Messze még az elit

Bár győzelmet nem szereztek az U18-as jégkorong-válogatott tagjai, mégis élvezték a meccseket az erősebb ellenfelek ellen a debreceni divízió I/A-s világbajnokságon. A szakvezetés egyetért: sokat kell még fejlődni, hogy a magyar hoki utolérje a világelitet.

Pusztai Viola Bár pont, illetve győzelem nélkül esett ki a divízó I/A-ból a magyar U18-as jégkorong-válogatott, a fiúk élvezték, hogy magas színvonalon hokizhattak. Persze, a búcsú miatt keseregtek, de úgy érzik, rengeteget tanulhattak az erős ellenfelekkel játszott meccseken. A csapat kapusa, Bors Gergely a franciák elleni utolsó találkozó után még nem tudta megmondani pontosan, miben fejlődött, de úgy érezte, meccsről meccsre jobban teljesített, és ez igaz a csapatra is. A csatár Szita Donát arról beszélt, hogy a vereségek ellenére is élvezte, amikor jégen lehetett. Tulajdonképpen már az is szenzáció, hogy a magyar válogatott ebben a divízióban szerepelt, az ugyanis már a világelit előszobája. (Az A csoportban csak tíz csapat szerepel, a további hat a divízió I/A-ban – A szerk.)

Az erőviszonyokat tekintve, persze lehet azt mondani: ez a realitás, de a szakvezetés még véletlenül sem akart azzal nekivágni a világbajnokságnak, hogy „csak ne essünk ki”. − Másképp is alakulhatott volna – mondja Mayer Péter, a válogatott edzője. – Ha a kazahok ellen nincs az a háromperces rövidzárlatunk, és behúzzuk a meccset, akkor zeneszóval ők esnek ki, mi meg örülhetünk. De a hokiban nincs ha… Azon a meccsen valóban lett volna esély a győzelemre, miután az utolsó harmad előtt még 4-3-ra vezetett a csapat. A szakvezetés is úgy látja, hogy a kazahok ellen jó teljesítményt nyújtottak a fiatalok, de igazán kiegyenlített csatát a norvégokkal vívtak. Hiába a 4-1-es vereség, azon a mérkőzésen partner tudott lenni Glen Williamson legénysége.

A magyar válogatott eredményei a debreceni U18-as divízió I/A-s világbajnokságon: Magyarország−Dánia 1-9, Magyarország−Kazahsztán 5-6, Magyarország−Fehéroroszország 2-7, Magyarország−Norvégia 1-4, Magyarország−Franciaország 2-5

A többiek ellen viszont kijöttek azok a különbségek, amelyeket a kevesebb éles meccs okoz: − Ők kiegyensúlyozott bajnokságokban, állandóan erős ellenfelekkel találkoznak, ami nekünk hiányzik. Bár a mi játékosaink is megmérettetnek a nemzetközi porondon (például az osztrák bajnokságban, illetve külföldi csapatokban – A szerk.), nem játszanak harminc éles meccset, legfeljebb tizet-huszat. Ez jelenti a legnagyobb különbséget, hiszen úgy tanulhatnák meg, hogyan lehet nyomás alatt, végig koncentráltan hokizni. A kiesés ellenére olyan pozitívumokról lehet beszélni, hogy a fiatalok magas színvonalú tétmérkőzéseken méretették meg magukat, és a szakvezetés láthatta, hol tart a magyar utánpótlás a nemzetközi elithez képes: − Az emberelőnyök kihasználásában, illetve a hátrányok kivédekezésében, továbbá a lövésblokkolásban és az állandó összpontosításban még van mit javítani. A korcsolyázáson és az alapképességek finomításán szintén dolgoznia kell az egész magyar hokinak a top országok eléréséhez. Bár ezzel eddig is tisztában voltunk. Jövőre a cél adott: visszajutni a divízió I/A-ba. Viszont korántsem lesz egyszerű. Egy csoporttal lejjebb ugyanis olyan jégkorong-hatalmak találhatók, mint Ukrajna, Olaszország vagy Szlovénia, amelyek komoly játékerőt képviselnek.

A magyar válogatott legponterősebb játékosa fehérvári csatár, Szita Donát lett, aki három gólt és egy gólpasszt jegyzett a világbajnokságon. Ugyancsak négy pontot gyűjtött a Linz légiósa, Gáspár Máté és a MAC védője, Stipsicz Bence, ők egyaránt egy góllal és három gólpasszal zártak.