Törököt fogott

A sorfal felállt, ám maradt hely mellette, a labdát a rövid sarokba lehetett küldeni: Takács Martin pedig 18 méterről pontosan oda is tekerte a labdát. Mindezt Törökországban, az U15-ös válogatott harmadik hivatalos mérkőzésén.

Nagy-Pál Tamás Az U15-ös válogatott nem aprózta el, harmadik és negyedik tétmérkőzésén is a fölöttébb erős törökökkel találkozott idegenben. Az eredmények minden várakozást felülmúltak: az első meccsen 2-1-re győztek honfitársaink, a másodikon 3-3-as döntetlen született. Mindkét meccsen a PMFC tehetsége, Takács Martin szerezte az utolsó vendég gólt. A 15 éves szabadrúgás-specialistával beszélgettünk. – A törökök réme lettél.

– Fantasztikus élmény volt. Amikor a gólokat szereztem, kirohantam a kispadhoz, jöttek a társak és összeborulva örültünk. Gyönyörű pillanatok voltak! – Melyik gólod tetszett jobban? – A szabadrúgás. A sorfal és a kapus felkínálta a rövid sarkot, megnéztem, és sikerült oda rúgnom tizennyolc méterről. – Szabadrúgás-specialista vagy? – Igen, nagyon szeretek szabadot rúgni. Bár az idén a bajnokságban még nem sikerült, tavaly az MTK-nak és a Paksnak is lőttem ilyen gólt. – Azért a másik gólod sem lehetett csúnya… – Szöglet után testcsellel elküldtem a védőt és átrúgtam a hosszúba a labdát. Az is tetszett. Már csak pár perc volt hátra, meg voltam róla győződve, hogy ismét győztes gólt szereztem. Aztán sajnos kaptunk egyet. – Ennek ellenére a két meccsen négy pont Törökországban meglehetősen jó eredménynek mutatkozik. – Az első találkozón masszív csapat ellen játszottunk, jó iramú meccsen sikerült nyernünk. Amit az edző kért, azt többnyire teljesítettük. A másodikon már sokkal agresszívabbak voltak a törökök, arra készültek, hogy visszavágnak nekünk. Kemény meccs volt, de akkor is nagyon közel voltunk a győzelemhez, úgyhogy elégedett vagyok. – Kezd összeállni a csapat? – Igen, úgy érzem. Formálódó gárda révén természetesen akadnak hiányosságok, de jó kis csapat lesz ez. – A közösség? – Remek! Jó a hangulat, sokat beszélgetünk egymással és semmi irigység nincs köztünk. – Puskás Martin a csatártársad. Szóba került köztetek a Manchester United? – Persze, érdeklődtem nála. Azt mondta, még várja a klubtól a visszajelzést. – Neked is van mivel büszkélkednek, hiszen voltál a Sportingnál próbajátékon. – Horvát akadémiával vagyok kapcsolatban, velük szerepeltem egy tornán Lisszabonban. Összesen kétszáz gyerek játszott, de csak hármunkat hívtak vissza a nyáron egyhetes edzőtáborba. – Mesélj kicsit róla! – A Sporting akadémiáján voltunk, megmutattak mindent, edzéseken vettünk részt és két meccset is játszottunk. Az egyiken gólpasszt adtam. A portugál srácok jól fogadtak, kedvesek, segítőkészek voltak. A körülmények pedig egyszerűen felülmúlhatatlanok. – Segíts, kérlek! Ki is nevelkedett ezen az akadémián?

– Természetesen Cristiano Ronaldo. Real Madrid szurkoló vagyok, nagyon szeretem a játékát, felnézek rá emberileg is, úgyhogy emiatt még különlegesebb érzés volt kinn szerepelni. De nemcsak Ronaldo miatt, hiszen Figo, Nani vagy éppen Quaresma is ott vált labdarúgóvá. – Miben maradtatok az akadémia vezetőivel? – Meg voltak elégedve velem. Nyáron visszavárnak, hogy megnézzék a testfelépítésemet, hogyan fejlődök egy év alatt. – Addig pedig csak a Pécs? – Még jó, hiszen már nyolcéves korom óta focizom a városban. – Hogyan kezdted? – A helyzet adott volt, mert anyukám és apukám is focizott annak idején. Már kisgyerekkoromban is rúgtam a bőrt, aztán ismerősömmel egyszer lementem az akkor még létező Pécsi Góliátba. Megtetszettem az edzőknek és ott ragadtam. – Hogy megy a játék a klubodban? – Kicsit többet vártam a szezon elején magamtól, nem olyan jól megy eddig, mint tavaly. Mindig magasra teszem a lécet. – Hol van most pontosan? – Azt vártam volna el magamtól, hogy tizenhat-tizenhét gólt szerezzek az évadban. Tavaly ugyan huszonegy jött össze tizenöt gólpassz mellett, de most idősebbek között vagyok, ugyanis az U16-ban játszom. Nyolc gólom van csak és hat-hét asszisztom. De megpróbálok mindent megtenni, hogy a hátralévő fordulókban megközelítsem célomat.