Háromfrontos kisvárosi harc

Tapolcáról indult, Veszprémen át érkezett Orosházára a nyáron Szeitl László. Az alapokat a klubtárs, Németh László édesapjától tanulta meg. A beálló a junior-válogatottban is letette már a névjegyét.

UP-info Az orosházi klub honlapján a hét játékosa sorozat keretében rendszeresen bemutatnak egy-egy kézilabdázót. Legutóbb a húszéves juniorválogatott beálló, Szeitl László „került terítékre”. (Az eredeti cikket itt olvashatja, amit szerkesztett formában közlünk.) – Az általános iskolában ismerkedtem meg a kézilabdával – emlékszik vissza a kezdetekre. – Testnevelésórán figyeltek fel rám, ezt követően mentem el edzésre. Először nem tetszett, aztán mégis ott maradtam. Ma már nem bánom, az életem lett. Tapolcai gyerek vagyok, az alapokat csapattársam, Németh Laci apukájától kaptam, majd a serdülőbajnokságban és az NB II-es  ifjúsági együttesben játszottam. Ezt követően Veszprémbe kerültem, ahol végigjártam a ranglétrát, és nagyon sok hasznos tapasztalatot szereztem. Serdülő, ifjúsági és junior bajnoki címet gyűjtöttünk be, diákolimpiai elsőséget, és 2013-ban NB I/B-s bajnokságot is nyertünk. Sokat dolgoztunk együtt Kiss Szilárddal, hálás vagyok neki és Csoknyai Istvánnak is, akivel a korosztályos válogatottban most is folytatjuk a közös munkát.

Szeitl ugyanis a juniorválogatottal is menetel, legutóbb Bécsben szerepeltek felkészülési tornán (erről itt írtunk), edzője szerint jó teljesítményt nyújtott, a maximumot hozta ki magából. Ez is a célja: dolgozni, fejlődni, előrelépni. – A nyáron hívtak el orosházi próbajátékra. Megtetszett a klub és a város, így aláírtam a szerződést, amely három évre szól. Az eddigi tapasztalataim jók: komoly szakmai munka zajlik Vladan Jordovics vezetésével, ami legfőbb, hogy rengeteg az egyéni képzés. Aki fejlődni akar, az itt képes rá, kijavítjuk a hibákat. A város is szimpatikus, bár Veszprém után kicsit még szoknom kell a nyugodt, kisvárosi légkört. A csapatban kiváló a hangulat, sok időt töltünk együtt a pályán kívül is. Ahhoz viszont még nem szokott hozzá, hogy távol van családjától: a fejlődés érdekében 350 kilométerre ment el. Amikor teheti, hazautazik, bár ez főleg a meccsektől függ. Feladat ugyanis van bőven, három fronton kell helyt állnia az OFKSE gárdájának, a legfontosabb a hazai bajnokság. Ráadásul a Kodolányi főiskola hallgatója, gazdálkodás-menedzsment szakon tanul, és szabadidejében sem pihen. Úgy fogalmaz, nem tud egy helyben ülni. – A felsőház a cél, úgy vélem, képesek vagyunk ezt elérni, de nagyon sok munka kell hozzá. Most minden a terv szerint halad, azonban nem szabad az ellenfeleket lebecsülni. A nemzetközi színtéren is jól állunk: az EHF-kupa harmadik körében vagyunk, következnek a dánok, nagy meccs várható.