Szélről ne!

A 18 éves Bozsó Nóra Leila egész évben kézilabdázik: ősztől nyár elejéig a Kispesti NKK játékosa, onnantól pedig a strand és a sportág homokra termett változata tölti ki mindennapjait. Imádja, hogy utóbbiban gyakorlatilag nincs széljáték.

reb Nem unja meg a labdát, aktívan szeret pihenni. Márpedig a 18 esztendős Bozsó Nóra Leilának van alkalma találkozni a bűvös játékszerrel: az őszi-tavaszi szezonban az NB I/B-s Kispesti NKK kapuját őrzi, már a felnőttek között is, míg amikor vége a teremkézilabdás idénynek, szinte rögtön kezdődik a strandos változat. Utóbbiban kiemelkedően eredményes: 2014-ben harmadszor nyert Európa-bajnokságot az U18-as együttessel, nem csoda, ha a már az új évben tartott szavazáson a szövetség megválasztotta a legjobb leány ifjúsági strandkézilabdázónak. Ha rajta és a csapaton múlik, tovább bővítheti a díjak és elismerések sorát, hiszen a negyedik kontinenselsőség a cél.

– Fejlődő sportág, amely gyorsan szerez híveket, hiszen nagyon szórakoztató és látványos – sorolja kérdésünkre a strandkézilabda erényeit Leila. – A teremben ritkán vagy sosem látott elemeket mutatnak be a játékosok, ráadásul a többségnek talán az is vonzó, hogy dekoratív lányok játsszák. A meccs is csak kétszer tíz percig tart, így bárki, aki leugrik csobbanni a strandra, könnyedén megnézheti, ráadásul közelről. Szól a zene, jó a hangulat, sokkal közvetlenebb az egész, mint a hagyományos változatban, és persze mindenki ismeri egymást. Leilának kapusként sokat számít, hogy a teremben megszokott félköríves hatosvonal helyett a strandon egyenes a mezsgye, és ez kapóra jön neki, mert nem szeret szélről védeni. Több szempont miatt is úgy érzi, teremből a strandra sokkal könnyebben áll át, mint fordítva. Előbbihez elég egy edzés is, de ahhoz, hogy hogy újra otthon érezze magát a hagyományos szakágban, legtöbbször egy hónap szükséges. A két műfajban jelenleg „közös" az is, hogy a Kispestben Győri Ágnes mögött véd, aki egyúttal a felnőtt strandkézilabda-válogatott hálóőre. A 18 esztendős kapus örül neki, hogy itt is, ott is sokat tanulhat a rutinos poszttárstól. Leila nagyjából tíz éve kezdett kézilabdázni, és körülbelül hat éve lépett először pályára a homokon. Szíve szerint még sokáig nem választana a két változat között, mert mindegyiket élvezi. S hogy emiatt szinte egész évben keményen edz? „Sebaj, valamit valamiért”.

A díjazott külön kiemeli, hogy sokat köszönhet csapatainak és  az edzőinek: a strandon Gróz Jánosnak és Gróz-Rovnyai Mariann-nak, míg a teremben a strandos verziót engedő és támogató Béke Nagy Bertalannak.