A döntőben nem izgultak, hanem idegesek voltak, de az esélyesség terhét is elviselve ismét a NEKA nyerte a leány serdülő kézilabda-bajnokságot. Az edző, Bohus Bea szerint hiába versenyeztek több fronton, nagyon fontos a saját korosztályban aratott siker.
reb A kecskeméti finálét megelőző, egész szezonban mindössze egy vereséget szenvedett a Nemzeti Kézilabda Akadémia leánycsapata a serdülők között – a Mosonmagyaróvártól –, ráadásul címvédőként vágott neki sorozatnak. A nyolcas döntőben aztán kemény feladat várt a Balatonbogláron sportoló lányokra, hiszen két és fél nap alatt öt meccset játszottak (a korosztályban kétszer 25 percig tart a mérkőzés – A szerk.).
neka_serdulo_cseh_peter
A Ferencváros elleni finálét leszámítva nem vívtak szoros csatákat, a döntőben viszont fej-fej mellett haladtak a felek, és a NEKA 22-21-es sikerrel szerezte meg ismét az aranyérmet.
„A döntőben éreztem először, hogy nem izgulnak, hanem idegesek – kezdi az értékelést az edző, Bohus Bea. – A korábbi meccsen aratott győzelmek, a szülői biztatás, a saját reményeink az esélyesség terhét rakták a csapatra. Felnőttkorban azzal könnyebb megbirkózni, de ilyen fiatalon még nem egyszerű. A Ferencváros ellen ezért inkább a küzdés, semmint a szép játék dominált.”
A társulat magja a tavaly győztes csapatban is pályára lépett, és az év közben a sorozatban vitézkedőkhöz öt játékos csatlakozott. Más kérdés, hogy a hosszú, többfrontos terhelést hozó szezon után például Pásztor Noémi vagy Szabó Kitti betegségből lábadozva játszott, a döntő előtt már egy hete nem edzett.
Bohus úgy látja, a serdülőbajnokságban a keresztjátékot és a döntőt leszámítva (tegyük hozzá, Kecskeméten is arattak 10, 18 és 30 gólos sikert is…) nem tudnak kiemelkedő meccseket játszani, ezért is kell több sorozatban indulni. A NEKA fiataljai a felnőtt NB II-ben versenyeztek, nem is akárhogy: megnyerték a délnyugati régiót, így a következő szezonban már az NB I/B-ben bizonyíthatnak.
A korábbi kiváló játékos azonban nem felejti el felhívni a figyelmet arra, hogy milyen fontos a saját korosztályban elért siker.
„Hiába nyert már akár tavaly a serdülőben, vagy idén ifjúságiban, netán a felnőttek között, mindannyian nagyon akarták az aranyat. Nem volt ellenvetés, amikor háromnegyed tízkor ágyba küldtem őket. Valódi mini profik, figyeltek az étkezésre, például nem ettek tejszínhabos dolgot, mert tudták, hogy az lassabban szívódik fel. Közben pedig annyira gyerekek még, hogy néha össze-vissza nevetgéltek. Rengeteget ad nekik, hogy a kortársaik között mérettek meg egyénileg és csapatként, és jelesre vizsgáztak.”
Nem tudunk vitatkozni Bohus kijelentésével, azaz, hogy ennél tökéletesebben nem is sikerülhetett volna az év.
