Izmosodni kell még

Megérte, hogy Debrecenből Tatabányára költözött. A második évben ifjúsági bajnoki címet ünnepelhetett a tizenhét éves Juhász Ádám. A visszajelzés világos: érdemes sok meccset játszani, és az edzések után még a konditeremben is izzadni.

reb Az irányítónak szinte minden sportágban különleges felelőssége van: összefogja a csapatot, szervezi a játékot, már-már csapatkapitányként biztatja a társakat. A 17 éves Juhász Ádám több fronton tesz eleget ennek a szerepnek. A Tatabánya ifjúsági csapatával bajnoki címet szerzett, de a juniorok között és a felnőtt NB II-ben is szerepelt, nem beszélve arról, hogy Debre Viktor edző az első csapatban is bizalmat szavazott neki. – Nem unatkoztam idén, az biztos – mondja a fiatal játékos. – Előfordult, hogy egy héten hét meccset játszottam, vagy valamelyik napon hármat. Ilyenkor a pályán nem érzem a fáradtságot, másnap azért megszenvedem az előző napot. Igazából ebben nem is a játék a megterhelő, hanem mondjuk, hogy háromszor kellett bemelegíteni. Ráadásul juniormeccsen kispadozni sokkal fárasztóbb, mint játszani, mert ha nem is lépek pályára, készenlétben kell lenni, együtt élni a játékkal.

Elsősorban ifjúságiban villogott, részben mert – őt idézve, sajnos vagy nem sajnos – nem volt cseréje, így aztán szinte végigrobotolta a mérkőzéseket. Termésén is meglátszik ez: az alapszakaszban 24 találkozón 160 gólt szerzett, a rájátszásban tizennégyszer talált be a három mérkőzésen. Mikor azt mondanám, a csapat vezéregyénisége volt, udvariasan hárít. – Mivel nem volt cserém, sokat szerepeltem. Ráadásul a csapat erőssége a modern, gyors kézilabda. Mondhatom, technikailag képzett játékosok vagyunk, és legnagyobb fegyverünk a gyors középkezdés, onnan hamar az ellenfél kapuja elé érünk. A lerohanás és a tempós játék miatt előttem is nagy térségek nyíltak, nem volt nehéz kihasználni. Juhász éppen a fejlődés érdekében két éve költözött – egész családjával – Debrecenből Tatabányára, ezért kevésbé tudta felmérni, megélni, mit jelent a csapat sikere a városnak. „Az edzőmön, Nagy Péteren látszott igazán, mennyit jelent ez, bár én is nagyon boldog voltam.” És nem ez az egyetlen, amit a előrelépésért tesz: vékony alkata miatt folyamatosan plusz kondiedzéseket végez, már most tudja, nyáron külön személyi edzővel izzad a plusz izomért. Viszont a siker jó visszaigazolás, lám, a sok munka meghozza gyümölcsét. Ezzel az „aratással” persze korántsem fejeződött be a szezon. A felnőttek az ötödik helyért küzdenek, és Juhászt is számításba veszi Debre Viktor, csereként. – Az edzőm korábban ezen a poszton játszott, érzékeny rá. Vallja, akkor is az irányítónak kell összefognia a játékot, ha én vagyok az, tizenhét évesen. A felnőttek között még nem szerepeltem sokat, inkább arra volt jó, hogy szokjam a légkört. Azért elég más ezer néző előtt, nagy téttel pályára lépni, amikor a teljesítményen sokaknak pénz, siker múlik. Már kevésbé vagyok ideges, mint tavaly, bár még mindig van bennem kis lámpaláz. De ez csak addig tart, amíg felmegyek a pályára. Amint először megkapom a labdát, elmúlik minden idegesség. Gondolom, még a következő sem az én évem lesz az első osztályban, de ha az NB II-ből feljutunk az NB I/B-be, sokat tanulhatok. Ellenben a nyári Európa-bajnokságra készülő ifjúsági válogatottban már most vezér, csapatkapitány, a pályán kívül is komoly feladatokkal. – Mindig én jelölöm ki a két napost: az ő feladatuk, hogy ébresszék a csapatot, kihozzák az edzőtrikókat, bójákat a pályára, ilyesmi. Ezenkívül vannak adminisztrációs feladataim, tartom a kapcsolatot a csapat és az edzők között. Lengyelországban, a csoportban a franciákkal, románokkal, horvátokkal küzd meg a csapat. Úgy látja, a továbbjutásnak össze kell jönnie, aztán pedig bármi elképzelhető. A nyolcadik, de akár az első hely is. Jövőjével kapcsolatban is óvatosan fogalmaz: mint minden korabeli játékosnak, neki is álma a válogatottság és a nívós csapat, de ehhez még sok munka és idő kell. Mindenesetre tudása és tehetsége miatt már most számon tartják.