Gergő már Rióval számol

Tizenkilenc évesen már negyedszer készül együtt a felnőtt-válogatottal az egriek balkezes vízilabdázója, Zalánki Gergő. Pedig kezdetben még vízbe menni sem szeretett.

Radványi Benedek Zalánki Gergő, a junior vb-ezüstérmes szélső helyet kapott Benedek Tibor szövetségi kapitány 17 fős keretében. Madaras Norbert helyére pályázik, s már a riói olimpia lebeg a szeme előtt. - Ősszel már két keretedzésre kaptál meghívót, a februári Volvo-kupán viszont nem szerepeltél. Meglepődtél, amikor megtudtad, hogy ismét együtt készülhetsz a válogatottal? - Meg, mert nem is tudtam, hogy edzenek. A Volvo-kupán ugyan nem voltam, de az előtte rendezett gyakorlásokon részt vettem, s a szolnoki tornát megelőző, az amerikaiak elleni mérkőzésre be is voltam írva, így azt gondoltam, játszani fogok. Végül nem így történt. Inkább ez fájt, mintsem a kupa kihagyása. - Ezek szerint a felnőtt-bemutatkozásra még várni kell. Mikor jöhet el az idő? - Nehéz kérdés, most az a célom, hogy a nyári Eb-felkészülés során együtt edzhessek a csapattal. Talán lesz olyan barátságos meccs, amelyen lehetőséget kapok. - Ezek szerint arra azért nem számítasz, hogy az Eb-keretbe is bekerülj. - Őszintén szólva nem, persze reménykedem. Reálisan ez csak akkor történhet meg, ha a két másik balkezes közül Madaras Norbi vagy Vámos Marci megsérül. De én nem így szeretnék odaérni. - Októberben, amikor először vehettél részt összetartáson, azt mondtad, kell egy balkezes nemsokára. Ezek szerint a 34 éves Madaras helyére pályázol? - Igen, ezt lehet így érteni. Remélem, hogy Norbinak még lesz néhány eredményes éve, de úgy gondolom, lassan odaérhetek én is. - Miben kell ehhez fejlődnöd? - Mindenben, de elsősorban támadásban, a helyzetek felismerésében és abban, hogy egy-egy passz előtt kevesebbet gondolkozzak. De úgy gondolom, erősödnöm és nőnöm is kéne még. - És például Madaras Norbi támogat? - Legutóbb külön is mondott néhány dolgot, hogy mire kellene odafigyelnem. De nemcsak a balkezesek, a többiek is, valamint az egri csapattársak is sokat segítenek, például Biros Peti, Gór-Nagy Miki. Úgyhogy jó kezekben vagyok. - Ha már Egert említetted: ránézve a szövetség honlapján található adatlapodra – amelyen nagyjából tizenkét éves korodban készült képről köszönsz vissza –, látszik, hogy 1995-ben születtél Egerben, s azóta is ott pólózol. Egyértelmű volt, hogy a város egyik legkedveltebb sportágát választod? - Apukám is pólózott, így szüleim szerették volna, ha legalább úszni megtanulok már kiskoromban. De ez nem úgy sikerült, ahogyan kellett volna, nem nagyon akartam bemenni a vízbe. Inkább parton ülés lett belőle. Elmentem focizni, de az sem nagyon jött be, aztán következett a vízilabda, hétévesen, de azt hiszem, még akkor sem tudtam úszni. A sportág hamar megtetszett, ám kellett az edzőm is hozzá: Holló Tivadar bácsi az első alkalommal konkrétan bedobott a vízbe. - A magyar póló tele van balkezes klasszisokkal: Benedek Tibor, Kiss Gergely, Madaras Norbert... Van példaképed, mondogatod, hogy olyan szeretnél lenni, mint valamelyikük? - Ez mindig változik, kiskoromban Kiss Gergő volt a nagy példakép, főleg az athéni olimpia után, és persze még mindig örülnék, hogy ha olyan lehetnék mint ő. De most inkább Norbit figyelem, illetve Gór-Nagy Mikit, aki ugyan nem balkezes, de nagyszerű ember. - Újoncként sajátos szereped van a válogatott összetartások során? - Persze, én viszem a labdákat, én szedem a sapkákat. Külön beavatásom még nem volt, majd talán ha külföldre utazunk. - De gondolom, nem tartasz tőle… - Nem, kibírnám… - És azt is, ha a csapatba kerüléssel meg kellene várnod a riói olimpia végét? Madaras Norbi várhatóan addig lesz válogatott. - Én már Rióval számolok, sokaktól tanácsot kérve azt a célt tűztem ki, hogy a 2016-os olimpián  ott legyek. De közben még az utánpótlás-válogatottban is vannak kötelezettségeim. A ’95-ös születésűeknek idén Eb, jövőre pedig vb következik.