Varsányi Zsuzsanna nemcsak a felnőtt és U19-es női válogatott kapitánya lett. Határozott elképzelései vannak arról, hogyan lehetne megújítani a teljes szakágat. Egyedül mindezt nem tudja véghez vinni, számít a szövetség, az egyesületek, a játékosok és a szülők támogatására is.
Nagy-Pál Tamás A sportág szerelmesei még élénken emlékezhetnek rá, hogy Huszti Péter nemrég viharos körülmények között távozott a felnőtt és U19-es női válogatott éléről. Akkoriban mindkét fél elmondta sérelmeit honlapunknak (ITT a kapitány, ITT a lányok nevében Hotz Evelin). A szövetség nemrég megtalálta az utódot Varsányi Zsuzsanna személyében, akinek a neve jól cseng a szakmai berkekben: a Phoenix Fireball vezetőedzője, és dolgozott már több válogatott mellett is. Vele beszélgettünk.
Varsányi Zsuzsanna– Ismét kapitányként üdvözölhetem. Miért döntött úgy, hogy újra megpályázza a posztot?– Először kétezer-négyben voltam a junior-válogatott edzője, aztán kétezer-héttől szintén mindkét válogatottat irányítottam. Az első felnőtt és utána az U19-es vébé is elég sikeres volt. De hozzám köthető és rajtam kívül álló okok miatt is váltani kellett. Most úgy gondoltam, hogy még egyszer megpróbálom. Remélem, sikerül szép eredményeket elérni és új életet lehelni a szakágba.
– Ami biztosan nem egyszerű, hiszen – lévén amatőr sportág – nem főállásban vállalta.– Pont emiatt gondolkoztam azon még az utolsó pillanatig is, hogy beadjam-e a pályázatot. Hiszen van polgári foglalkozásom, van már napi több órát elfoglaló hobbim – ez a Phoenix –, és most harmadik munkát vállaltam. Sok mindent mérlegre kellett tennem. Viszont úgy döntöttem: ha már jelentkezem, akkor tudásom legjavát kell nyújtanom. De könnyebben megy, ha a lányok, a szövetség és az egyesületek részéről is érzem a támogatást. Végül is nem a saját örömömért dolgozom, hanem közös célért, hogy a sportágunk elismerést és hírnevet szerezzen magának.
– Kíváncsi vagyok, hogyan! De a jövő előtt szenteljünk pár szót a közelmúltnak. Megbeszéli még a lányokkal a Huszti-ügyet?– Valamennyit biztosan beszélünk a dologról, de megpróbáljuk minél rövidebbre zárni. Bízom benne, van akkora elszántság a lányokban, hogy bizonyítsák: jó célért akartak kiállni. Úgy érzem, picit befeketítették őket. Remélem, sikerül minden sérelmet félretenni.
– Akkor ezt most mi is zárjuk le itt. Hogyan vág bele a munkába?– Februárig nem szeretnék az U19-es csapatra túl nagy súlyt helyezni, mert akkor lesz a felnőtt vb-selejtező. Persze van listám a korosztályos játékosokról, illetve a Phoenixszel folyamatosan indulunk az utánpótlás-bajnokságokban, így onnan is ismerem őket. Első körben kikérem a klubedzők véleményét, hogy kiről gondolják úgy: nemcsak a képességei, de a szorgalma, az elhivatottsága is megvan a válogatottsághoz. Aztán a listámról a benyomásaim alapján én is kiválasztok néhány játékost. Mindenki górcső alá kerül az edzéseken és a mérkőzéseken. Nagyon bízom abban, hogy számíthatok a kollégák véleményére, mert ők tudják, melyik lányban van meg a kellő alázat és motiváció.
– A vb-selejtezőig ezek szerint összetartáson sem találkozik a fiatalokkal?– Szeptemberben lesz a női válogatott alakuló edzőtábora, amikor az U19 válogatottnak is lesz két edzése. Vázolom az elkövetkezendő két év terveit, emiatt szülőket és edzőkollégákat is várunk Érdre. Ezek után mindig lesznek olyanok, akik már a felnőtt válogatottat erősítik. A vb-selejtező után a program az eredménytől függ, de már egyre nagyobb szerepet kaphatnak az U19-es lányok. Az biztos, hogy az iskolai szüneteket ki kell használnunk. Nyáron is lesznek edzőtáborok, illetve Brnóba és Prágába megyünk nemzetközi tornára. Emellett szeretném, ha a következő szezontól a válogatott elindulhatna az U17-es fiúbajnokságban, hogy folyamatosan játékban legyen. Komoly másfél év vár rájuk, amelynek egyetlen célja van: a kétezer-tizenhatos kanadai vébé.
– És ott? Visszajutás az A csoportba?– Muszáj. Addigra több olyan játékosunk lesz, aki már éppen elég ideje készült a felnőttekkel ahhoz, hogy hátára vehesse a csapatot. Ha sikerül, a következő vébén sem elégedhetünk meg a hetedik hellyel, hanem előrébb kell lépnünk.
– A szövetség közleményében az áll, hogy elsősorban nem is eredményességet, hanem a szakág megújítását várják öntől. Ez mit jelent pontosan?– Ahhoz egymagam kevés leszek. Nagyon sokat szeretnék tenni az ügy érdekében, de a szövetségnek is lépnie kell.
– Konkrét tervei is vannak már?– Igen. Például kötelezővé kéne tenni női utánpótlás-csapatok indítását. Ha kényszerítjük erre a klubokat, akkor kénytelenek lesznek iskolákat megkeresni, játékosokkal foglalkozni. Nagy hiba volt annak idején ezt a szabályt eltörölni. Amíg létezett, magas volt a foglalkoztatott lányok száma. Ezen kívül szeretném, ha a hoki mintájára több lehetőséget kaphatnának a fiúk között. Sok egyesületben egész csapatra nem elég nagy a keret, így akár még U17-ben is simán játszhatnának a lányok. Rengeteg ügyes játékos tűnik el azért, mert bizonyos korosztálytól egyszerűen nem tud hol floorballozni.
– Tényleg nagyon határozott célokkal vágott bele a munkába.– Szépen hangzik mindez, de csak az én elhivatottságom nagyon kevés. Arra is szükség van, hogy a szövetség, az egyesületek, a játékosok is mellettem álljanak. Sőt, a szülők támogatása is elengedhetetlen, hiszen amatőr sportág révén anyagi vonzata is van mind a felkészülésnek, mind a világbajnokságnak, egyáltalán: a sportolásnak.
