Remények menedékében

Egymillió forint gyűlt össze adományokból, ami még mindig csak hetede a szövetség tartozásának. Füzi Gábor elnök ennek ellenére optimista, ugyanis több részletfizetési koncepciót is kidolgoztak, hogy az U19-es fiúválogatott elindulhasson a göteborgi világbajnokságon.

Nagy-Pál Tamás Szeptemberben már foglalkoztunk (ITT és ITT) az U19-es fiúválogatottal, amely eljutott ugyan a világbajnokságra, de az indulás jogát még elveheti a nemzetközi szervezet (IFF), ha a magyar szövetség nem rendezi hétmillió forintos tartozását. Megkerestük hát Füzi Gábor elnököt, számoljon be nekünk, sikerült-e az október végi határidőig kiegyenlíteni a számlát:

„Sajnos, még nem. Pedig több fronton is harcoltunk. Nemrég rendkívüli közgyűlést tartottunk, amelyen megegyeztünk, hogy az idei költségeket mindenképp elutaljuk, valamint kidolgoztunk részletfizetési koncepciókat is, melynek első verzióját már el is küldtük az IFF-nek. Beszéltünk a főtitkárral, aki elmondta, hogy a november nyolcadikai elnökségi ülésen döntenek a kérelemről. Nagyon bízunk abban, hogy elfogadják. Ez arról szól, hogy kétezer-tizennyolcig fizetnénk vissza a tartozást, évente négyezer-ötszáz svájci frankot. Ezen felül minden támogatást, amit bárhonnan kapunk, azonnal elutalnánk, hogy azzal is csökkentsük a futamidőt.” A szövetség egyik harci frontja a közösségi oldalon futtatott kampányvideó volt, melyben támogatásra kérte a sportág szerelemeseit. „Ennek köszönhetően már több mint egymillió forint gyűlt össze. Rengetegen segítettek. Sportszerforgalmazó cég adta a nagyobb részét, míg magánszemélyektől háromszáz és ezer forint közötti összegek érkeztek. Húsz napig futtattuk a videót a közösségi oldalon, rengetegen megosztották, és sok lájkot is kapott. Az adományozók között voltak csapatvezetők, szülők és ismeretlenek is. A kampányt folytatni szeretnénk, hogy minél gyorsabban utalhassunk, amiből az IFF is látná az igyekezetet.” Néhány játékos is adományozott természetesen, de a nagy részük egyelőre még kivár, hiszen elképzelhető, hogy nekik kötelező lesz részt venniük a törlesztésben. „Akkor sem esünk kétségbe, ha a részletfizetési tervezetet elutasítják, hiszen van B és C tervünk is. Ezekben azonban már a kluboknak és a játékosoknak is közös teherviselést kéne vállalniuk, ahogy Szlovákiában is történt. Ezzel az egész floorball-társadalom hozzájárulna egyszeri befizetéssel a világbajnoki részvételhez. Persze, ismerjük a hazai viszonyokat és tudjuk, hogy már így is mindenki erőn felül teljesít. Bízunk benne, hogy az első tervünk sikerül.” Ezen kívül úgyis megpróbálnak pénzt gyűjteni, hogy valamit adnak is cserébe az adományozóknak. „Tizenkét floorballos lányról szeretnénk falinaptárt készíteni. Az árából befolyó összeget szintén a tartozás törlesztésére fordítanánk. Bízunk benne, hogy lesz rá kereset. Nem arról van szó persze, hogy fürdőruhás lányok lesznek rajta, hanem csinos hölgyek estélyi ruhában, szép sminkkel és hajjal mosolyognak igényes.”

Füzi mindemellett még mindig bízik abban, hogy akár a MOB-tól is segítséget kaphatnak. „Van rá esély, hogy növelik a nem olimpiai sportágak felzárkóztató támogatását, amiben szintén nagyon bízunk. Megérdemelné a floorball a több figyelmet. Ezt támasztja alá az is, hogy a tavalyi tanévhez képest nyolcvannal több jelentkezővel ötszázharminchétre nőtt a kispályás diákolimpián résztvevő csapatok száma, ez a második legmagasabb a labdarúgás után. Ráadásul már minden megyéből van résztvevő, ami jelentős siker. A nagy létszámmal azonban egyre nehezebb szervezni, és a költségek is nőttek, vagyis bár örülünk, újabb problémáink akadtak. Pedig, ha eltűnne végre ez az adósság, akkor belefoghatnánk az utánpótlás-programokba.” Az elnök szerint az egyik legnagyobb probléma az, hogy az IFF ugyanolyan következetességgel kéri számon a kis és a nagy szövetségeket, ami azért nonszensz, mert egyes országokban profi, míg például nálunk is amatőr sportágról beszélünk. „Decemberben lesz közgyűlés, ahol majd próbálunk hangot adni annak, hogy a kis szövetségeket nem kéne egy kalap alá venni a nagyokkal, például Svédországgal, ahol már többen űzik ezt a sportágat, mint a jégkorongot. Nekünk nincs több ezer eurós bevételünk. Hozzánk hasonlóan sokan küszködnek, és csak egyik napról a másikra élnek. Ez az, amit sajnos nem vesz észre az IFF. A főtitkár például megkérdezte tőlünk: ha ennyire nincs pénzünk, miért indulunk el minden világbajnokságon? De hát ellenkező esetben hogyan fejlődjünk? És melyik csapatot ne indítsuk? A felnőttet, ami a kirakat, ami a cél a fiataloknak? Vagy az utánpótlást, amely a jövő biztosítja? Ezt semmiképp nem szeretnénk, mert nem szolgálja a sportág érdekeit. Optimisták vagyunk, bízunk benne, hogy kezelni tudjuk a helyzetet, és hamarosan lesz megoldódás.”