Először csak veleszületett betegsége miatt szállt vízbe, de tehetsége révén ma épekkel edz és versenyez, és a paraúszók között is villog a 13 éves Sós Luca. Szakmabeliek nagy jövőt jósolnak neki Eb-, vb-érmeket, paralimpiai részvételt.
reb Amikor ránézünk Sós Luca fényképére vagy ő magára, hirtelen nem is értjük, mi indokolja a paraúszó-besorolást. Aztán ha nagyon figyelmesen szemlézzük, láthatjuk, bal karja valamivel vékonyabb, mint a másik. Fürdőruhában árulkodóbb a kép – de csak a kép. Mert amikor tempózni kell, senki meg nem mondaná, hogy sérült végtaggal repeszt csúcsokat.
sos_luca03
Legutóbb Berlinben, nemzetközi viadalon saját 200 pillangó Európa-rekordját javította meg majdnem négy másodperccel, 2:36,77-re. Ezzel az idővel korosztályában, az épek között is az első tízben lenne itthon, ahogy tízéves koráig a ranglista elején találhattuk.
A most 13 éves kislány egy éve, a montreali paraúszó-világbajnokságon robbant a köztudatba – hatodik lett 200 vegyesen, és a váltóval ötödik helyet is szerzett. Gyakorlatilag az volt az első világversenye „parásként”, egészen addig az épek között versenyzett.
Ahogy most is velük edz, az övékével megegyező edzésmunkát végez egyesületében, a Dunaferrben. Pedig… Veleszületett betegsége miatt nehezen hajlítja könyökét. Éppen emiatt ajánlották erősen a szülőknek, vigyék úszni lányukat: hogy erősödjön a kar, ne sorvadjanak az izmok. „Egy-két éve azt mondta a gyógytornász, fele akkora sem lenne a karja, ha nem úszna” – teszi hozzá az édesanya, Sósné Andrea. S továbbra is küzdenie kell betegség ellen, mert idővel rosszabbodhat, akár még kevésbé mehet a hajlítás.
Óvodáskorában még „csak” a betegség ellen tempózott, ám a sportiskolában alsó tagozatban világossá vált, van érzéke a sportághoz.
„Nagyon jó a vízfekvése, és a karját kompenzálva, erős a lábtempója is – jellemzi immár az edző, Gyenese Ágnes a tanítványát. – Nem kell küzdenie, szinte siklik a vízen. Az épekkel edz és versenyez is. Amikor a vízben van és húz, alig látszik, hogy sérült.”
Edzője és édesanyja szerint is, bár elfogadja, hogy az egyik karja nem ép, nem szereti a bal kezét. Életvidám kislány, mégis, korábban elrejtette, ha fényképezték. Anyukája éppen abban reménykedik, hogy Luca a paraúszók között rájön, sokkal súlyosabb sérülések is vannak, és könnyebben éli meg a sajátját.
Ezen persze a siker, mint visszaigazolás is sokat segíthet, márpedig abban egyre inkább része van. Dr. Sós Csaba, a paraúszó-válogatott vezetője nagy reménységnek tartja, Pap Biankával együtt úgy beszél róla, élmény a versenyzése, és már az idei kontinensviadalon és a jövő évi világbajnokságon is éremesélyes lehet. Edzője szerint biztosan ott lesz a riói játékokon.
Egy évvel ezelőtt orvosi papír alapján besorolták az SM10-es kategóriába. Ez gyakorlatilag a legenyhébb sérülteket jelenti. Edzője szerint azonban így sem egyszerű a helyzet, mert változatos problémákkal úsznak a versenyzők. Márpedig a sportágban, ahol elsősorban karral húznak, nem egyszerű olyan ellen, akinek a lábával van gondja. 18 év alatt kétévente felülvizsgálják a besorolást.
Amikor Lucát kérdezem, mennyit érzékel abból, hogy egyre többre tartják és számolnak vele, korának megfelelő bájjal válaszol.
sos_luca02
„Igazából például nem is fogtam fel, hogy nagy dolgot vittem véghez Berlinben. Csak örülök neki, hogy sikerült megjavítani az időt, és nagyon jól esik, hogy sokan gratulálnak.”
Nem bánja, hogy immár bő egy éve kétszer annyi versenyen indul, úszás nélkül unatkozna, és egyre jobban megszereti a külföldi utakat és a közeget is.
„Amikor a paraúszók közé kerültem, a legelején furcsa volt, és kicsit féltem, hogy mondjuk – ügyetlenül – megrúgom őket, és sérülést okozok. Ma már felnézek rájuk: milyen nagyszerű emberek, hogy így tudják élni az életüket. Sokan panaszkodnak, ha megsérülnek, én meg mindig arra gondolok, milyen, amikor valakinek nincs is az, ami fájhatna. Nagyon jó testközelből látni őket, és velük készülni.”
Csak csendben teszem hozzá: Luca éppen nagyszerű.
