Két évet töltött el a Sándor Károly Akadémián. Tizenhat évesen, hirtelen nőtt nagyot, miáltal folyamatosan sérült volt, járni is alig bírt. A családja nem hagyta, hogy feladja álmait. Ma a Fradi első keretének tagja. Holman Dáviddal beszélgetünk.
Nagy-Pál Tamás Régen nem lehettek ennyire boldogok a ferencvárosi szurkolók, hiszen a zöld-fehérek a Diósgyőr ellen a hetedik mérkőzésüket nyerték zsinórban. Hosszú idő után ismét feljuthatnak a dobogóra.
A sikersorozatból a 21 éves Holman Dávid (főoldali kép: MTI) is kivette a részét, aki bár Thomas Doll vezetőedzőtől kevesebb bizalmat kap, mint ősszel, a DVTK elleni siker alkalmával is hetven percet volt a pályán. A korosztályos válogatott középpályással beszélgettünk.
Holman Dávid1– Rögtön a focival kezdted?
– Igen. A szüleim azt mesélték, hogy minden játékot kidobáltam, csak a lasztit tűrtem meg még az ágyamban is.
– Akkor egyértelmű a dolog. Vácra hogyan kerültél?– Kiskorom óta fociztam a két bátyámmal és apukámmal. Olyan nyolcévesen látszott már rajtam, hogy akár többre is vihetem. Ekkor vitt le édesapám Vácra, és már az első edzésen megtetszettem a szakembereknek.
– Talán kevesen tudják rólad, hogy ezután sok mai meghatározó NB I-es labdarúgóhoz hasonlóan neked is a Sándor Károly Akadémiára vezetett az utad.– Azért nem rögtön, Vácon szép hat évet töltöttem el. Nagyon jó csapatunk volt és az MTK-nak is, komoly rivalizálás folyt közöttünk a korosztályos bajnokságban. Eközben figyeltek fel rám, és tizennégy évesen felajánlották, hogy mehetek Agárdra. Éltem a lehetőséggel. A legfiatalabb tag voltam akkor az egész intézményben.
– Miét ért véget két év után?– Későn érő típus voltam fizikailag. Még tizenhat évesen is csak százhatvanhárom centi magas, negyven kiló. Nem a teljesítményemmel volt tehát probléma, hanem az alkatommal. Így nem tudtam annyit játszani, amennyit szerettem volna, és közös megegyezéssel szerződést bontottunk.
– Fájt?– Megviselt a dolog, de nemcsak lelkileg, fizikailag is. Rengeteget fájt a térdem és folyamatosan sérült voltam, mivel hirtelen elkezdtem nőni. Néha nemhogy futni, de sétálni sem bírtam a fájdalomtól. Így már edzéseken is alig tudtam részt venni. Visszakerültem a megye háromba, Érsekvadkertre, ahol édesapám az elnök, az egyik bátyám pedig az edző. De még itt is csak pár meccsen tudtam játszani.
– Felötlött benned a gondolat, hogy fel kell adnod az álmod?– Eszembe sem jutott! Én is, és ami nagyon fontos: a családom is úgy fogta fel, hogy ez csak kitérő a pályafutásomban. Hullámvölgy. Bár futni nem tudtam, rengeteget jártunk úszni, hogy a tüdőm továbbra is megkapja a megfelelő terhelést. A pályára is kijártam velük, és megcsináltuk azokat a gyakorlatokat, amelyekre képes voltam. A családomnak köszönhetem, hogy nem adtam föl az álmaimat.
– A Fradi mégis hogyan figyelt fel rád, ha játszani nem nagyon tudtál?– Rakonczai András már akkor utánpótlás-igazgató volt ott, amikor az MTK szemet vetett rám, és szeretett volna odvinni. Akkor még nem a Ferencvárost választottam. Ennek ellenére, amikor rendbe jöttem és felhívtuk, óriási szeretettel fogadott minket. Felajánlotta, hogy már próbajáték nélkül is mehetek.
– Az élet őt igazolta. Érzel egyébként bizonyítási vágyat, amikor az MTK ellen lépsz pályára?– Nem mondhatnám. Abban a csapatban rengeteg olyan játékos van, akit ismerek, mert együtt voltunk Agárdon két évig. Inkább felszabadult vagyok, amikor játszhatom ellenük.
