Tajcsival Nandzsingba

A szófiai Európa-bajnokságra és – ha minden a tervek szerint alakul – az ifjúsági olimpiára készül a magyar férfitorna legnagyobb ígéretének tartott Kardos Botond. Edzője, Reszeli Péter mindent bevet a siker érdekében: ha kell, fejével a dobbantót is kiváltja.

Dudás Gabriella Nagy a nyüzsgés a Tornacsarnokban: a májusi szófiai Európa-bajnokságra összevont keretedzésen készülnek a felnőtt és ifjúsági válogatottban számításba vett férfiversenyzők. „Gyakorlatilag ennyi a magyar férfi torna” – jegyzi meg az egyik neves szakember, végignézve a teremben szorgoskodó mintegy húsz tornászon. (Ennek fényében már nem is tűnik olyan nagynak a nyüzsgés, sőt…) Szinte minden szeren folyamatos a munka, csupán az teremt néhány pillanatra csendet, amikor gyakorlat-bemutatásra szólítanak valakit, aztán elhangzik a verdikt („pozitív” vagy „negatív”), és minden megy tovább. Az ifjúsági versenyzők között edz Kardos Botond is, aki a szerenkénti országos bajnokságon mind a hat szer eredményhirdetésekor dobogóra állhatott; nem mellesleg háromban nem talált legyőzőre. A kapitányok ugyan még nem hirdettek keretet, de Botond helye megkérdőjelezhetetlen, magasan vezeti a ranglistát. Most viszont nem sikerülnek a gyakorlatai. Legalábbis nem úgy, ahogy tőle megszokhattuk. „Múlt héten Tatán készültünk, ott még minden rendben volt, szépen megcsináltam minden gyakorlatot, most viszont valami

nem stimmel, nem áll össze a mozgásom, nem elég tiszták az elemek” – értékeli teljesítményét a Vasas tizenhat éves tehetsége, majd hozzáteszi: „Lehet, hogy fejben kicsit elfáradtam.” A fáradtságon nem lehet csodálkozni, az elmúlt időszakban nagyon sokat versenyzett, a hazai megmérettetések mellett a válogatott tagjaként Ausztriában és Portugáliában is – nem akármilyen eredménnyel. Linzben a felnőttek között is letette a névjegyét: az osztrák nyílt bajnokságon a korosztályok összevontan versenyeztek, és Botond ebben a 113 fős mezőnyben nyerte meg az egyéni összetettet. A fiatal tornász – elmondása szerint – a versenyekre szinte mindig összekapja magát, a felkészülés során azonban gyakran előfordul, hogy nem tud eléggé koncentrálni. „Ha rosszul indul a reggelem, az egész napra rányomja a bélyeget. Ilyenkor sokszor nem vagyok ott fejben, az edzőmmel is leginkább emiatt szoktunk veszekedni” – mondja, majd mosolyogva gyorsan helyesbít: „vagyis ő kiabál, én meg hallgatom”. Az edző, Reszeli Péter azonban most nem kiabál. A gerendára támaszkodva figyeli tanítványát, és rezzenéstelen arccal veszi tudomásul az elrontott elemeket. „Ritkán csinálok ilyet – mondja a mester –, de most úgy éreztem, nem segítenék azzal, ha lekapnám a tíz körméről. Gondoltam, inkább csendben maradok, úgyis tudja, hogy nem megy. Máskor viszont éppen az kell, hogy leüvöltsem, akkor felszívja magát, nekimegy – lehet, hogy az én fejemet képzeli oda a dobbantó helyére –, és megcsinálja.”

Reszeli Péter látja, hogy ráférne most Botondra egy kis pihenés, de erre nincs lehetőség, hiszen két hét múlva Európa-bajnokság, és addig sincs megállás: hétvégén Klagenfurtban versenyeznek, az Eb-ig folyamatos edzőtábor lesz, ráadásul az iskolában is helyt kell állni. „Nem vagyok magántanuló, a Semmelweis Egyetem sportiskolájába járok, ahol jól tolerálják a hiányzásokat, folyamatosan kapom e-mailben a leckét, de sokszor jobb lenne az órán hallgatni a tananyagot, könnyebb lenne úgy tanulni.” Az edzések-iskola-versenyek hármas okozta rendkívüli fizikai és szellemi terhelés könnyítésére Reszeli Péter a versenysportban alternatívnak számító módszert vezetett be: heti egy alkalommal tajcsira járnak tanítványai. „Nagyon fontos az önismeret, a belső erő fejlesztése szempontjából, ráadásul az egészséges légzésre is megtanít” – mondja a mester. A tajcsi javítja az állóképességet, a rugalmasságot, az egyensúlyt, a koordinációt és Botond is úgy érzi, hogy magabiztosabb lett tőle, valamint a külvilág kizárásában, a külső körülményektől való függetlenedésben is sokat segített. Remélhetőleg a tajcsiban tanultakat Botond az Európa-bajnokságon is hasznosítani tudja, ugyanis a maximális összpontosítás és a tiszta fej elengedhetetlen céljai eléréséhez. S hogy milyen célokkal utazik Szófiába? „Három szeren (talaj, lólengés, korlát) szeretnék fináléba jutni, és összetettben is jól szerepelni.” Edzője szerint erre minden esélye megvan, elég, ha csak a tavalyi EYOF-ra (európai ifjúsági olimpiai fesztivál – A szerk.) gondolunk, ahol a talaj 4., a lólengés 5. és a korlát 7. helye mellett egyéni összetettben olyan helyezést ért el, amilyet magyar ifjúsági korú tornász még soha: hatodik lett. Reszeli Pétertől megkérdeztük, Botondnak melyik az a tulajdonsága, ami a magyar mezőny fölé emeli? „Az embersége” – jelenti ki határozottan a mester. „Botond – jó értelemben – nem a mai világban általános viselkedésformákat követi; az otthonról hozott és általunk is támogatott erkölcsi normák szerint él, belülről fakad az igénye a pontosságra, a szép előadásra, a tökéletes kivitelezésre. Meggyőződésem, hogy aki az élet egyéb területein nem igényes, az tornászként sem tud jól teljesíteni. Itt minden mozdulatnak a helyén kell lennie, ha nincs, fájni kezd, aztán előbb-utóbb sérüléshez vezet. Benne ez az igényesség megvan, emellett kitartó és szorgalmas is, csak nagyon lelkis típus, nála fejben dől el minden.” Botond kedvence a talaj, és edzője szerint is ahhoz a legjobbak az adottságai, valamint – mivel nincs lyukas szere – összetettben is nagyon jó eredményeket érhet el. Ezt a szófiai Eb-n is bizonyíthatja, ahol képességei alapján reális esély van arra, hogy egyéni összetettben a legjobb tizenkettőben végezzen, ami egyben nandzsingi repülőjegyet is jelentene. A nandzsingi jó szereplés pedig a kínai körút folytatásának lehetőségét is felvetheti: októberben Nanningban felnőtt világbajnokságot rendeznek…