Magaslati kilátások

Alig három éve kosárlabdázik, többször is eltört a csuklója, mégis már a korosztályos válogatottakban szerepel a hamarosan 19 éves Peringer Balázs. Az Óbudai Kaszások centere eddig 210 centiméteres magasságának köszönhetően hívta fel magára a figyelmet, ám az adottsághoz megfelelő mentalitás is társul.

reb Viszonylag kevés olyan sportági példát említhetünk, hogy valaki mindössze két-három évi játék után már a korosztályos válogatottakban jut szóhoz. Fogalmazhatunk úgy, nem tipikus a 19. születésnapját márciusban ünneplő Peringer Balázs története, főleg akkor nem, ha figyelembe vesszük: rövid idő alatt háromszor is eltört a csuklója. Minden egy telefonhívással kezdődött. Az egyik, a Budapesti Honvédban kosarazó ismerőse kereste meg a már akkor is szép szál legényt, hogy nincs-e kedve játszani, mert híján vannak magas embernek. Peringer kapott az ötleten, így 2011 decemberétől látogatta az edzéseket. Csakhogy még a nyári szünet előtt – az iskolai kosarazás közben – kétszer is eltörte a csuklóját, így elment a kedve a labdától.

Idővel aztán rájött, annál többet jelent neki a sportág, semhogy befejezze, így öccsét követve – a család költözése miatt is – az Óbudai Kaszásoknál kötött ki. Azért 2012 telén pechére még egyszer eltört a csuklója, de akkor a jégen, és már fel sem vetődött benne, hogy ne térjen vissza a parkettre. Több mint másfél év alatt eljutott az U18-as válogatottságig: szerepelt a tavaly nyári B-divíziós Európa-bajnokságon nyolcadik helyen végzett együttesben. A magas centert azonban már az U20-asok szakvezetője, a felnőttválogatott másodedzője, Pór Péter is meghívta a keretbe, így lehetőséget kapott, hogy az idén nyáron Székesfehérvárott, a második vonal kontinensviadalán is lehetőséget kapjon. Tán nem meglepő, hogy arról faggatjuk Peringert: gondolta volna, hogy ilyen hamar ilyen messzire jut? – Á! Amikor elkezdtem, nem foglalkoztam a jövővel, csak játszottam. Igazából a kortársaim többségét komolyan sem vennék az edzők, mert tizenöt évesen már késő elkezdeni ezt a játékot. A magasságom viszont segített nekem. Igazából 2014-ben a juniorbajnokság döntőjében hittem el, hogy vihetem valamire. Nagy fegyvertény volt, hogy egyáltalán bejutottunk, az meg pláne, hogy az ötödikek lettünk. Pedig a legelején még ügyetlen voltam, ziccert sem tudtam dobni, de aztán az edzéseknek hála, sokat fejlődtem. A jelenleg 210 centiméter magas játékos hozzáteszi, bőven van miben javulnia. Amikor az erősségéről kérdezzük, elsősorban a felfogását emeli ki: ha már ilyen magassággal született, megfelelő edzésmunkával és tudatossággal igyekszik élni a lehetőséggel. Mindenben egyetért vele edzője, Kertész István, aki korábban két ciklusban is az ifjúsági válogatott szövetségi edzője volt. – Eltökélt játékos, aki a megbeszéltnél korábban érkezik az edzésre, és utána is becsületesen nyújt, pedig azt a legtöbben szeretik ellógni. Látszik, hogy komolyan tervei vannak a kosárlabdát illetően. Tehetséges, atletikus, annyira laza az izomzata, hogy képes lemenni angol spárgába. Ugyanakkor azt sem tagadhatjuk le, hogy képzetlen. Lassú is még, néha még a szerelésekben is lemarad, ráadásul a magasságához képest keveset blokkol. Rengeteg játéklehetőséget adok neki az NB I B-ben és az U21-es csapatban, ugyanakkor óvatosnak kell lennem, mert ha az ellenfél kiszúrja, hogy kevésbé védekezik jól, rá játszik. Kertész nem örül annak, hogy Peringer abbahagyta a Budapesti Gazdasági Főiskolán elkezdett turizmus-vendéglátás szakot, hiszen muszáj felkészülni a civil életre is. A kosarasnak azonban az első félév alapján nem tetszett annyira a suli, ettől függetlenül mindenképpen folytatni akarja tanulmányait. Hogy hol, az egyelőre kérdés, hiszen a későbbiekben szívesen szerepelne valamelyik vidéki NB I-es csapatban. Addig is, mester és tanítvány véleménye összecseng: jó helyen van a Kaszások között, hiszen napról napra fejlődik. Nőni ellenben talán már nem fog, mert valljuk be, a magasság, ami a pályán előny, a mindennapi életben nem mindig az… – Az egész világot nem rám tervezték. Már előre lehúzom a fejem minden ajtóban, minden járművön, hogy ne verjem be. Ha leülök, alig fér el a lábam, a repülő is kényelmetlen, a cipő vagy a nadrág vásárlásáról nem is beszélve. Az utcán sokan megnéznek, és komolyan, már az a furcsa, ha nem tesznek valamilyen megjegyzést. Ettől függetlenül imádom, hogy ekkora vagyok. Van kiállásom, megjelenésem, felnéznek rám az emberek. Talán néha nem csak szó szerint.