Torghelle Sándort a barátai tizennégy évesen majdnem rossz útra térítették, de ellenállt a csábításnak. Kanta József máig nem felejti, amikor a Nike-kupán győztes gólt rúgott a Real Madrid korosztályos csapata ellen. Az MTK két játékosa gyereklabdarúgókat látott el tanácsokkal.
Nagy-Pál Tamás Léteznek-e még a mai magyar futballban példaképek vagy már minden gyerek csak Cristiano Ronaldót és Lionel Messit csodálja? A jelek szerint léteznek. Legalábbis erre enged következtetni az, ami a Vasas Sportcentrumában, a Foci a barátságért-program sajtótájékoztatón történt.
A Foci a barátságért program harmadik kiírásában 24 ország csapata vesz részt. Tőlünk ezúttal, U14-es bajnokként az MTK utazhat az eseményre. A berlini hétvégén a gyerekek fórumon, illetve utcai focitornán vesznek részt, és élőben nézhetik meg az európai klubfutball csúcseseményét, a Bajnokok Ligája döntőjét. A program világnagykövete a németek legendás játékosa, Franz Beckenbauer, míg hazánkban Dzsudzsák Balázs tölti be ezt a tisztet.
A szervezők azzal kedveskedtek a programban tavaly, illetve idén résztvevő Vasas Kubala Akadémia, illetve MTK fiataljainak, hogy meghívták Kanta Józsefet és Torghelle Sándort is, akitől bármit megkérdezhettek. A palánták éltek is a lehetőséggel, legalább húsz percen keresztül faggatták a kék-fehér klub játékosait, akik maguk is meglepődtek, hogy mennyi kérdést kaptak.
Forrás: vkla.hu
A 14-15 évesek Torghelle Sándortól megtudhatták, hogy a futball nemcsak a pályán, hanem azon kívül is rengeteget adott neki. Olyan emberekkel ismerkedhetett meg, akikkel egyébként nem tudott volna, például a mellette álló Kantával, aki szerinte az egész MTK fazonszabásza. Belekóstolhatott a német futball csodálatos légkörébe a teltházas stadionokkal, illetve Kaiserslauternben két gólt rúghatott nemzeti mezben a német válogatottnak, ami kapukat nyitott meg a pályafutásában.
„Legyetek elhivatottak, tiszteljétek az ellenfeleteket, de akarjátok őket legyőzni, hiszen attól lesztek sikeresek. Engem pont a ti korotokban akartak a barátok rossz útra téríteni, de olyankor erősnek kell lenni,és ellenállni a csábításnak” – mondta az ország Sanyija.
Kanta először felidézte gyerekkori emlékeit: „Akkoriban még a Sándor Károly Akadémia volt az egyetlen ilyen műhely, nagy dolognak számított, hogy a részesei lehettünk. A bentlakásos képzés teljesen megváltoztatta az életünket. Nem kellett utaznunk az iskolába, csak a futballra koncentrálni. Így a korosztály többi képviselőjénél sokkal több lehetőségünk volt a fejlődésre. Remek példa, hogy akkor gyakoroltam a szabadrúgásokat, amikor csak akartam, így fordulhatott elő, hogy az MTK-ban már húsz évesen én végezhettem el a pontrúgásokat. És azt is az akadémiának köszönhettem, hogy azonnal megálltam a helyem az NB I-ben, és nagyon fiatalon bajnoki címet ünnepelhettem.”
Az egyik legérdekesebb kérdés azt firtatta: mi volt a legnagyobb nehézség, amivel Kantának meg kellett küzdenie a pályafutása során? „Megsérültem, amikor éppen remek periódusban voltam, ráadásul sokáig tartott a felépülésem. De az benne van a futballban, el kell fogadni. Rengeteg lesz a nehézségetek, elég, ha csak a hatalmas konkurenciára gondolok. Mindig van valaki, aki a helyetekbe szeretne lépni. Olyankor jobban kell akarni a másiknál, illetve egymást is motiválhatjátok.”
A gyerekek amellett természetesen a legszebb emlékeire is kíváncsiak voltak. „Amikor eljutottunk a Nike-kupa európai döntőjére, egy csoportba kerültünk a Real Madriddal. Életem legnagyobb góljával nyertünk 1-0-ra. Máig tisztán emlékszem rá, ráadásul akkora motivációt adott, hogy még mindig hat. Kívánom, hogy hasonló élményekben legyen részetek.”
A gyerekek, amikor épp nem kérdeztek, szájtátva hallgatták a válaszokat, és látszott, hogy a tanácsok kinek-kinek bekerültek a tervei közé.
