Eljutottak, de odajutnak?

A csapat és a szakmai stáb mindent megtett, hogy fiúválogatott ott lehessen a jövő tavaszi U19-es világbajnokságon, hiszen óriási fölénnyel nyerte a selejtezőtornát. Most már a magyar szövetség térfelén pattog a labda: hétmillió forintos tartozást kell rendezni október végéig, ellenkező esetben kizárják hazánkat a nemzetközi küzdelmekből.

Nagy-Pál Tamás Az U19-es fiúválogatott parádés teljesítménnyel kvalifikálta magát az április végi, svédországi világbajnokságra. Siklósi Evelin és László Péter csapata a fehéroroszokat 14-2-re, a hollandokat 19-2-re, az olaszokat 12-3-ra, míg az osztrákokat 6-1-re győzte le Madridban. Ennek ellenére nem lehet felhőtlen az öröm, hiszen könnyen elképzelhető, hogy a srácok rajtuk kívül álló okok miatt nem vehetnek részt a világeseményen. László Péterrel beszélgettünk. – Az eredményeket nézve játszi könnyedséggel nyerték a madridi tornát. Számított erre? – Az erőviszonyok alapján mi voltunk az esélyesek. Ugyanakkor majdnem minden csapatban akadtak olyanok, akik a svéd vagy a svájci bajnokságban játszanak, ők ismeretlenek voltak számunkra. Ennek ellenére az összes ellenfelünket sikerült nagy különbséggel legyőznünk. – És vívtak három történelmi meccset... – A fehéroroszok még sohasem szerepeltek világversenyen. Letámadással, magabiztos játékkal és a rutinunkban is bízva nyertünk. A hollandokkal sem találkozott még ez a korosztály. Sokat segített, hogy korábban láttuk őket, így hiába támadtak le, kihasználtuk a technikai, tudásbeli fölényünket, és tizenkilenc gólt ütöttünk. Ezen a mérkőzésen szinte minden helyzetünkből betaláltunk. Ekkor éreztem, hogy elkapták a fonalat a srácok. De ezt az olaszok is látták, akikkel szintén először találkoztunk, így nagyon óvatosak voltak velünk szemben. Türelmesen kellett feltörnünk a szoros védekezésüket. A srácok betartották az utasításokat, s a fegyelmezettségnek tucat gól lett az eredménye. – Az osztrákok elleni csoportdöntőn mi volt a siker receptje? – A mi fiaink jóval képzettebbek voltak. Ez annak is köszönhető, hogy magasabb színvonalú a bajnokságunk. Taktikát módosítottunk, amire a sógorok nem tudtak reagálni, így uraltuk a meccset. A védelmünk remekül működött, és mindkét kapusunk jó teljesítményt nyújtott. Összességében sokkal egységesebbek voltunk, ami annak is köszönhető, hogy csak négy csapatból válogattunk a keretbe játékosokat. Ráadásul a fiúkkal már három és fél éve együtt dolgozunk, hiszen U17-esként is tartottunk nekik edzéseket. Arról nem  beszélve, hogy végig nagyon akarták a sikert. – Ez volt a fiúk első hivatalos nemzetközi tornája. Könnyen megszokták a bajnoksághoz képest nyilván teljesen más légkört? – Az első mérkőzésen még lelket kellett önteni beléjük, hogy bízzanak magukban, hiszen ez mégiscsak vébé-selejtező volt, teljesen más környezetben és hangulatban. Nem is beszélve a tempóról. De tökéletes volt az a találkozó arra, hogy ráhangolódjanak a tornára és átlendüljenek a kezdeti dolgokon. A sorsolásunk is jó volt, mert az utolsó meccsre kellett kiélezni a csúcsformát és addigra már meg volt bennük a kellő magabiztosság. – Pedig azt gondolná az ember, hogy négy nap alatt négy meccs sokat kivesz az emberből. – Mi is ettől féltünk, de utólag azt kell, mondjam: csak jót tett, hogy nem estünk ki a ritmusból. – Ezek szerint Madrid turistalátványosságainak megnézésére nem maradt idő? – Még az is sikerült, mert egy nappal korábban érkeztünk. Nem is hagytuk ki a programból a Bernabeu stadion feltérképezését. – Mostantól nyilván csak a vb-felkészülés mikéntje jár a fejükben Siklósi Evelinnel? – Sajnos nem egészen. Bár a pályán kiharcoltuk a részvételt, egyelőre nem biztos, hogy ott lehetünk Helsingborgban. – Kitalálom: egyesek az érettségi miatt, mások az utazási és a szállásköltségek miatt nem tudják vállalni a részvételt... – Az érettségi két játékost érint, de jelen állás szerint ez nem okoz majd gondot. És nem is az utazási költségekről van szó. Sajnos az a helyzet, hogy ha a magyar szövetség nem fizet ki október végéig tartozását a nemzetközi szervezetnek, akkor kizárják hazánk csapatait a különféle sorozatokból. – Ezzel a tudattal játszották végig a selejtezőt a fiúk? – Annyit tudtak, hogy van a tartozás létezik, de azt nem, hogy milyen retorziók következhetnek. – Mekkora az elamaradás pontos összege? – Hétmillió forint. Egy tizenkét millió forintos éves költségvetéssel működő szövetség életében ez hatalmas összeg. – Miből halmozódott fel? – Kétezer-kilenc óta folyamatosan gyarapodott a hátralék. Valamennyi selejtezőre és világversenyre háromezer svájci frank a nevezési díj minden egyes korosztályban, továbbá az éves tagdíj is ezerötszáz frank. – Van remény a tartozás rendezésére? – Próbálunk minden szálat megmozgatni, leginkább a szponzorokban bízhatunk. Hátha ezt a cikket olvasva is felhív minket valaki, hogy segítségünkre lesz. – És ha mehetnek, milyen reményekkel utaznak majd Svédországba? – Amennyiben sikerül tető alá hoznunk novemberben a szlovákokkal tervezett felkészülési meccset, februárban pedig elutazhatunk Lengyelországba a négyes tornára, akkor megcélozhatjuk a négy közé jutást.

Siklósi Evelin szövetségi edző a hunfloorball.hu-n megjelent rövid levelében kérte arra Füzi Gábor elnököt, hogy tegyen lépéseket az ügy mielőbbi rendezése érdekében. „Tisztelt Elnök Úr! Mi teljesítettük, amit ígértünk. A játékosok és szüleik, a stáb és az egész floorball-társadalom nevében kérjük, tedd lehetővé, hogy részt vehessünk Helsingborgban a világbajnokságon.”