Káosz a köbön: verseny reggeltől hajnalig
Semmi kétség, a Guinness-rekordok könyvében a helye a vasárnap Székesfehérváron rendezett nyugat-magyarországi területi ranglistaversenynek: az ifjúsági és felnőtt viadal tizenhét órán át tartott. A kaotikus, embertelen körülmények között zajló eseményen az utánpótlás-korosztály fiúdöntőjét hajnali fél kettőkor kezdték...
„A versenybíróság eredetileg csoportmérkőzéses rendszert képzelt el férfi egyesben is, amivel önmagában nincs is semmi baj, hiszen ha már valaki elutazik egy versenyre, akkor ne csak egy meccset játsszon – mondta érdeklődésünkre Kékedi Tibor, a sportági szövetség versenybíróságának elnöke. – A problémát az okozta, hogy a szervezők nem voltak felkészülve ekkora mezőnyre. Ugyanakkor a rendezőnek jogában áll, hogy töröljön egy-egy versenyszámot, vagy akár átalakítsa a lebonyolítás rendszerét, ha túl sok a nevező. A legjobb persze az lett volna, ha időben értesítik a helyzetről az országos szövetséget. De azon nem lehet segíteni, aki nem kér segítséget.”
A verseny reggel 9-kor kezdődött és egészen hajnali kettőig tartott a játék, annak ellenére, hogy a csoportmérkőzések helyett egyenes kieséses formában rendezték a férfi egyest. Még belegondolni is borzongató, mi lett volna, ha maradnak a csoportok... És ez még nem minden. Az iskolai tornateremben egymás lábán tapostak a versenyzők, edzők és érdeklődők, mert ülőhely szinte nem akadt. A kora délutáni óráktól a kilencből három asztalon irreális körülmények között lehetett csak játszani, mivel a nap betűzött terembe.
„A rendezőnek kell felmérnie a lehetőségeit, és csak azok tükrében szabad meghirdetnie a versenyt. Megpróbálhatja bővíteni a helyszínt, vagy akár áthelyezheti azt máshová. De ha ilyesmire nincs módja, akkor el kell halasztania az adott versenyszámot” – összegezte véleményét Kékedi.
Természetesen megkérdeztük a verseny főbíráját is. Agócs József közölte, hogy félévvel a verseny előtt már le kell foglalni az adott helyszínt, vagyis két nap alatt nem lehet változtatgatni. Márpedig a nevezési határidő csütörtök éjfél volt, vagyis a részvevők listája csupán két nappal a vasárnapi verseny előtt vált ismertté. A vasárnap legfőbb tanulsága: a fehérvárihoz hasonló esetek elkerülése jövőbeni érdekében alighanem előbbre kell kiírni a nevezési határidőket.
„Amikor kiderült, hányan indulnak, már nyakunkon volt a verseny, és senki nem nem tudott volna érdemben segíteni – magyarázta a közép-magyarországi régió vezetője. – Bizonyára jószándékú tanácsokkal láttak volna el minket, de másik termet ők sem lettek volna képesek szerezni. Ha pedig törlünk egy számot, és elküldünk majdnem száz embert, nyilván kitör a botrány. Annyit tudtunk tenni, hogy a legnagyobb mezőnyű számban eltöröltük a csoportselejtezőket."
Agócs úgy véli, mindenki igényének nem lehet megfelelni. Bár sokan nyomdafestéket nem tűrő hangon fejezték ki elégedetlenségüket, amikor elkezdődött a játék, akkor már mindenki arra figyelt.
„Nem érzem hibásnak magunkat. Megtehettük volna, hogy elkezdünk telefonálgatni, és lerázzuk magunkról a felelősséget, de mi inkább lebonyolítottuk a versenyt. Minden számot lejátszottak, minden érmet kiosztottunk. A szervezők saját pénzükből hoztak ennivalót és ásványvizet, úgyhogy, azt hiszem, minden tőlünk telhetőt megtettünk. ”
Ez utóbbi kijelentésnek ellentmond, hogy akadt olyan résztvevő, aki a verseny vége előtt órákkal távozni látta Agócs Józsefet. A főbíró azonban visszautasítja ezt:
„Az utolsó négy meccset már valóban nem tudtam megvárni, de az nem igaz, hogy jóval korábban elmentem. Hajnali háromra Szekszárdra kellett érnem, ezért távoztam kicsit hamarabb, de otthon így is csak arra volt időm, hogy igyak egy kávét, és már indultam is.”
A főbíró erről nem beszélt, ám tény: éppenséggel a fiataloknak is lett volna dolguk. Hogy mást ne mondjunk: reggel az iskola várta őket. A fiú egyes döntőjének két résztvevőjét is, akik hajnali kettőkor fogtak kezet egymással. Egyikük ekkor indult haza – Sopronba.