Mit csinál a síző nyáron?

Itt a nyár, mi meg a sísportról írunk? Miért is ne? Vajon mit csinál egy síző akkor, amikor odakint a 30 fokhoz közelít a hőmérséklet? A hazai felnőttmezőny élvonalába tartozó, nemzetközi szinten is részsikereket elérő serdülőbajnok Nagy Bence példáján keresztül világossá válik: noha a magyar versenyzők az év jelentős részében nem tudnak havon készülni, ez nem azt jelenti azt, hogy egyáltalán nem kell edezeniük.

Jegesy András Nagy Bencének a maga mögött hagyott szezon volt az utolsó serdülőidénye, de már a felnőttek között is sikerült nagyot alkotnia. Az ausztriai Hinterstoderben tartott magyar bajnokságon korosztályában aranyérmes lett óriás-műlesiklásban, ezüstérmes műlesiklásban, s még ennél is nagyobb eredmény, hogy óriás-műlesiklásban érmet szerzett a felnőttek között: a második helyen végzett.  „Noha természetesen mindenekelőtt havon lehet tökéletesíteni a technikát, a felkészülésnek fontos része az úgynevezett szárazedzés is” – magyarázza Nagy Csaba, Bence édesapja és edzője. „Az utolsó versenyek áprilisban érnek véget, ezt követően néhány hét pihenés következik, majd kezdődnek a tavaszi-nyári tréningek. Ezek főleg koordinációs és kondicionális edzések, amelyekkel az egyensúlyt és a robbanékonyságot fejlesztjük. Mivel ebben az időszakban havonta legalább egyszer gleccseren is készülünk, a szárazedzések elsődleges célja, hogy Bence fizikálisan rendben legyen a pályán, tökéletesen tudja végrehajtani a technikai elemeket.” A szövetség minden nyáron szervez szárazedzőtábort a Balatonnál, ahol kerékpáros- és víziedzéseket tartanak a gyerekeknek. A foglalkozások célja a fizikai felkészítés mellett, hogy jó hangulatban teljenek a napok. Általában három ilyen jellegű összetartást szerveznek a versenyszezon kezdete előtt. Bence azonban a szövetségi edzőtáborokon kívül is belehúz: naponta másfél órát gyakorol inztenzíven, hogy tartsa formáját. A pasaréti sportcentrumban atlétákkal végez ugró- és futógyakorlatokat, hetente kétszer pedig egy teniszközpontban vesz részt koordinációs edzéseken.

„Felszabdító érzés, amikor végre felcsatolhatom a lécet, és nekilódulhatok a pályának – mondja Bence. – A tavaszi-nyári időszakban különösen a hosszabb kerékpáros edzések azok, amiket nehezen viselek, olykor a nagy meleg miatt egyáltalán nem bírok. A hideghez sokkal jobban hozzászoktam már. Az viszont nagyon jó, hogy nem egyedül kell készülnöm, és társaságban gyorsabban telik az idő.” Ahogyan telnek az évek, mindig kevesebb időt kell majd a nem kifejezetten kedvelt edzésmódszerekkel töltenie. Edzője szerint tizenhat évesen száz-százhúsz napot, tizennyolc évesen pedig  százharminc-százötven napot érdemes havon tölteni. A hegyi edzések nyáron rendkívül aprólékosak, a síző sokszor egyetlen kanyar bevételét gyakorolja hosszú időn keresztül, hogy a versenyen már abszolút ösztönösen hajtsa végre a feladatot. Októbertől aztán többnyire kapukkal gyakorol a stáb, s a cél ekkor már a gyorsaság. „Decembertől lesznek igazán intenzívek az edzések, egészen márciusig két hétből egyet mindig külföldön készülünk Bencével – tudjuk meg az édesapától. – Ebben a szezonban húsz versenyen indult, legjobb eredménye a szlovákiai tizenkettedik hely volt, vagyis a második futamon is síelhetett. A következő idényben már harminc-harmincöt versenyt tervezünk.” Bence tehát csak átmenetileg tartózkodik idehaza, s ezt osztálytársai nagyon irigylik tőle. Mint mondja, barátai sóvárogva nézik a fényképeket a versenyeiről. Ám a sísportnak akad árnyoldala is. „Persze, hogy volt már nagy esésem – válaszolja kérdésemre. – Tízévesen akkorát buktam, hogy még a májam is megrepedt, és emiatt elég sokáig kis félsz is maradt bennem a pályán, de ez már a múlté. Az idén szeretném mindenképpen 75 alá vinni a FIS-pontszámomat.  (A nemzetközi szövetség rendszerében a legjobbnak 0 pontja van. – A szerk.). Ez nagyjából az ezerötszázadik helyre lenne elég a világon, ami magyar sízőként nem is lenne rossz.” Ha belegondolunk, hogy Bence hazájában a legmagasabb hegycsúcs is alig ér ezer méter fölé, valóban nem lenne az.