Szerelmesek a száguldásba

Nagyon szeretnek egymás elleni versenyezni, és ellesni a trükköket. Édesanyjuk félti őket, így a helyszínen csak a családfő szurkol, de szerencsére még nem sérültek meg. A Válint testvérek nyolc- és tízévesek, de már rutinos gokartvesenyzőnek számítanak.

nlcafe.hu Már sok-sok hazaii és nemzetközi megméretésen is vertek részt a Válint fiúk (címlapfotó: nlcafe.hu). Míg más gyerekek kisautókkal játszanak, addig ők kisautókat, gokartokat vezetnek. A szobájukban a polc csak úgy roskadozik a serlegek alatt, a falakon oklevelek hosszú sora díszeleg. A fiúk édesapja, Tibor, hatalmas autósportrajongó, ő volt az, aki szorgalmazta, hogy a srácok beüljenek a volán mögé. Amikor kiderült, hogy ráadásul tehetségesek is, a család mindent egy lapra tett fel: eldöntötték, komolyan veszik a sportot, és kis pilótákat nevelnek a fiúkból.

„Már évek óta versenyzünk a tesómmal a Hargitai Racing Klubban – mondja Bence. – Ha az edzésen Balázs nyer, egy napig dúlok-fúlok, hogy történhetett meg, hiszen én vagyok az idősebb, és régebben vezetek. Utána azon szoktam morfondírozni, hogyan előzhetném meg Balázst.” „Én legtöbbször harmadik–negyedik helyen végzek, de egyszer leszek olyan gyors, mint a tesóm – veszi át a szót Balázs. – Nagyon szeretünk a szabadedzéseken egymás ellen versenyezni, mert így tudunk gyakorolni, fejleszteni a technikánkat, és trükköket is elleshetünk egymástól. A gokartozásban a gyorsaságot szeretjük a legjobban!” Nem úgy, mint az édesanyjuk, Bea, akit lelkileg felzaklat, hogy a pici fiai szabad szemmel alig láthatóan róják a köröket a pályán, hiszen két, még mindig babaarcú kisgyerekről van szó, akik 110 kilométeres sebességgel repesztenek. Így, ha csak teheti, otthonról drukkol nekik, a kíséret az édesapjuk feladata. „Persze nagyon féltem őket, de eszemben sincs tenni ellene, mert a fiaim szinte szerelmesek a gokartba – mondja. – Ha tiltanám őket, nem teljesedhetnének ki, és nekem az a célom, hogy a gyerekeim boldogok legyenek. Az, hogy egymás ellen is versenyeznek, nem a legszerencsésebb. Viszont a férjemmel sokat teszünk azért, hogy ehhez egészséges legyen a rivalizálás. A küzdelem nem vérre megy, sőt! Ráadásul mindketten nagyon jók, Bence mindig csak picit gyorsabb, mint Balázs. Gyakran hangsúlyozzuk: önmagukhoz, és ne egymáshoz képest akarjanak fejlődni. Biztatjuk őket, hogy az életben és a pályán is segítsék egymást.”

„Persze a fiúk életében az iskola az első, ám a hétvégéik az edzésekről és a versenyekről szólnak. Ez kitartásra neveli őket és arra, hogy megtanuljanak küzdeni – teszi hozzá a fiúk édesapja, Tibor. – Ha felnőnek, ez csak előnyt jelenthet, akkor is, ha végül nem lesznek autóversenyzők. Remek eredményeikkel máris valóra váltották az én gyerekkori álmomat, és abban bízom, később ők is örömmel tekintenek majd vissza a versenyautós éveikre.” A fiúk roppant büszkék arra, amit eddig elértek. Bence lelkesen meséli, hogy kategóriájában nemrégiben megnyerte a magyar bajnokságot, az Európa Kupán pedig harmadik lett. „Fogalmam sincs, melyik serlegemet imádom a legjobban, de szerintem mindet! Mindegyikről eszembe jut valami szép élmény, na és persze a testvérem is” – mosolyog Balázsra. Szerencsére a fiúk eddig nem szenvedtek balesetet, ám nagyon óvatosak, mert tudják, ez a sebesség nem játék. „Nekem biztonságot ad, hogy a tesóm is a pályán van, és apa is figyel a lelátóról. Így nem eshet bajunk, izgalom van bennem, de sohasem félek” – magyarázza Balázs.