A sportág ezer arca

Nincs a világnak olyan szeglete, ahol a birkózás szót nem értenék, és ahol el kellene magyarázni, hogy milyen tevékenységet takar. A szőnyegen zajló versenybirkózás csak a jéghegy csúcsa. Ezt hivatott hirdetni a nemzetközi szövetség (korábban FILA) új neve, egyben szlogenje is: UWW, azaz United World Wrestling, vagyis egységes világbirkózás.

Szekeres István Csak a futásról, az ugrásról, a dobásról, az ütésről és az úszásról lehet elmondani ugyanazt, mint a birkózásról, hogy egyidős az emberiséggel, és folyamatosan jelen volt a történelmében. A mai, szőnyegen zajló versenybirkózás évezredes, a világ minden részén megtalálható, egyedi hagyományok végső, letisztult formája. Képtelenségnek tűnik a vállalkozás, hogy valaki összegyűjtse az egyes népek és földrajzi egységek valamennyi birkózómódját. Ahhoz ismerni kellene például a Csendes-óceáni szigetvilág és mondjuk Latin-Amerika népeinek vagy az összes afrikai törzsnek a hétköznapi életét, szokásait, szertartásait is. A sportág ismertsége és elterjedtsége ugyanis nem mérhető kizárólag azzal, hogy hány országban és milyen színvonalon űzik. Bár a 177 tagország és például az a tény, hogy kereken hatvan ország nyert már olimpiai, 66 pedig világbajnoki érmet, erről is sokat mond. A népi birkózások elterjedtségének egyik bizonysága a szambó. A neve alapján sokan távol-keleti küzdősportnak gondolják. Pedig a név orosz mozaikszó. Szamozascsita bez oruzsija = fegyver nélküli önvédelem. A múlt század 30-as éveiben előbb Moszkvában, majd az akkori Szovjetunió más városaiban is megkezdődött a húsznál több – csak a legismertebb (!) – népi birkózás kutatása. A gyakorlati tanulmányozásukra a Dinamo Moszkva és a Moszkvai Központi Testnevelési Egyetem közös, speciális szakosztályt hozott létre. A kutatók és a szakemberek azokból gyúrták össze az új sportág szabályait és mozgásanyagát. 1938. november 16-án a Szovjet Testnevelési és Sportbizottság határozatot hozott, és bejelentette a szambó megszületését. A szakág 1984-ben létrehozta a saját világszövetségét, azóta a birkózástól független versenyrendszert működtet.

„Erijn gurvan naadam”, azaz három férfias játék – ez a tartalma annak az eseménysorozatnak, amely a háromnapos mongol nemzeti ünnepet, a Nádamot kitölti. A megalapítását az egykori, nagy uralkodónak, Dzsingisz kánnak tulajdonítják. A hagyományos mongol „sasbirkózás”, lovaglás és íjászat szerepel a programban, de nem kirakatversenyen. Évente harmincötezer birkózó, negyvenezer lovas és mintegy kétezer íjász verseng azért, hogy eljusson a Nádam ünnepi rendezvényeire. A birkózók a fővárosban, Ulánbátorban, a Nemzeti Stadion gyepén vívják meg a küzdelmüket, a másik két sportág képviselői több helyszínen versenyeznek. A stadion minden évben zsúfolásig megtelik. Sőt, a huszonötezres létesítménybe több mint harmincezren préselődnek be, noha a versenyt a központi tévécsatorna az elejétől a végéig közvetíti. Kezdetben dicsőség és köztisztelet volt a győztes jutalma, ma a birkózásban fordulónként fizetnek a szereplőknek, akárcsak a teniszben. A győztes így amellett, hogy nemzeti hős lesz, tekintélyes anyagi javakhoz jut. A legnagyobb bajnok, Bat-Erdene Badmánjambú 1988-1999 között tizenegyszer a Nádam győztese, miáltal befolyásos és dúsgazdag lett.

