Medvepuszira emlékdíj

Sérülésekkel indult, de sikeresen zárult a 20 éves Váradi Benedek szezonja Szombathelyen. A kosaras családban nevelkedő irányító-hátvéd jelenlegi csapatával tervezi a közeljövőt, de nem bánná, ha idővel ajánlatokat kapna.

reb A tavalyi U20-as A divíziós kosárlabda Európa-bajnokságon nem csak azt sajnálhattuk, hogy a magyar válogatott a huszadik helyen zárt, és visszacsúszott a második vonalba, hanem azt is: a kulcsjátékos, Váradi Benedeket csúnya „medvepuszit” kapott a combjára, így nem tudta végigjátszani a kontinensviadalt, ráadásul a sérülés a klubcsapatában is hátráltatta. A játékos az évad elején kevésbé tudta felvenni a ritmust Falco-Trend Optika KC Szombathelyben, kellett némi idő, mire játékba lendült. Ám az idény közepétől már összeállt a kép, így jó szájízzel zárhatta le a harmadik, a felnőttegyüttesben töltött szezonját.

„Előzetesen az első nyolc közé jutást tűztük ki célul, s a hatodik hellyel ezt meg is valósítottuk – értékeli a bajnokságot Váradi. – Persze kár azért, hogy nem sikerült a felsőházban, még erősebb ellenfelek ellen játszani, de így is elégedettek lehetünk. Ami engem illet, úgy érzem, a döcögős kezdés ellenére sikerült előre lépnem. Bár csapatjátékos vagyok, az utánpótlásban megszoktam, hogy húzóembernek számítotok, és talán a rájátszásban sikerült valami hasonló szerepet betöltenem.” Úgy érzi, szeptembertől az jelenthetne előrelépést, ha még inkább vezéregyéniséggé nőné ki magát. Edzője, Kálmán László a klub honlapján nemrég úgy nyilatkozott, hogy Váradi és két kortársa, a csapatkapitány Perl Zoltán és Bognár Kristóf hármasban nagy értéke a társulatnak. Mivel a két „bajtárs" szerződése a lejárt, kérdés, hogy maradnak-e a vasi székhelyen, Váradi jövője viszont biztosnak látszik, hiszen a következő idény végéig szóló szerződése van. „Ki ne örülne, ha magasabban jegyzett csapattól vagy nívósabb bajnokságból kapna ajánlatot? Én sem bánnám, ha ilyen érkezne, de most nem aktuális a kérdés, a jövőmet egyelőre itt tervezem.”

Benedek vérbeli kosaras családból érkezett. Egyik nevelőedzője édesanyja, Váradiné Szarka Ildikó, később apukája, Váradi Attila foglalkozott vele, akivel a válogatottban is dolgozott együtt. Bátyja, Kornél maga is NB I-es játékos volt, korai visszavonulását követően szintén tréner lett.

A kezdetektől Szombathelyen pattogtató irányító-hátvéd nemrég rangos elismerésben részesült: Horváth Zoltán-emlékdíjat kapott. Azok a 17-23 év közötti kosárlabdázók érdemelhetik ki kitüntetést, akik legalább négy évet töltöttek el a helyi utánpótlás-és felnőttcsapatban, tehetségük alapján sokra hivatottak, kiemelkedően eredményesek, továbbá az edzésmunkájuk és életmódjuk élsportolóhoz méltó. „Nagyon büszke vagyok a díjra, meglepődtem, amikor kiderült, hogy az idén az enyém lett. Ahogy több kortársam, én is ebből a műhelyből kerültem ki, érzem a felelősséget: fiatalok néznek fel rám. Én is emlékszem, mi esett jól vagy rosszul, amikor gyerekként odamentem valamelyik Falco-játékoshoz. Ezért amikor kicsikkel találkozom, igyekszem beszélgetni velük, néhány jó szóval biztatni őket, mert tudom, hogy mennyit jelent nekik. És nemcsak nekik: nekem is erőt ad a figyelmük.”