Először akkor figyeltek fel rá, amikor borosüvegbe való parafadugóval focizott. Aztán Gheorge Hagi szúrta ki magának, majd a Puskás Akadémiára került, ahol azonban három évig nem léphetett pályára. A 17 éves Magyari Szilárd kalandos pályafutást tudhat maga mögött.
Nagy-Pál Tamás Az erdélyi születésű, de már magyar állampolgársággal is rendelkező Magyari Szilárd bekezdett tavasszal: a Puskás Akadémia U17-es csapatában egy, míg az U18-ban három gólt szerzett. A 17 éves játékos elmesélte nekünk, hogy a gyengébb tavalyi éve után mitől kapta el a fonalat 2015-ben.
Magyari Szilárd3– Egész ősszel két gólt lőttél, idén már a duplájánál tartasz. Mitől táltosodtál meg?
– A nyári felkészülés nem sikerült annyira jól. Ráadásul előtte kihagytam három évet, szeptemberben játszhattam ismét bajnoki mérkőzést. Beteg is voltam, így csak az ősz végefelé lendültem játékba. Aztán a téli felkészülés elég jól sikerült, és egyre nagyobb lett az önbizalmam.
– Nem három hónap kihagyást akartál mondani?
– Nem, évet. A FIFA szabályzata szerint tizenkét és tizenhat éves kor között nem lehet külföldre igazolni, én viszont tizenhárom voltam, amikor Felcsútra kerültem Romániából.
– Vagyis gyakorlatilag három éven keresztül el voltál tiltva a futballtól?
– Nem teljesen. Folyamatosan edzhettem a csapattal, csak bajnoki mérkőzéseken nem szerepelhettem.
– És hogyan sikerült átvészelni ezt az időszakot?
– Reménykedéssel. Eleinte úgy volt, hogy ha megkapom a magyar állampolgárságot, akkor ismét játszhatok. Mindig abban bíztam: már csak pár hónapot kell kibírnom. Aztán mégsem jött meg az engedély.
– Nem vetette nagyon vissza a fejlődésedet?
– Rengeteget edzettem. Nemcsak a csapattal, hanem egyénileg is. Sokat fejlődtem így is, de persze a meccsek hiányoztak.
– De ha már elkaptad a fonalat: meddig szeretnél eljutni?
– Az U18-ban és az U17-ben is játszom, a kettőben összesen húsz gólig.
– És a csapattal mik a célok?
– Az idősebbekkel a bajnoki cím, hiszen akkor indulhatnánk az ifjúsági Bajnokok Ligájában. A fiatalabbakkal pedig a Puskás-Suzuki Kupán szeretnénk minél jobban szerepelni.
– Az a hír igaz, hogy parafadugóknak köszönheted a pályafutásodat?
– Részben. Farkaslakán éltem, ahol Jakab Zoltán edző – jelenleg a román futsal-válogatott szövetségi kapitánya – nagyon jóban volt édesapámmal. Sokat volt nálunk és én mindig fociztam, ha nem a labdával, akkor parafadugóval. Aztán mondta, hogy menjek el edzésre. Székelyudvarhelyen kezdtem el játszani. Később jártam Győrben próbajátékon, de a szüleim még egy évet várni szerettek volna, mielőtt átigazolok. Közben tornán vettünk részt, ahol Gheorghe Hagi felfigyelt fel rám. Próbajátékra hívott a Hagi Academiára, ahol megfeleltem.
– Milyen poszton?
– Akkor hallotta már a történetet. Az iskolában tanultam előtte románul, de csak írni és olvasni tudtam. Amikor az edző kérdezte, hogy melyik poszton szeretek játszani, védőt mondtam, holott csatár vagyok, mert összekevertem a szavakat. Betett oda, és nem volt az igazi. Mondtam apunak, hogy valami nem stimmel. Ő szólt végül az edzőnek, hogy támadó vagyok. Miután a szélre kerültem, már jól ment a játék.
– Most már két ország akadémiáját is elég jól ismered. Milyen fontos különbségeket tapasztaltál?
– A körülményeket nézve a Puskás jóval színvonalasabb, bár a Hagi még csak akkoriban épült. Csak műfüvön tudtunk edzeni, aminek akkortájt még örültem, hiszen Székelyudvarhelyen az sem volt. Ha a srácokat hasonlítom össze, akkor azt mondhatom, hogy a románoknak jobb a mentalitásuk, a magyarok technikailag képzettebbek.
– Rád melyik a jellemző?
– Nálunk, Erdélyben is a román mentalitás volt a jellemző, amit most próbálok itt is meghonosítani, mert szerintem rengeteget számít. De technikailag sem vagyok gyenge.
– Mit tartasz még erényednek?
– Jó a rugótechnikám. Nem tartozom a leggyorsabb játékosok közé, viszont nem nagyon tudnak ellökni, megtartom a labdákat. Ezen kívül mindkét lábamat jól használom.
– Miben javulnál?
– A fejjátékomon, a passzaimon kéne javítani, és szeretnék dinamikusabbá válni, hogy külföldre, a holland vagy az olasz élvonalba kerülhessek. És egyszer a felnőtt magyar válogatottban is szeretnék játszani.