spanyol korosztályos válogatottat választotta. Apja elmondta, hogy teljesen fiára bízta a döntést. A srác sorsának nyomon követése soha nem ment ki a divatból, de két évvel később, azaz tavaly télen kapta fel őt újra igazán a média. És azóta sem engedte el). Megkezdte ugyanis szereplését csapatával az ifjúsági Bajnokok Ligájában, ahol a világ már a televízióban, élőben is láthatta, mire képes. Az U19-es gárda legjobbja volt szinte mindegyik mérkőzésen. Hat találkozón szerepelt, ezeken három gólpasszt jegyzett, vezetésével már a négy között járnak a spanyolok. Tavasszal újabb említésre méltó dolog történt vele kapcsolatban: elfogadta az U19-es francia válogatott meghívóját, ahol történetesen az a Willy Sagnol a kapitány, akivel Zinedine 2006-ban világbajnoki ezüstérmet nyert (talán sokan emlékeznek még pályafutása utolsó válogatott mérkőzésére, Walter Materazzi kötött a homlokával közelebbi ismeretséget). Sagnol elmondta, hogy bár a meghívót elfogadta a barátja fia, azt még nem döntötte el: felnőttként melyik válogatott szerelését kívánja magára ölteni. Itt tart most Enzo, aki éppen most tizenkilenc, vagyis ez az utolsó éve a Real B csapatában, ezután már csak az első gárdánál jöhet számításba. Ott egyébként édesapja a másodedző, aki sokak szerint Carlo Ancelotti utódja lehet a közeljövőben. Végül kis adalék a családi históriához: „Zizou” mind a négy fia a Realban játszik, a korban Enzo után következő Luca pedig már U16-os (francia) válogatott. Az állítás továbbra is áll: nehéz kitörni az apák mítoszából. De olyan génekkel, melyeket Zinedine Zidane vérvonala visz tovább, talán pár fokkal könnyebb.