Egyedül nem megy a szőnyegek világában sem

A magyar birkózók kétharmada újonc volt a kadet Európa-bajnokságon, így a három érem, az ezüst és a két bronz elfogadható eredmény. De senki nem elégedett. A szakemberek tudják, miben kell előrelépni, és azt is: hogyan lehet.

Szekeres István A szovjet utódállamok mindent vittek a kadet Eb-ről. A harminc aranynak több mint a felét az oroszok és az azeriek nyerték, nyolcat-nyolcat, az ukránok néggyel, a grúzok kettővel, az örmények eggyel térhettek haza. Az összesen huszonhárom. Még egyszer: a harmincból. És vitték a nandzsingi kvóták zömét is. Az egyik orosz városban ötszáz fős, bentlakásos birkózóiskolát hoztak létre. A gyerekekkel huszonöt főállású edző dolgozik. A város neve Tyumeny, Szibériában található, félmillió lakosa van, a sokadik helyen áll az orosz települések sorában. A nagyobbakban fiatalok tízezreinek a kiemelt képzése folyik. Hasonló számok és feltételek jellemzőek Azerbajdzsánra is. Lehetséges ezzel lépést tartani? A válasz: igen. Tessék belegondolni, a magyar birkózók 103 aranyérmet nyertek a felnőtt-világversenyeken, nagy többségüket szovjet (orosz, azeri, grúz, örmény stb.) klasszisok legyőzésével. Az utánpótlás-korosztályokban tehát sokkal kevesebb fiatalból mégis tudunk versenyképes felnőtteket nevelni. Igaz, hosszú és kitartó munkával. Szép lassan ledolgozva az ifjúkorban meglévő, valamennyi hátrányt. Az utánpótlástól éremesőre csak elvétve számíthatunk. 2013 nagyon sikeres volt. Az akkori kadet Eb-n például hét érmet nyertek a mieink, egy aranyat, két ezüstöt és négy bronzot. „Minden sportágban ismerik azt a jelenséget – mondja Bacsa Ferenc, az utánpótlás-bizottság vezetője –, hogy az egyik évjárat erősebb, a másik gyengébb. Ez természetes hullámzás. A mostani kadet társaság amolyan jó közepes, de megtalálhatók benne olyanok is, akikből nagy bajnok lehet.” Hogy nem jött ki több eredmény, az annak is betudható, hogy szokatlanul korán rendezték az Eb-t, a megszokott június helyett már május elején. Azért hozták előre, mert tavaly például túl közel volt a korosztály világbajnokságához. Mi nem tudtunk alkalmazkodni. A versenyzők iskolai elfoglaltsága miatt ugyanis elmaradtak a táborok. „A klubok minőségi edzőpartnerek hiányával küszködnek, ezért van szükség hosszabb időtartamú, közös felkészülésekre” – erősíti meg Bánkuti Zsolt, a kadet szabadfogásúak mestere is. A különböző szakosztályok egykéi érzik ezt leginkább. Ha nincs kivel kemény küzdőedzést tartani rendszeresen, akkor a legnagyobb eltökéltség, a legjobb szándék mellett sem lehet megfelelően fejlődni. Hiába, egyedül nem megy. De hiszen egyedül még birkózni sem lehet! A megoldás kezd kibontakozni. A sportágfejlesztési koncepció jegyében területi központok alakulnak ki, azokba már most rendszeresen átjárnak közös edzésekre a környék legjobbjai. Aztán amikor feláll a teljes rendszer, középpontban az elitakadémiával, a Mr. Tus-sportiskolával, attól kezdve folyamatos lesz utánpótlás központi foglalkoztatása is. A pénz megvan az új modellre, a munkálatok jó ütemben folynak.