Első a Fair Play

Grátz Benjámin Fair Play-díja remélhetőleg csak az első lesz az idei sikerek sorában. A százhalombattai versenyző minimum esélyes az ifjúsági olimpiai szereplésre, a korosztályos Európa-bajnokságon pedig aranyéremért száll vízbe.

reb Arra többen is emlékezhetnek, hogy a tavalyi országos bajnokságon Grátz Benjámin és Dudás Dániel holtversenyben a nyolcadik helyen végzett az 50 m pillangó középdöntőjében. Következett a szétúszás, amiben szinte hihetetlen, de ugyancsak századra azonos idővel értek célba. A krónika megörökítette azt is, hogy a második ráúszásban Dudás volt a gyorsabb, így ő surrant be nyolcadikként a fináléba. Az viszont kevesebb fórumon jelent meg, hogy a döntést hozó 50 méter előtt, a szerelésigazításkor elszakadt az úszószemüvege. Amikor Grátz észrevette a balesetet, saját tartalékszemüvegét adta át a riválisnak.

Az úszószövetség úgy találta, a Százhalombattai VUK SE versenyzője jelesre vizsgázott sportszerűségből, s ezzel a Magyar Olimpiai Bizottság is egyetértett: a hét elején a Fair Play-díjazottak között találtuk a 18 éves úszó nevét is. „Akkor persze nem gondoltam arra, hogy ezért valamit kapok, de jólesik az elismerés” – mondja a diplomáról a meglepett díjazott, aki az idén a medencében nyújtott teljesítményével is szeretné kiérdemelni a dicséretet. Arról már többször írtunk (itt először), hogy a nyolc (négy-négy fiú és lány) nandzsingi indulási jogra huszonketten pályáznak. Grátz egy a sok közül, de nem a sokadik. Néhány nappal a kvalifikációs szakasz zárulta és Kiss László szövetségi kapitány döntése előtt a második legmagasabb LEN-pontszámmal jegyzett fiúversenyző a Kőbánya SC-s Horváth Dávid mögött. Márpedig – több szempont mellett – ez az egyik döntő érv az augusztus 16-án kezdődő játékokra utazók személye mellett. A már említett legerősebb időt és pontszámot 200 m pillangón ért el, de 100 m-en is megúszta a limitet, ahogy 100 m és 200 m háton, 200  m és 400 m vegyesen, talán még 200 m gyorson is. Meglehet, hamarabb a sor végére értünk volna, ha azt soroljuk, melyik számban nem...

– A nandzsingi szintidőket nem volt olyan nehéz megúszni, az ifjúsági Európa-bajnokság követelményei sokkal keményebbek. Májusig harmadik voltam rangsorban, de akkor sikerült feljönnöm Horváth Dávid mögé. Még nem dőlt el, kik utazhatnak, de nem idegeskedem. Kevés olyan verseny van, amelyen lekörözhetnek, ráadásul még én is tudok ellene tenni, ha szükséges. Mivel a mezőny nem ismert még, a cél addig csak annyi: minél előrébb végezni a kínai metropoliszban. Ám sokkal konkrétabbak az elvárások, ha a július 9-én a hollandiai Dordrechtben induló korosztályos kontinensviadal kerül szóba: „Mindenképpen aranyat akarok szerezni. Ha nem sikerül, elégedetlen leszek az évemmel”. A két esemény között bő egy hónap telik majd el, néhány nappal az Eb után felnőtt országos bajnoksággal „súlyosbítva”. Ez az időszak alapozásra már nem elég, de edzőjével azon lesznek, hogy rövid idő alatt kétszer is csúcsformába kerüljön. Arany(ak) múlnak rajta.