A keleti sarokban

Csak olyan edzőket alkalmaznak, akik szívvel-lélekkel dolgoznak, foglalkoznak óvodásokkal és problémás gyerekekkel is, a tagdíjat tavaly eltörölték: ismerjék meg a DVSC Ökölvívó Kft-t.

Nagy-Pál Tamás Szabó Sándor fiatalon tehetséges amatőr bokszoló volt, vasutas bajnoki címig vitte. Ám korán visszavonult, és vállalkozást alapított. Amikor cégét sikerre vitte, úgy döntött: visszaadja szeretett sportágának, amit hajdanán kapott tőle. Eleinte nehéz sorsú bokszolókat támogatott, majd 1998-ban átvette a DVSC szakosztályát (címlapfotó: dvscboxing.hu), melyet újjáépített. Olyannyira, hogy a hajdúsági bokszrészleg 2002-ben már az ötödik, három évvel később pedig eredményei alapján első lett az országos egyesületi rangsorban. Ahogyan 2012-ben és 2014-ben is.

„Nagyon régi, ütött-kopott termet vett át, rossz felszereléssel – emlékezett vissza a kezdetekre Szabó Ildikó klubvezető.  - Addig lobbizott, amíg a várostól kapott egy termet, amiben van már versenyringünk és több kisebb gyakorló szorítónk is. Mindenünk megvan. Ezen kívül továbbra is menedzseli a felnőtteket: próbál nekik anyagi segítséget is nyújtani, hogy minél tovább bokszoljanak. Ez remek motiváció a fiataloknak, hiszen látják: az elnök is honorálja őket, ha elég szorgalmasak és eredményt is érnek el.” Ez, úgy látszik, használ is. Komor László bronzérmet nyert az ifi vébén, az ifjúsági olimpián pedig ötödik lett. Bernáth László a serdülő Eb-n ért el ötödik helyezést. Az országos bajnokságokon pedig egyenesen taroltak. A lányok a serdülőn és az ifin egy-egy, míg a junioron két aranyat nyertek. A fiúk az ifik között három bajnoki címet ünnepelhettek, a juniorok két ezüstöt és egy bronzot, míg a serdülők egy aranyat és két bronzot vittek haza. A női szakág is nagy súlyt kap a szakosztályban, melynek egyik emblémája a tavalyi felnőtt Eb-n bronzérmes Nagy Tímea. „Jó esélye van az olimpiai kvalifikációra is. Nagy motiváció a fiatalabbaknak, közöttük már most látunk olyanokat, akik a nyomába érhetnek.” A sportolókkal két edző foglalkozik, ami kimondottan kevés, hiszen csak utánpótláskorúak közül járnak nagyjából negyvenen hozzájuk. „Még nem találtuk meg rajtuk kívül azt, aki megfelel a kritériumainknak. Olyat nem szeretnék, aki csak a pénzért, és nem szívvel-lélekkel, a sportág iránti alázattal dolgozik.” Az egyik tréner Zöld Ferenc, aki remek kapcsolatot ápol a gyerekekkel,  könnyen alkalmazkodik az új irányvonalakhoz. Silánki László pedig Hajdúhadházon, a fiókcsapatban dolgozik. „Vettünk ott is termet, minden körülmény adott a munkához. Akár harminc-negyven gyerek is jár edzésre, mert nincs más kitörési lehetőség a faluban. Debrecenben nehezebb a helyzetünk, mert azért a foci és a kézilabda nagyobb vonzóerő. Járunk az általános iskolákba, tartunk bemutatókat, illetve az úgynevezett pofonpartikon figyeljük a srácokat. Persze használjuk már a közösségi médiát is a toborzásra.”

Nagy csábító erő lehet, hogy tavaly eltörölték a tagsági díjat az utánpótláskorú gyerekek számára. „Azért döntöttünk így, mert sokszor éreztük korábban, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok azért nem jönnek edzésre, mert nincs a szülőknek pénze rá. Most már nem kell ezen aggódniuk.” Szabó megjegyezte: már az is egyre gyakrabban előfordul, hogy óvodás gyerekeket visznek le hozzájuk, akiket szintén nem szoktak elküldeni. „Játékos feladatokat csinálunk velük, persze még ütések nélkül. Addig is magukba szívják az edzőterem szagát. Szeretnek ide járni, felnéznek a nagyokra. Persze, róluk még nem lehet megállapítani, hogy milyen bokszolók lehetnek. Van, hogy problémás gyerekeket hoznak le, hogy megneveljük őket. Szerintem működik: a szülők csak álmélkodnak, hogy ez edző szavait issza csemetéjük és minden utasítását gond nélkül teljesíti. De mindig lekötjük nekik: a termen kívül nem keveredhetnek verekedésbe, mert azzal megsértik a bokszolók világát és nem járhatnak hozzánk többet.” A klubvezető végül hozzátette: amellett, hogy továbbra is szállítani szeretnék a minél jobb eredményeket, terveik között szerepel, hogy újabb fiókcsapatot alapítanak vidéken. „Ezen kívül nagyobb termeket szeretnénk és persze minél több gyereket. Ebben az is óriási segítség lenne, ha valamelyik versenyzőnk kijutna a riói olimpiára.”