Leltár, hiányosságokról

A lányokat nem posztra képezték, és a fizikai állapotuk nem üti meg a nemzetközi szintet. Az U17-es korosztály gondjai után az U19-esekbe kaptunk betekintést. A nehézségek ellenére a kapitány számításai szerint eljut a csapat a kontinensbajnokság elitkörébe.

Nagy-Pál Tamás Ötven százalékos teljesítményt ért el Szocsiban, nemzetközi tornán az U19-es lányválogatott. Hat mérkőzésen két-két vereséget, döntetlent és győzelmet könyvelhetett el. Turtóczki Sándor szövetségi edző, mint mondja, akár elégedett is lehetne ezzel az eredménnyel. Mégsem az. Sok még a lyukas poszt, és a lányok fizikai állapota sem felel meg a nemzetközi szintnek. – Két vereséggel kezdődött a torna, aztán egyre szebbek lettek az eredmények.

– Nehezen indultunk. Ezt furcsálltam is, hiszen a bajnokság is most kezdődött, vagyis a formába hozó időszakon már túl vannak a lányok. Ehhez képest küszködtünk, és fizikális problémáink voltak. – De aztán valami megváltozott… – Beszélgettünk a lányokkal, igyekeztünk közös nevezőre jutni. A végére szerencsére valamelyest összeért a dolog. Bár nem a legjobb csapatokkal játszottunk, nemzetközi szinten már nincs könnyű meccs. Fizikálisan mindegyik gárda jól felkészült. – Melyik meccsre a legbüszkébb? – Az Irán ellenire, az utolsó fordulóból. 6-0-ra nyertünk, amely az egész torna legnagyobb különbségű győzelme lett. Jól játszottunk, addigra tényleg összeforrt a csapat. – Az amerikaiak elleni 2-1-es vereség sem hangzik rosszul, ismerve a tengerentúli női labdarúgás hagyományait. – Ráadásul hat játékosuk a felnőtt ligaválogatottnak is tagja. Kellőképpen agresszívak voltak, de nekünk is voltak lehetőségeink. Két olyan pontrúgásból kaptunk gólt, melyeket illett volna kivédekezni. A hátsó alakzatunkon van még mit javítani. – Azért öszességében elégedett? – Lehetnék is akár, de nem vagyok. Hasznos volt a hat meccs, mert rávilágított a hiányosságainkra. Kiderült, hol kell erősödnünk. Ráadásul idegen kultúrákkal találkoztunk, melyekhez alkalmazkodni nagy feladat és fontostapasztalás. Viszont, mint már említettem is, a fizikai állapottal különösen nem vagyok elégedett. – Ezzel mit lehet kezdeni? Mert nyilván párnapos összetartásokon nem sokat tud tenni. – Nem, és sajnos a bajnokság színvonala sem megfelelő ehhez. Valamiféle plusz munkát kéne végezniük. – Melyik bajnokság nem megfelelő? – Az NB I. Miközben a Fradira épül a csapat, és a legtöbb játékos már a felnőttmezőny tagja. – Akkor az első osztályú bajnokságunk sem felel meg az U19-es nemzetközi szintnek? – Ez a nagy helyzet. A sorozat gyakorlatilag egy-két csapatos. Ami itthon elég,  ilyen tornán bizony kevés. – A torna előtt azt mondta, hogy a csapatépítés az elsődleges szempont. Ennek mennyire sikerült megfelelni? – Néhány játékos bizonyította, hogy itt a helye. Sőt. Volt, aki azt is, hogy alapember lehet. Sajnos, még jó néhány poszt kérdéses. Oda kéne megtalálni a megfelelő játékosokat, vagy a jelenlegieknek fejlődniük. Remélem, hogy a nyári összetartások során tisztázódnak a nyitott kérdések. – Az újaknak, akik most csatlakoztak ehhez a korosztályhoz, hogy ment a beilleszkedés? – Ezek a lányok már megjárták az U17-es válogatottat is, gyakorlatilag mindenkinek van nemzetközi tapasztalata. Sokat játszottak már egymás ellen és együtt is, így a közösségalkotással nem volt gond. Ezen a téren jól állunk, és erre lehet is építeni. A legfontosabb most már a posztok megtalálása. – Az U17-esek kapitánya, Lévay Andrea arra panaszkodott nekem nemrég, hogy az új kerettagokkal rengeteg a munka, mert rossz beidegződéseket kell belőlük kiölni, és újratanítani alapvető technikai, illetve taktikai dolgokat. Két korosztállyal feljebb is ez van?

– Itt már jobb a helyzet, már csak a mérkőzésszám miatt is. Minden egyes találkozóval rutinosabbá, tudatosabbá és magabiztosabbá válnak a lányok. Ilyenkor nyilván nem egyszerű nekik megszokni az új trénert, mert mindenki kicsit másképp dolgozik. Emberek vagyunk mi is, különbözünk egymástól, ehhez alkalmazkodniuk kell. De ezzel szerintem nincs nagy probléma. – Mivel van? – A lányok gyakorlatilag már felnőtt futballisták. Ehhez képest még mindig nincs kialakult posztjuk. Elmondják, hogy tudok játszani itt is meg ott is, de mintha a posztra képzés elmaradt volna. Ez nemzetközi szinten nem fér bele. Tizenkilenc évesen ennek már le kéne tisztulnia, és mindenkinek tökéletesen ismernie a saját helyzetét. A specializálásban kéne óriásit előre lépnünk. – Öt hónapja van, hogy mindezt megoldja, hiszen szeptemberben lesz az Eb-selejtező Magyarországon. Addig mikor lesz lehetősége találkozni a lányokkal? – Most közel három hónap kimarad, ez kicsit jó és rossz is. Jó, mert a lányok jobban eleget tudnak tenni iskolai kötelezettségeiknek és a klubedzők rendelkezésére állhatnak. Remélem, hogy megfelelő munkát végeznek a csapatukban, és jól jövünk ki a hosszabb szünetből. Június végén találkozunk ismét, amikor szlovéniai tornán veszünk részt. Augusztusban a lengyelekkel és a görögökkel játszunk két-két meccset, szeptemberben pedig két napunk lesz a selejtezők előtt. – Belgium, Szlovénia és Észtország az ellenfél. Mik az esélyek? – Ki merem jelenteni: ebből a csoportból tovább kell jutnunk az elitkörbe! Reményeim szerint a belgáknak visszavágunk a tavalyi vereségét, ami azért kisebb bravúr lenne. A másik két meccs sem lesz könnyű, de a szlovénok és az észtek ellen is illene nyernünk hazai pályán. Jó játékkal biztosan behúzzuk. Mindenesetre a számításaim szerint a második, még továbbjutó helyet mindenképp meg kell szereznünk, de meglepetéssel az elsőre is odaérhetünk.