A yağli güreş, azaz az olajbirkózás Törökország ősi nemzeti sportja. Az 1300-as évek óta Edirnében tartják a küzdelmeket. A versenyzők neve pehlivan (a jelentése: hős, bajnok). Állatbőrből készült nadrágot viselnek, és birkózás közben olívaolajjal locsolják magukat, hogy nehezebben lehessen fogást találni rajtuk. Az olajbirkózás nagy versenye nemcsak sportesemény, hanem fesztivál is, amely óriási tömegeket vonz. Valószínűleg kevesen gondolnák, de hagyományos népi birkózásokban Nyugat-Európa is rendkívül gazdag.

A svájci hegyvidékeken elterjedt schwingen ma is nagyon népszerű, a nagy fesztiválversenyei a nézők, köztük külföldi turisták ezreit vonzzák. A küzdő felek, a schwingerek egyik kezükkel combtőben az ellenfelük felgöngyölt nadrágját, a másikkal a derékszíját fogják, úgy igyekeznek nagy ívben eldobni, majd két vállra fektetni. Hasonlóan népszerű napjainkban is Dániában a glima nevű népi birkózás, Franciaországban a gouren, a breton küzdőmód, Spanyolországban a leone, avagy az oroszlánbirkózás vagy a Skóciában ősi sportnak számító skót birkózás.

Nagy-Britannia versenybirkózásáról mostanában keveset hallani. Mégsem mondhatjuk, hogy az Egyesült Királyságban ismeretlen lenne a sportág. Mert annak az úgynevezett hagyományos, népi változata, a backhold ma is népszerű. Európa más országaiban is gyakorolják (például Spanyolországban, Olaszországban), mégis leginkább Nagy-Britannia északi régióiban (Skócia, Cumberland és Westmoreland) maradt fent, mint népi játék és vetélkedés. A backhold a nyugat-európai birkózás egyik legjobban és legrégebben dokumentált stílusa. A megközelítőleg 250 oldalas Wrestliania 1824-ig visszamenőleg tartalmazza a küzdő felek nevét, a meccsek eredményét, a díjakat és azt is, hogy ki milyen technikával győzött. Élő hagyomány, mi több, az új idők szellemében nők is űzik. Az Egyesült Államokba európai betelepülők vitték el a versenybirkózást, ahol azonban a sportágnak már megvoltak a saját, hagyományos őstípusai is. Azokat örökítette tovább az úgynevezett folkstyle birkózás, amelyet például amerikai elnökök – Abraham Lincoln, Ulysses S. Grant, Theodore Roosevelt – is kedvtelve űztek. Amikor tavaly a sportág olimpiai létéért folyt a harc, annak az élére az amerikaiak, kormánybiztosként, Donald Rumsfeld volt védelmi minisztert állították. Egykor nemcsak birkózott a Princeton egyetemen, hanem egyenesen az egyetem birkózócsapatának a kapitánya volt. Az Államokban a birkózás a hatodik legnépszerűbb sportág a fiatalok körében, jellegzetes adat, hogy a két évvel ezelőtti középiskolás bajnokságnak 275 ezer indulója volt.

A sportág újabb „népi” formája, a strandbirkózás, mindenféle szervezés nélkül alakult ki, elsősorban az amerikai tengerparti strandokon, a beach-eken. Afféle örömsport, a gondtalan nyár szabadságának a virtuskodó kedvéből táplálkozik. Az egészen más körülmények között létező, afrikai homokbirkózás is része a beach wrestlingnek. Mert a fekete földrészen a különböző törzsek évszázadokon át nem is hallottak birkózószőnyegről. Nekik a küzdelem természetes színtere a homok volt. De az egyre rangosabb afrikai birkózósikerek egyértelmű tanúsága szerint azon a kontinensen is mindenki tudja, mit jelent a birkózás. A nemzetközi szövetség új neve, egyben szlogenje, az UWW, azaz United World Wrestling azt fejezi ki, hogy a világban fellelhető birkózások együttesen képviselik a sportágat. A régóta létező „tradicionális birkózás-bizottság” munkája új értelmet és új lendületet kap.