Jó kis bécsi szelet

Az U19-es fiúválogatott felnőtt csapatok ellen szerepelve ért el szép eredményeket Ausztriában. László Péter szerint három hét múlva kvalifikálhatja magát fiatal együttes a világbajnokságra; a szakvezető csalódott lenne, ha a garnitúra elbukna.

Nagy-Pál Tamás Bécsben járt az U19-es fiúválogatott, ahol főpróbát tartott a szeptember eleji világbajnoki selejtezők előtt. A nemzetközi megméretésen nem sikerült négy közé jutnia a gárdának, de László Péter, a csapat edzője elégedett volt a fiúk játékával. „Az első fordulóban svájci csapatot vertünk 3-1-re, majd a Ljubljanával küzdelmes meccsen értünk el gól nélküli döntetlent- kezdte beszámolóját a tréner. - Úgy érzem, jól játszottunk, mert felvettük a szlovénokkal a versenyt. A házigazdákat 8-1-re győztük le, ezután a továbbjutó helyre odaérő litván gárda ellenünk szenvedte el egyetlen vereségét. Egy cseh csapattól kikaptunk ugyan, de még így is volt esélyünk az elődöntőbe jutásra. Ám az utolsó körben a címvédő és későbbi tornagyőztes finnekkel találkoztunk és 3-0-ás vereséget szenvedtünk. Végül csak rosszabb gólkülönbségünk miatt nem léptünk a négy közé.” Hajszálon múlott tehát a továbbjutás, de László nem csak emiatt értékeli pozitívan ezt az eredményt: „Rangos ellenfelekkel találkoztunk, hiszen a svájci, a finn és a cseh floorball is nagyon erős. Ráadásul felnőtt tornán szerepeltünk tizenhat-tizennyolc éves játékosokkal. A srácok végig nagyon küzdöttek, amikor kellett keményen vagy éppen taktikusan játszottak. Sokfajta felállást gyakoroltunk és mindent meg tudtak valósítani, amit kértünk tőlük.” Ez volt a főpróba a madridi vb-selejtezők előtt, csupán egyetlen húzóember hiányzott a társulatból. „Három hét múlva már ő is ott lesz a csapatban. Még sehol nem kezdődött el az évad, ezért az volt a cél, hogy a srácok a nyári, kéthónapos szünet után végre ütőt ragadjanak és belelendüljenek a játékba. Ezen kívül az is fontos volt, hogy megismerjük egymást, gondolok itt például az emberelőnyös, illetve emberhátrányos sorokra. Kifaggattam a fiúkat és elmondták, hogy ezt a célját is elérte a viadal. Három napig össze voltunk zárva, úgyhogy a torna valódi csapatépítő tréning volt.” Ahogy azt ebben az amatőr sportágban megszokhattuk, a játékosok és a stáb is jelentős önköltséggel utazik a madridi viadalra, de emiatt senki nem mondta le a részvételt. „A gyerekek és a szülők is nagyon elszántak, szeretik annyira a floorballt, hogy minden akadályt leküzdjenek. Szerencsére senkiről nem kellett lemondanunk amiatt, mert nem tudta anyagi okok miatt vállalni az utazást.” A szeptemberi selejtezőkön két ötös csoportban küzdenek egymással a csapatok, mindkét kvintettből csak a győztes kvalifikálja magát a világversenyre. „Papíron gyengébb nálunk Ausztria és Hollandia. A fehéroroszok még soha nem voltak világeseményen, így nem tudjuk mire képesek. Ha az orosz hokiiskolát képviselik, akkor erősek lehetnek. Az olaszok esetében pedig kérdés, hányan érkezhetnek a bombaerős svájci bajnokságból.” Mindezek ellenére László bizakodó, szerinte jó eséllyel pályázik a gárda a csoportelsőségre. „Nagyon fiatal a csapatunk, hiszen a játékosok nagy része kilencvennyolcas születésű, vagyis még két év múlva is ott lehet a vébén. Talán öten, ha vannak, aki már tizennyolc évesek. Ennek ellenére nagyon képzettek, már mindenki a felnőtt bajnokságban játszik.  Ha keményen végigedzik ezt a három hetet, akkor még jobbak lehetnek, mint Bécsben és odaérhetünk az első helyre. Úgy érzem, csalódás lenne, ha nem jönne össze.”