Angyali utánpótlás

Az angliai London Angels - magyar csapat. A másodosztály megnyerése után már juniorokat is kell indítania. Ennek apropóján a klub lelkével, Kondor Gáborral beszélgettünk az „angyalok” utánpótlásáról és a sportág szigetországi helyzetéről.

reb Valljuk meg, Angliát és úgy összességében, Nagy-Britanniát sem a kézilabdáért szeretjük. Labdarúgásban övék a legjobb bajnokság, a rögbit is magas szinten művelik, de az itthon nemzeti sportág kézilabda náluk csak gyerekcipőben jár. Az egyre népesebb londoni magyar kolónia azonban kezdi megismertetni és megszerettetni a hűvös angolokkal. A 2012-es hazai rendezésű olimpiának köszönhetően amúgy is fejlődésnek indult a sportág, a London Angels nevű csapat lelkes szurkolóival együtt meccsről meccsre megerősíti, miért is olyan imádnivaló a kézilabda.

Az ott élő magyarokból álló gárda megnyerte a másodosztályt (és a Liga Kupát is), így a következő bajnoki szezont már az élvonalban játssza. Csakhogy ott kötelező utánpótláscsapat indítása, ezért aztán az „angyalok” fiatalokat keresnek. – Utánpótlásunk eddig is volt, de az inkább a második csapat, és nem kor szerinti elosztás – beszél a háttérről az edző, Kondor Gábor, aki korábban Szegeden játszott, Londonban fáradságos munkával szedte össze a csapatot. – Most viszont juniorokat kell versenyeztetnünk, ezért bővül a klub. A napokban nyolc-tíz érdeklődő emailt kaptam, így valószínű, hogy magyarokból tudjuk kiállítani a juniorgárdát is. Ez azonban akkor sem lesz egyszerű, ha a létszám összejön. Az egyesület maga fizeti a termet, és bár a körülmények jók – az olimpiára készült egyik edzőpályát használják–, amelynek borsos ára van. A kétórás edzés 120 fontba kerül (mai árfolyamon számolva nagyjából 43 ezer forint). Könnyen legyinthetnénk, hogy az ottani fizetésekből ezt könnyebb kigazdálkodni, de nemcsak a munkabér magasabb, hanem a megélhetés is jóval drágább. Nem mindegy, hogy mostantól dupla annyi meccset játszanak, ami kétszer akkor terhet ró rájuk. Ráadásul sokan másfél-két órát utaznak a városon belül, vagy akár száz mérföldet valamelyik távolabbi településről. Fiatalokkal ez még nehezebb lesz. Mindenesetre Kondor a magyar hagyományokat akarja követni, azaz olyan utánpótlást nevelni, amelyből később valóban kerülnek játékosok a felnőttek közé. Persze már most is előfordulhat, hogy valaki mindkét korosztályban szerepet kap. Veretlenül nyerték meg a másodosztályt a felnőttekkel, és bár topbajnokságban már szervezettebb, képzettebb csapatok szerepelnek, nem lennénk meglepve, ha egy év múlva angol bajnok lenne a második vonalban győztes csapat. – A mezőny, amelyben szerepeltünk, nem volt túl erős. Otthon megye egy, talán gyenge NB II lenne. Az első osztály azért már jobb, de az is legfeljebb a hazai NB I/B végének felel meg. Itt még nem eléggé népszerű a sportág: legtöbbször, ha például iskolában szóba kerül, azt sem tudják, miről van szó. Igaz, az angol szövetség elkötelezett az előrelépésért. Minden klubnak együttműködést kell kötnie valamelyik iskolával, amelyikben aztán foglalkozásokat tartanak, és igyekeznek megismertetni a gyerekekkel a sportágat. Kondor szerint öt-tíz év múlva lehet komolyabb eredménye a munkának. Azt viszont talán hamarabb elérhetik, hogy az EHF-kupába jutó angol bajnok ne húsz-harmincgólos vereségekkel búcsúzzon Európától. Már most látszik némi előrelépés. Az egyik ismerőse, az angol szövetség munkatársa idén nem először hívta meg Kondort az U11-13-as korosztály – itthon nagyjából diákolimpiának megfelelő – „School Final”-jére. Évekkel ezelőtt jóval kevesebben léptek pályára, de ezúttal már huszonhat csapat, négyszáz gyerek gyűlt össze. A London Angels vezetője bíróként működött közre, és bizony többször is sárga és piros lapot kellett kiosztania, plusz kétperceket, mert a gyerekek véresen komolyan vették az összecsapásokat. Kondor úgy látja, pénz és lehetőség van a kézilabdára, már csak idő kérdése, hogy rákapjanak.