Mestere a tőrnek

Nemrég ünnepelte hatvanadik születésnapját, de ugyanúgy dolgozik benne a munkakedv, mint korábban bármikor. Kreiss Gáborral beszélgettünk, aki úgy véli, női tőrben is eljött az idő a fiatalításra, de nem szabad idő előtt lemondani  idősebbekről.

Jegesy András Július 5-én lett hatvanéves Kreiss „Jeti” Gábor, a magyar női tőrválogatott vezetőedzője. A tréner három kadet világbajnokot nevelt pályafutása során: Mohamed Aida és lánya, Kreiss Fanni aranyérme után tavaly Schmél Viktória is a földkerekség legjobbja lett korosztályában.

– Jobbak ma a körülmények a vívásban, mint amikor ön volt huszonéves? – Részben igen, részben nem. Egyrészt a technika fejlődésével folyamatosan javult a sportág színvonala is, jobbak a felszerelések, illetve korszerűbbek lettek a vívótermek is. Csak épp kevés gyerek edz bennük... Az én időmben még úgy volt, hogy a mester elment a tornaórára és kiválasztotta a gyerekeket, akik részt vehetnek az edzéseken. Ehhez képest ma nekünk kell vadászni az újoncokat, és örülhetünk ha bejön valaki, hogy vívni szeretne. – Ezzel együtt továbbra is nagyhatalomnak számítunk a sportágban. – Ez már talán nem is vívás, amit mi csinálunk, hanem varázslás. Jól érzékelteti az arányokat, hogy amíg a szintén élmezőnybe tartozó olaszoknál nyolcvanezer igazolt versenyző van, addig Magyarországon velem együtt körülbelül ezerötszáz. Az olasz kadet tőrranglistán körülbelül hatvanszor annyi gyerek van, mint a magyyaron. Ehhez képest a plovdivi junior vb-n másodikak lettünk az éremtáblázaton megelőzve az említett olaszokat és a szintén erős franciákat. – Inkább a fiúk értek el jó eredményt tőrben: a junior-vébén másodikak, az Eb-n harmadikak lettek, míg a lányok nem tudtak dobogóra állni. Emiatt is van, hogy a felnőttcsapatban nincs még csak harmincon aluli versenyző sem? – Mohamed Aida, Varga Gabriella és Knapek Edina összeszokott csapatot alkot, ha egymás mellé állítanánk őket a juniorokkal, kiderülne, hogy még jobbak náluk. Továbbra is eredménykényszerben vagyunk, nem kezdhetünk bele egy erőltetett fiatalításba, kockáztatva, hogy visszaesünk a világranglistán. A junior-világbajnokságra visszatérve; csalóka a kép. A későbbi győztes, Egyesült Államok csapatába elég korán szaladtunk bele, emiatt nem kerültünk a nyolcba. A kadet Európa-bajnokságon viszont ezüstérmet szereztek a lányok, (kiemelt képünkön, forrás: mob.hu – A szerk.) fölényesen verve az oroszokat és a franciákat is. – Kikre figyel különösen a fiatalok közül?

– A juniorok közül Gólya Fruzsinára, Szalai Szonjára és Lupkovics Dórára figyelek elsősorban. Az elmúlt időszakban inkább a korosztályos versenyekre koncentráltak, az elkövetkező évek egyik feladata, hogy beépüljenek a válogatottba. Szeretném, ha az év közbeni Világ Kupa versenyekre egy-egy fiatal is eljönne velünk, hogy beleerősödjenek a mezőnybe és tapasztalatot szerezzenek. Aztán ott van még a kadetben világbajnok, immár junior Schmél Viktória és a nandzsingi ifjúsági olimpián induló Pásztor Flóra is. Szeretném, hogy ha ők is bekapcsolódnának a felnőttcsapat munkájába, amikor eljön az ideje. – Ha már Pásztor Flórát is említette: mivel indítaná útnak Nandzsingba? – Flóra az a fajta versenyző, akinek különösebben nem kell mondani semmit, igazi energiabomba. Megvan benne a pozitív értelemben vett „gyilkos ösztön”, nem ismer elveszett asszót. Talán azzal indítanám útnak, hogy kezelje úgy ezt a versenyt, mint a többit, mindent csináljon úgy ahogy szokott: menjen ki a pástra és verje meg aki szembejön!