– Ez látszik, hiszen az ősszel gólt is rúgtál a kék-fehéreknek. Tavasszal viszont csak csereként kaptál szerepet az örökrangadón. Mennyire vagy elégedett a szezonoddal?– Igen, ez tükrözi az évadomat. Az első félévvel nagyon elégedett vagyok, Ricardo Moniz sok lehetőséget adott nekem, amivel éltem is szerintem. Éreztem, hogy rengeteget fejlődtem. Kétezer-tizennégy már sajnos nem sikerült olyan jól, kevesebbet játszhatok, és akkor sem úgy, ahogy elvárnám magamtól.
– Mi lehet az oka?– A meccshiány. De el kell fogadnom, hogy Thomas Doll meglátása szerint más jobban teljesít az ő rendszerében. Meg kell próbálnom jobban élni a lehetőséggel.
– Milyen együtt dolgozni a német trénerrel?– Remek hangulatú edzéseket tart. Főleg labdás tréningek vannak nála, sok az egymás közötti játék. A munkájának eredményességét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a hét győzelem zsinórban.
– Monizzal nagyon más volt?Holman Dávid2– Van különbség. A hollandnak a fizikai terhelés többet számított, Dollt taktikusabbnak tartom.
– Mennyire nehéz az, főleg kommunikációs szempontból, hogy a vezetőedző mellett a keret nagy része is külföldi?– Egyáltalán nem nehéz. Mindenki beszél angolul, ez manapság már alapkövetelmény. És azért tanítgatunk mindenkinek magyar szavakat is, nehogy elvesszenek.
– Említetted már a hétmérkőzéses győzelmi sorozatot. Lehet belőle kilenc?– Muszáj, hogy behúzzuk a hátralévő két meccset. Nem a mi kezünkben van már a sorsunk a dobogóért folytatott harcban, de bízunk magunkban és a Videoton botlásában is.
– Mennyire lennél csalódott, ha nem jönne össze?– Eléggé, de azért nem fognám fel tragédiaként. Az élet megy tovább, és jövőre ismét bizonyíthatunk. Arról nem is beszélve, hogy a következő szezonban az új stadionban, új környezetben csak még jobbak lehetünk.
– Ha viszont a székesfehérváriak mégis pontokat hullajtanak, akkor meglehet az a bronzérem is, ami Európa-liga selejtezőt ér. A nemzetközi porondon sem mostanában járt utoljára a Fradi…– Igen, ráadásul a csapatból csak nagyon kevesen játszottak európai kupasorozatban. Nem tudom, mire lehetünk képesek az El-ben, de mindent meg fogunk tenni, hogy méltók legyünk a klub hagyományaihoz.
– Van, aki viszont szinte biztosan megmérettetik a nyáron a nemzetközi porondon. Bosnyák csapattársadra, Muhamed Besicre gondolok, aki utazik Brazíliába, a világbajnokságra. Valóban megállíthatja Lionel Messit, ahogy a kapitány várja tőle?– Nagyon remélem, hogy megfogja az argentint. Mindenki nagyon örül a csapatban, kellett is fogadnia a gratulációkat. Ő tényleg az a játékos, aki megérdemli, hogy ott vébén szerepeljen, csak a legjobbakat tudom kívánni neki.
– És veled mi lesz, eljött az ideje, hogy kipróbáld magad komolyabb bajnokságban?– Nehéz erre mit mondani, mert tavasszal nem feltétlenül léptem előre. Meglátjuk.
– A több játéklehetőségen kívül miben kéne fejlődnöd?– Természetesen a koromból fakadóan még mindenben. De úgy érzem, kreatív vagyok és jól látok a pályán. Fizikailag azonban még van hová erősödnöm. Emiatt minden nap járok különedzésekre is.
– És közben milyen álmok járnak a fejedben?– Mindenféleképpen szeretnék Európában elismert csapathoz eljutni, és ott pár évet eltölteni. Persze, ha nem sikerül, akkor sem lennék elkeseredve, ha a Fradiban meghatározó játékos lehetnék. És ne feledkezzünk meg a válogatottról sem. Ezek egyelőre valóban csak álmok, kiderül, hogy a Jóisten mihez nyújt segítséget. Bízom benne, és persze én magam is mindent elkövetek, hogy teljesülhessenek.
